FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

1443 HASONULÁS—HASONÚLAT
sich). Elójön e kifejezés máé tudományokban 10, pl.
a* élettanban; de itt leginkább nyelvtani használatáról
szólunk, (hanghaaondlat), pl. a val, vd névutóban
a v a megelőző mássalhangzóval hasondi, emberrel
embervei helyett, lábbal, atttallal, reggel, ettél,
libval, asztalval, regvei, ezvel helyett stb. Néha a
megelőző hang vagy hangok lesznek a következőhöz
hasonlóvá, példák magok az avval, evvel tájdivatos
kiejtések; altalán oc és névmásokban a * a közvetlen
következő mássalhangzóhoz hasonlóvá válik, pl.
akkor = azkor, annak = áznak, attól = aztól, abban
= azban, annyi = aznyi; mi a régieknél, sőt
köz beszédben ma is többször eléforddl (minthogy
helyesírásunkban már a szószánnaztatást követjük);
igy kos beszédben mindnyájan így szólónk : uctcza
(,utcza' helyett), aetcta. (,addsza' h.). Az utóbbiban már
kettős változás is fordul elé : elsőben lett a dsz =
cz-vé (adcza), azután a megelőző d is cc-vé hasonult
így mondjuk : eccter (,egyszer' helyett), mátocctor,
harmaector, negyeceter stb. (,másodszor' stb. helyett).
Tökéletesen egyeznek ezekkel a régies kiejtésfi és
gyakorta Írásban is megtartott : acotig, ecetig, melyek
néhutt a származáshoz hűbben csakugyan adág
edtig alakban is elé jönnek, melyeket tehát csak
od-z-ig (= ód' azig v. ott azig, mint aztán — az
után) és ed-z-ig (id', régiesen : ed' ezig v. ett°ezig)
elemzéssel fejthetünk meg, s melyekben mai divat
szerént a következő t hasonult a megelőző d-ié : add-ig,
ed-d-ig, (ha csak azt nem véljük, hogy ezek önallólag
fejlődtek ki: ott-ig, ett-ig, azaz itt-ig, minthogy
a régieknél ,itt' helyett gyakrabban ,ett'. jön elé).
Ily hasonulások az előző betühangban : ttégyett •=.
szégyen!, tegétt = segédl, reméli = reményi, háti
= hárs, talló = sarló, olló — orló; továbbá a következő
betühangban : faggyú = fagy-jú, atttú =
asz-jd, AOÍÍJIÍ = hosz-jd; közbeszédben gyakran
két szóban iá, pl. nan txájjal =. nagy szájjal. (Kriza
János gyűjteményében, az utóbbi ismét ám. szájra!).
Különösen hasonul pedig íHt»"WB" esetben a
kapcsoló mód j képzője ilyenekben : kérettük = keres-j-ük,
öi.löutínt = öntöz-j-ünk, sőt ebben nakötőtűnk
= szakaszt-j-uuk, a hasonulásra törekvés
még a t betűt is kiszoritá stb. Ezen és több hasonu
lások minden nyelvben eléfordnlnak; a magyarban
létezők e szótár illető helyein szintén megérintvék.
Hasonulásnak nevezik némelyek a hangvonzalmat,
(hangattractiót) is, mely főkép a hangzók némely
változásaira vonatkozik, pl. madár, barát szókban a
hosszú d-t megelőzött szótag rövid a-ja nyíltabb,
(azaz á), mint majom, barlang szókban. L. Élőbeszéd
35. lapon.
HASONULÁS, HASONULÁS, (has-on-dl-ás)
fn. tt haiontUát-t, tb. —ok. harm. szr. —a. Hasonná
vagy hasonlóvá levés. (Assimilatío). Betűk vagy betilhangok
hatonuláta. V. ö. HASONUL.
HASONÚLAT, HASONÚLAT, (has-on-dl-at)
fn. tt. hatonúlatot, harm. szr. —a. Hasonulás elvonl
értelemben. V. ö. HASONULÁS, HASONUL.
HÁSOS—HASÜBEG 1444
HÁSOS, HORVÁTH—, NÉMET—, falvak
Vas megyében; helyr. Hátot-on, —rá, —ról.
HASOVÁNY, (has-o-vány) fn. tt hatovdny-t,
tb. —ok. harm. szr. —a v. —ja. Göcsejben ám.
hosszú fahasáb, melyből többet földbe verve, s gúzsokkal
öszyekötve kerítésül használnak.
HASÖV, (has-öv) l. HASHEVEDEB.
HASPÓK, (has-pók) ősz. fn. Gúnyneve oly személynek,
kinek igen nagy hasa, s vékony lábvsára van.
HASPUFFADÁS, (has-puffadás) ősz. fn. Állapot
, midőn a has a sok ételtől vagy valamely nyavalya
által felfúvódik.
HASRÁGÁS, (has-rágás) ősz. fn. L HÁSCSI-
KARÁS.
HASREKEDÉS, (has-rekedés) ősz. fii. L HAS-
DUGULÁS.
HASREMEK, (has-remek) ősz. fn. Mészárosok
és hentesek nyelvén ám. az állat hasából metszett
darab.
HASSÁG, erdélyi falu Meggyes székben; helyr.
Hattág-on, —rá, —ról.
HASSÉRÜLÉS, (has-sérülés) L HASSÉRV.
HASSÉRV, (has-sérv) ősz. fn. Az altest nyanlyája,
midőn a belek egy része valamely erőszakot
rándulás, ütés stb. által helyzetéből kimozdul, i lefelé
szállván nagy daganatot képez. Máskép : tértiét,
néhutt hurottág, tVküttég.
HASSIKULÁS, (has-sikulás) ősz. fn. L HAS-
FOLYÁS.
HASSIPOLY, (has-sipoly) ősz. fa. Hasba nyíló
vagy hason képződött sipolyféle nyavalya. V. ö. SI-
POLY.
HASSZÁRNY, (has-szárny) ősz. fn. A halak
hasán kétfelül levő hártyanemü szárnyak.
HASSZORÍTÓ, (has-szorító) ősz. fn. és mn. 1)
1. HASHEVEDER, HASLÓ. 2) Hasfolyást szüntető,
emésztetet sűrítő. Hatnortíó Merek. 3) Dugulást okozó.
HoMtorító kemény, nehét ételek.
HASSZORULÁS, (has-szorulás) ősz. fa. 1. HAS-
DUGULÁS.
HASTEKERÉS, (has-tekerés) 1. HASCSffiA-
RÁS.
HASTISZTÍTÓ, (has-tisztító) ősz. fn. és mn. 1.
HASHAJTÓ.
HASTISZTULÁS, (has-tisztulás) ősz. fn. Álla
pót, midőn akar természetes, akár mesterséges lágy
szék által a hasból holmi kóros anyagok kiürülnek,
jótékony hasmenés.
HASÚ, (has-d) mn. tt. haal-t v. —át, tb. — *
v. —ok. Kinek vagy minek bizonyos tulajdonsága
hasa van. Nagy hátú. Pók hátú. Etöhaiú, azaz el*5
terhet vagy vemhet viselő. ElShatu menyectke. Batárija
magát, mini a* elShatu menyectke. Előhat*
íítisS. Danin túli tájszólással : Aon, elöhati.
HASÜKEG, (has-üreg) ősz. fu. A hasnak belső
téré, a rekeszizomtól kezdve lefelé, melyben a bclrészek
fekszenek.