FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

1381 HANGTOMPÍTÓ—-HANGUGRATÓ HANGULAT—HANGUTÁNZÓ 1382
HANGTOMPÍTÓ, (hang-tompító) ősz. fa. Eszköz,
mely által némely hangszerek élesebb vágj erősebb,
harsányabb hangját meggyöngítik, lehangolják,
pl. a hegedűben fésiialaku szer, melyet a hiirlábra
illesztenek.
HANGUGBATÁS, (hang-ugratás) ősz. fa. A
ragozás! rendszernek azon különössége, midőn némely
törzsök-szók utóeó szótagjából a hangzó kihagyatik.
V. ö. HANGUGRATÓ.
HANGUGRATÓ, (hang ugrató) ősz. mn. Nyelvtani
ért általán oly szókról mondják, melyek utósó
szótagjok önhangzóját bizonyos esetekben elhagyják, s
mintegy kiugratják. Különösen 1) hangugrató neveknek
mondatnak azon két vagy több szótagu nevek
, melyek az utótagban levő rövid önhangzót kilökik
, midőn Önhangzón kezdődő rag járul hozzijok,
kivéve itt is az é, ért, ig ragokat; pl. álom, álmot,
álmok, álmos , gödör, gödröt, gödrök, gödrös ; de :
alomba gödörbe, álomé gödöré, álomért gödörért stb.
Ide tartoznak, a) az alom elem végűek, azaz ha l és
m jő öszve, pl. halom halmok, malom malmok, hatalom
hatalmak, kérelem kérelmek. Kivétetik : elem,
(elemek, elemet). A kettőnél több hanguak, még az
é előtt is kilökik a hangzót, pl. utódaimért, fejedelmért
, ámbár mondhatjuk, urodalomért, fejedelemért
is; de t képző előtt is mindig kimarad a hangzó :
uradalmi, fejedelmi. A régiek rendesen a törzsök szókat
is rövidítve Írták, pl. halaim, szereim, kérelm; b)
minden más szók is, ha azon kurtulás által lm, lym,
rm jőnek öszve, pl. ólom ólmot; selyem selymet; kSröm
körmöt Kivétetik : öröm, mely az önhangzót mindig
megtartja és terem, mely kétképen ragoztatik :
teremet és termet; c) azon szók, melyekben a legfolyékonyabb
félhangzók l, ly, r inybetükkel (g, k) jőnek
öszve, pl. gyüok gyilkok; tülök tülkök; okol aklok;
tükör tükrök ; dolog dolgok; nyereg nyergek;
fogoly foglyok; bögöly böglyök. Kivétetnek : alak,
harag, öreg, dtalag, tálog, tályog, hólyag, hdlyog, bélyeg,
melyek nem vesztik el az önhangzót. Sereg pedig
és sógor kétképen ragozhatok : seregek, sógorok
vagy sergek, sógrok; d) azon szók, melyekben Öt és
tyk jőnek öszve, pl. átok átkok ; vétek vétkek ; bölyök
bötykök; e) e következők: bátor, cseber, csöbör,
csupor, éber, eper, f ettek, gödör, gyomor, hátsón, játtol,
kactor, kapocs, kapor, köböt, köböl, lator, lepel,
luctok, majom, meder, mocsok, öböl, peczek, ttatyor,
Meder, nobor, takony, leget, torony, tUcsök, üstök, vactok,
vátxon, veder. Következők pedig : ajak, ástok,
éter, fátyol, kebel, ttom, katal, sátor, vékony meg is
tarthatják az önhangzót A lélek első tagjában az
éket is elveszti : lelkem, lelket, lelkek, lelkes; más
esetben az éket is megtartja : léleknek, lélekkel, lélektől
stb. Hasonlóan éket veszt a három ezen két
származéka: harmad és harmincz. Esen négy szó,
kehely, pehely, teher, vehem nemcsak hangzóját veszti
cl, hanem mássalhangsójit is elcseréli, pl. kelyhet,
pelyltfí, terhet, vemhet. Egyébiránt a főszabályt követik
kchclvnck, pehelynck teherért vénemért stb.
2) hangugrató igéknek mondatnak azon többtagú
igék, melyek az ntósó tagban levő rövid önhangzót
ragozáskor kivetik. Ezek kétfélék , a) melyek az önhangzót
tetszés szerént kivethetik, vagy megtarthatják
; következéskép kétfélekép ragozhatok, pl. csatolok,
csatolék, csatoltam, csatolandók, csatolni, csatoló
; v. csatlok , csatlék , csatlottam , csatiandok, csatlani,
csatló. Ezek a parancsoló és foglaló módban az
önhangiót mindig megtartják; pl. bitangolj, csépelj,
bitangoljak, csépeljek. Ide tartoznak mind azon igék,
melyekben a kilökés után a g vagy gy folyékony félhangzókkal
jön öszve, pl. szédelegni v. szédclgni v.
szédelgeni; mosolyogni v. mosolygni v. mosolygani,
Csörögni v. csörgni v. csörgeni, (az a e önhangzók a
ni előtt csak közbeazuratok). Kivétetik : faragni. Továbbá,
ha ugyanazon g és gy betűk z-vel jőnek öszve
, pl. buzogni v. buzgani; végezni v. végzeni; jegyezni
v. jegyzeni. Végre, ha két különböző félhangzók,
még pedig akár folyékonyak, akár sziszegők jőnek
öszve, pl. érdemelni v. érdemleni; becsmérelni
v. becsmérlem ; ócsárolni v. ócsárlani; leközölni v.
tékozlani; őrizni v. örzeni, orozni v. orzani; szemezni
v. szemzeni. Kivétetik : keresni. Ide tartoznak
e következő igék is : bitangol, bujdokol, csatol,
csépel, ebédel, énekel, érdekel, esdekel, fuldokol, fenekel,
gátol, gyászol, gyötör, hajol, koboz, kotor, kovácsol,
nádol, padol, pecsétel, peder, pótol, rabol, sajog,
sodor, tanácsol, tipor, tolmácsol, tudakol, ünnepel,
vádol, zsúrol stb. b) melyek a végtag önhangzóját
mindig kivetik , milyenek az öl öl, öt öt középképzőkkel
alkotott M-es igék, pl. torlik, porlik, csuklik
, botlik, futamlik, vöröslik , döglik; porzik , sebzik,
rögzik igék, s igen számos hasonló képzésüek.
Egyébiránt erről lásd : IKES IGÉK.
A szóképzéseknél eléforduló hangugratási esetek
részletesen a képzőkről szóló czikkekben vagy
magoknál az egyes czikkeknél adatnak elé.
HANGULAT, HANGÚLAT, (han-g-u-1-at) 1.
HANGOLAT, 2).
HANGUTÁNZÁS, (hang-utánzás) ősz. fa. Általán
kiejtés, mely által valamely hangot lehetőségig
megközelítve visszaadunk. Különösen nyelvtani ért.
midőn a tárgyakat a természetben eléjönni szokott
hangjaik után vagy hangjaikról nevezzük cl. V. ö.
HANGUTÁNZÓ.
HANGUTÁNZÓ, (hang-utánzó) ősz. mn. így
nevezik a nyelvtudósok azon szókat, melyek a természeti
hangok követése, utánmondása által keletkeztek,
milyenek nyelvűnkben aránylag végtelen
nagy számmal vannak, és pedig vagy mint önálló
szók, pl. csepp , szí, szél, síp , dob , borty, korty,
szusz; részént mint elvont gyökök, pl. böf, bugy,
csacs, csatt, esett, csisz , csőn, csőr, csnr, dón, dob,
dör, dirr, durr, föcs, ffity, gág, hars, hor, hör, korz,
kon, köp, koty, köb, kuruty, lőcs, toty, mocz, mok,
nyaf, nyif, nyik, patt, pofy, pof, pön, por, puf, recz.
i rop, roty, suh, szisz, top, zör stb
87*