FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

1741 HUNYORGATÁS—HÜP HÜPA—HÜPPAN 1742
2) Szemeivel integet, jelt adogat. A eámborák egymásra
hunyorgóinak.
HÜNYORGATÁS, (hnny-or-og-at-ás) fn. tt
hunyorgatát-t, tb. —ok, harm. szr. —a. Cselekvés,
midőn valaki hnnyorgat Gyanút hunyorgatát. Ciimborák,
türelmetek hunyorgottba. V. ö. HUNYOR-
GAT.
HUNYORI, (hnny-or-i) mn. tt. hunyorirt, tb.
—ok. Tréfás gúnyneve oly embernek, ki gyakran
hunyorogni szokott Oly képzésű, mint : vigyori,
ttugori.
HUNYORÍT, HUNYORTT, (huny-or-ít) önh. és
áth. m. hunyorü-ott, htn. —ni v. —ont. 1) Tárgyeset
nélkül ám. hunyorogva né*. Hunyortíott pajtáidnak
v. pajtátára, t ét legott megértette. 2) Tárgyesettel
ám. szemeit majd becsukja, majd kinyitja. Minden
ütésre nemét hunyoritja.
HUNYORÍTÁS, HUNYORTTÁS, (hunyor-ítáa)
fn. tt hunyortíái-t, tb. —ok, harm. szr. —a.
Cselekvés, midőn valaki hunyorft, szemével vágást
tesz. 8*emhunyorUá». Egy ttemhunyortíásra megértették
egymdtt.
HUNYORODÁS, (huny-or-od-ás) fn. tt hunyóroddt-t,
tb. —öt, harm. ser. —a. Állapot, midőn a
szemek hunyorodnak. V. Ö. HUNYORGÓIK. •
HUNYORGÓIK, (huny-or-od-ik) k. m. hunyorod-Iám,
—tál, —ott. Hunyó állapotba megy által,
hunyorogni kezd, szenderedik. Szemei mindeu puskal&vésre
meghunyorodnak. Meg sem hunyorodott bele ám.
legkisebb benyomást sem tett reá.
HUNYOROG, (hnny-or-og) önh. és gyak. m.
hunyorog-íam, —tál, v. hunyorgottam, —otíál, hunyorgott,
htn. —m v. hunyorgni v. hunyorgóm. Folytonosan
vagy gyakran majd becsukja, majd felnyitja
szemeit Hamitan, tréfálom, álmosan hunyorogni. Mit
hunyorogsz rám t Stája vigyorog, steme hunyorog, vigyátg,
hogy meg ne ctaljon.
HUNYÓS, (huoy-ó-os) fn. tt. hunyót-t, tb. —ok
Gyermekjáték, midőn egyik a társak közöl szemeit
behunyja, s az alatt a többiek elbújnak, s kit közölök
megtalál, az veszi által a hunyó szerepét. Hunyótt
játuani, vagy máskép : kumni. Ettől különbözik a
stembeklftSsdi.
HUNYÓSDI, (huny-ó-oz-di) fn. tt hunyótdit.
L. HUNYÓS.
HUNYÓSKA, (hnny-ó-os-ka) fn. tt. hunyóikát.
L. HUNYÓS.
HUNYTAT, (hony-tat) áth. m. hunytat-tam,
—tál, —ott. L. ALTAT.
HUP, 1) Hangutánzó gyök, melyből hupa, hupál,
hupog, hupol, huppan, huppol stb. származékok
erednek. Jelenti a keményre esett, vagy kemény eszközzel
Btött testnek tompa hangját Máskép : hop v.
hopp, élesebben : czup v. ctupp. 2) Rokon a kúp
gyökkel, a dudorodást, kinövést jelentő hupa, kupát
1 származékokban.
HUPA, (hup-a), 1) Hangutánzó törzsök, s ám.
kúp hang vagy ütés, mely alatt a test hupog. 2) A
hupát (hatahupas) származékban ám. kidudorodas,
kinövés valamely állati testen.
HUPÁL, (hup-a-al) áth. m. hupál-t. Valamely
kemény eszközzel, pl. darab fával megver, megpufál.
Gyöke a hangutánzó hup. Meghupálták 8 Ügyeimét.
HUPÁLÁS, (hup-a-al-ás) fn. tt. hupálds-t, tb.
—ok, Pufolás, kemény eszközzel verés.
HUPAN, 1. HUPPAN.
HUPANT, L HUPPANT.
HUPIKÉK, (hnpi-kék) ősz. mn. 1) Tréfásan ám.
határozatlan színű. Hupikék, delivörOt, láthatatlan
tanú. 2) Szederjes szín, milyen verés, hupáláí után
látszik a testen. Stabtak neki hupikék nadrágot, jajvOröt
poutoból, azaz jól megverték. (Km.). Hupikék
a háta, jajvörVt a ctombja. (Km.). Vettek neki dolmányt
, hupikéket, vert vöröset. (Km.). Gyöke a hup
hang, máskép : puf.
HUPMAJOM, (hup-majom) ősz. fn. Amerikai
majomfaj, mintegy másfél lábnyi hosszúságú. (Coaita,
Qnota).
HUPOG, (hnp-og) önh. és gyakor. m. hupogtant,
—tál, —ott. Folytonos vagy ismételt hup hangot
ad. Hupog való a háta, midőn verték. Hupognak
a fáról lehulló almák.
HUPOGÁS, (hnp-og-ás) fn. tt hupogát-t, tb.
—ói, harm. szr. —a. Esés vagy ütés által okozott
hup hangnak ismétlése. Úgy megverték, hogy a httpogát
nomtzédba haüatstott. *
HUPOGAT, (hnp-og-at) gyak. áth. m. hupogattom,
—tál, —ott. Valamit úgy ntöget, vereget, hogy
hupog bele. Hutánggal hupogatták a hátát.
HUPOGATÁS, (hnp-og-at-ás) fn. tt. hupogatát-t,
tb. —ok, harm. szr. —a. Erős veregetés, hogy hupog
bele.
HUPOL, (hup-ol) 1. HUPÁL.
HUPOLYAG, (hup-oly-ag v. hnp-bólyag) fn. tt.
hupolyag-ot. 1) A testnek csípés vagy marás utáni
felhólyagosodása. 2) A fának kiforradása, hupássága.
3) Némely cserjefák magvainak hólyagalakn tokja,
mely öszvenyomás által hnpogva elpattan. 4) Göcsejben
így nevezik a vízi tök virágát.
HUPOLYAGOS , (hup-oly-ag-os v. hup-hólyagos)
mn. tt hupolyago»-t v. —át, tb. —ok. Hupolyagokkal
lepett, bővelkedő. Stunyogok csipetétől hupolyagot
lett a bőre. Hupolyagos fa. V. ő. HUPO-
LYAG.
HUPPÁ v. HOPPÁ, 1. HOPSZA. Mondják a
kis gyermeknek, midőn emelgetik, ugráltatják.
HUPPAN, (bup-p-an) önh. m. htippan-t. Esés
vagy ütés által erős hup v. hupp hangot ad. Huppan
a padlásról levetett teli tták. Huppan a hát, ha bottal
ráhútnak. Huppannak a fáról lehulló almák.
„Huppanj körte, megértél már."
Vörösmarty. .