FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

1310 HAJÓVÉSÖ—HAJPOB 11AJPORÁRUS-HAJSZÁL 1320
HAJÓVÉSÖ, (hajó-véső) ott. fn. A hajóácsok,
bajófaragók vésője v. véeiije.
HAJÓVEZÉR, (hajó-vezér) ősz. fa. Hajóstiszt,
különösen az angoloknál, ki egy hadi hajót vagy
több hajókból álló kisebb hajóhadat vezet, e a íohajóhadvczértől
függetlenül bizonyos megbízásban jár
el. (Commodore).
HAJÓVITORLA, (hajó-vitorla) ősz. fn. Vitorla
a hajón, mely kifeszítve és kedvező széllel kivált
nagy tavakon és tengereken a hajót hajtja. V. ö.
VITORLA.
HAJÓVONTATÁS, (hajó-vontatás) ősz. fn. Hajószállítási
mód, kivált víz ellenében, melynél fogva
a hajót vonó barmok, rendszerént lovak húzzák, melyeket
vontató lovak-naí neveznek, ezek hajtóit pedig
vagy gazdáit vontatók-nak. Földvári, komáromi vontatók.
V. 5. HAJÓHUZÁS, KUKÁZÁS.
HAJÓZ, (haj-ó-oz) 1. HAJÓZIK.
HAJÓZÁS, (haj-ó-oz-ás) fn. tt hajótát-t, tb.
—ok. Hajón járáskelés, utazás.
HAJÓZÁSI, (haj-ó-oz-ás i) mn. tt. hajátári-t,
tb. —aJc. Hajózást illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó.
Hajósáti készületek, költségek, kényelmek és
bajok.
HAJÓZÁSZLÓ, (hajó-zászló) lásd : HAJÓLO-
BOGÓ.
HAJÓZÁSZLÓS, (hajó-zászlós) ősz. fa. Hajóhadban
szolgáló tiszt, zászlótartói czímmel és ranggal.
HAJÓZHATATLAN, HAJÓZHATLAN, (hajó-oz-hat-[at-]lan)
mn. tt hajóthatatlan-t, tb. —ok.
Oly vízről mondjuk, melyen sekély volta, zátonyossága
vagy más akadályok miatt, hajózni nem lehet
A jeget tengernek hajáthatatlan vidékei.
HAJÓZHATÓ, (haj-ó-oz-hat-ó) mn. tt hajózható-t.
Vízről mondjuk, mely hajókat megbír, melyen
hajózni lehet. Valamely folyót hajóthatóvá tenni.
HAJÓZHATÓSÁG, (haj-ó oz-hat-ó-ság) fn. tt.
hajóthatóság-ot. Víznek állapota vagy tulajdonsága,
melynél fogva hajózni lehet rajta.
HAJÓZHATLANSÁG, (haj-ó-oz-hat-lan-ság) fn.
tt. hajóthatlantág-ot. Valamely víznek, pl. folyónak,
tónak, tengernek oly állapota vagy minemüsége,
melynél fogva rajta hajózni nem lehet
HAJÓZIK, (haj-ó-oz-ik) k. m. hajóz-tam, —tál,
—ott. Hajón járkel, hajón utazik. Használtatik ik
nélkül is : hajóz. Midőn igekötőt vesz fel, s cselekvő
értelemmel bír, az ti-e t okvetlenül elveti, pl. Behajót
három tengert. Általhajózom a Dunát.
HAJÓZÓ, (haj-ó-oz-ó) mn. és fn. tt. hajótó-t.
Aki hajón jár, utazik, vándorol vagy hajókon kereskedést
űz. Hajózó kalandorok. Világot köriUhajótó
búvárok. Eégi é* újabb hajózó népek, nemietek.
HAJPIPERE, (haj-pipere) 1. HAJÉK.
HAJPOR, (haj-por) ősz. fn. Finom búzaliszt
vagy másnemű liszt vagy porrá alakított más test,
clylyel a hajat be szokták hinteni. Egyébiránt a
hajport más czélokra is használják, pl. bőrnek fehéren
vagy tisztán tartására, kipárlás ellen stb.
HAJPORÁRÜS, (haj-por-árns) ősz. fn. Kis kalmár,
szatócs, ki hajport árul.
IIAJPORBOJT, (haj-por-bojt) ősz. fn. Gyapjú,
len vagy selyemszálakból álló vagy taplóból készíteti
bojtos szer, melylyel a hajport a fejre hintik.
HAJPORDOBOSZ, (haj-por-dobosz) ősz. fn.
Dobosi, melyben hajport tartanak.
HAJPORHDíTÖ, (haj-por-hintö) ősz. fn. Bőrből
csinált ránczos zacskó, egyik végén átlynkgatva,
vagy kis szitával ellátva, melynek lyukain nyomkodás
által a haj por keresztfii megy.
HAJPORKÖPENY , HAJPORKÖPÖNYEG.
(haj-por-köpeny v. -köpönyeg) ősz. fn. Vászonlepedő,
melyet hajfodorítás és hajporozás alatt vállra kerítenek,
hogy a hajpor a ruhát be ne mocskolja.
HAJPORMILLYE, (haj-por-millye) ősz. fn.
Millye, melyben bajport tartani szoktak.
HAJPOROS, (haj-poros) ősz. mn. 1) Hajporral
behintett, fehérített Hajporoi fej, ruha. Hajporos
nyak, karok. 2) Miben hajport tartanak. Hajporot
tacskó, millye, dobot. ,
HAJPOROZ, (haj-poroz) áth. m. hajporot-tam,
—tál, —ott. Hajporral behint Fejű, arctát, nyakát
hajporotta. Ruháját behajporosni.
HAJPOROZÁS, (haj-porozás) ősz. fn. A hajnak
vagy bőrnek behintése hajporral.
HAJPORSZELEXCZE, (haj-por-szelencze) 1.
HAJPORMILLYE.
HAJPORZACSKÓ, (haj-por-zacskó) ősz. fn
Hajport tartani való bőrzacskó.
HÁJSÉRV, (háj-sérv) ősz. fn. A borék hájas
vagy faggyúé daganata. (Steatocele).
HAJSÓ, (haj-só) ősz. fn. Tiszta timsó, mely
haj-, kivált tollhajalakban ragad az ásványokhoz.
HAJSZ! v. HAJSZA! (1), (haj-sz v. haj-tta,
innen van : hajszái) indulatszó, melylyel a jobbról
befogott ökröt szólítják, hogy balfelé kanyaruljon.
Némely vidéken : hó ide hó! ha ide hó! A lónak,
(tulajdonképen a lovakat igazgatónak, ki a befogott,
s rendsíerént négy — el ül-hátul két-két — lovas
fogatban a bal felül levő nyerges lovon ül), ezen
esetben azt mondják : hozzád. Ellenkező irányban
az ökröt csa v. csálé, a lovat tüled = tőled szóval
terelik. V. ö. CSA, CSÁLÉ.
HAJSZA ! (2), (haj-sza, vagy haj-U) indulatszó,
melylyel valakit, s kiváltkép valamely állatot gyors
menésre, futásra stb. nógatnak, máskép : hajhó !
hajrát hajdi! rajta!
„Cziczke, Lepke, Fecske hajsza!
Alngyál még kedvesem."
(Kisf. Sánd.).
HAJSZÁL, (haj-szál) ősz. fn. Egy külön szál
a fejen növő hajból. Átv. ért igen kevés vagy vékony
valami. Egy haj. ..jllal sem jobb. Egy hajstálen