FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

1591 HÍR—HIBDETGET HTEDETÖETE8 - -HÍKÉ8ÍT 1598
lay Ágoston 400 leveléből 1658. évből.) Hírré temí.
„Mindeneket hírré akarok tenni." (Ugyanott). Hírt
mondani a történtekről. Hír nélkül távozni. Ég híremmel
történt. Nem eiett híremmé v. híremre. „Hogy ha
penig történnék, hogy valaki idegen bort hozandnna
be, kit az 6 pinczéjébe vetne varas híre nélkül."
Alább : „Ha penig ai város (így) híre nélkül efféle
bort valaki itt kiárutend." Sajó-Szent petének végezése
1403-ből. Szorosb ért valamely dolognak kitünöleg
jó vagy rósz volta miatt nevezetessége, szóban
forgó dicsérete vagy gyalázata. Nagy hírre ttert tenni,
emelkedni, kapni. Nagy a híre, mint a tatárjárásnak.
(Km.). 56 híre, te neve. Se híre, te hamva. Gát
tetteid híre elterjedt orttágtterte. Híremben ne gátolj.
Boti hírbe keveredni. Hirbe hotni valakit. Híre vetteti
v. vetetett, ám. gyalázatos.
HÍR, (2), eléfordul a gólyahír öszvetett főnévben
, de ez eredetileg gólyahúr, mint tyúkhúr, azon
megjegyzéssel, hogy az ti némely szavainkban t'-vel
váltatik fel, pl. tyúk tik, lyuk lik. Mint növényt jelentő
rokon a her (lóher), Aor (haraszt), továbbá *ar
(sarj), ser (sereng) gyökökkel is.
HIRÁCS, hegy Ungh megyében.
HÍRADÁS, HÍRADÁS, (hír-adás) ősz. fa. Cselekvés,
illetőleg szóbeli vagy Írásbeli tudósítás vagy
izenés, melynél fogva tudomás végett másokkal közlünk
valamit
HÍRADÓ, HÍRADÓ , (hír-adó) ősz. fa. 1) Személy,
ki valamiről hírt, azaz tudósítást ad, jelentést
tesz. 2) Legújabb, különösen a politikát illető események
sajtó utján megjelenő közlönye. Erdélyi híradó.
Néhai budapetti híradó.
HffiCZ, tájdivatos; lásd : HÉRICZ vagy HE-
RÉSZ.
HIRD, falu Baranya megyében; helyt. Hird-én,
—re,—r#.
HIRDET, (hir-d-et v. hir-det) áth. m. hirdettem,
—tű, —itt. Valamit birré tesz, jelentés- v. tedósítáakép
elmond, tudomásul ad; hírt terjeszt A
titkot nem illik utón útfélen hirdetni. Itten igéjét hirdetni.
Hdtatulandókat hirdetni. Át anyattentegyhát
menyektöt hirdet. Amit láttatok ét hallottatok, hirdettétek
mindenfelé. OrttággyUlétt hirdetni. Öszvetételei:
kihirdetni valamit, ám. tudósításul kikiáltani. Elhirdetni
valamit mindenfelé. Bibliai ért hirdetni annyit
iá tesz, mint dicsérettel említeni, dicsőíteni. Hirdettétek
át Úr nevét.
HIRDETÉS, (hir-d-et-és) fa. tt. hirdetéi-t, tb.
—ék, harm. szr. —e. 1) Jelentés, tudósítás valami
felől, cselekvési értelemben. Hirdetettel foglalkodni.
Hirdetésen ki/áradni. 2) Azon szók v. beszéd foglalata,
mely által valamit jelentünk. Hirdetett írni,
nyomtatni, olvasni. Hirdetétekért a hírlapokban díjat
fitetni. Ctödhirdetét. Menyektöi hirdetét. 3) Bibliai
ért dicsőítés, magasztalis. Itten nevének ét müveinek
hirdetése. V. ö. HIRDET.
HIHDETGET, (hir-d-et-get) áth. és gyakor. m.
"rdetget-tem, —tél, —itt. Valamit folytonosan, min-
denfelé hirdet, elmondogat, terjesztget Hómról hátra
hirdetgetni valamit.
HHtDETQETÉS, (hir-d-et-get-és) fia. tt Atrdetgetét-t,
tb. —ék, harm. szr. —e. Cselekvés, illetőleg
tudósítás, mely által valamit gyakran, többször,
többfelé hirdetnek.
HIRDETMÉNY, (hir-d-et-móny) fa. tt. hMttmény-t,
tb. —ék, harm. szr. —e. Általán mindenféle
irott vagy nyomtatott, és közre bocsátott, hivatalosan
kiadott jelentés, tudósítás, parancs, figyelmem
u-tés. Vármegyei, váron, törvényttéki, templomi
hirdetmények.
HIRDETŐ, (hir-d-et-ő) fa. tt tírdeíS-t. Általán
személy, ki valamit hivatalosan és nyilván tudomásul,
figyelmeztetésül stb. elmond, kikiált Különösen oly
személy, ki nagyobb innepélyek, népgyfilekesetek
alkalmával hirdet valamit (Herold). Orttág hirdetője,
ki a királyi koronázáskor az ország czimereit hordozza.
HIRDETVÉNY, (hir-d-et-vény) fa. tt hirdetvény-t,
tb. —ék, harm. szr. —e. 1) Általános ért. L
HIRDETMÉNY. 2) Különösen : irott s nyilván kirakgatott
innepélyes felhívás, felszólítás, parancs,
rendelet, (manifestnm, edictum).
HÍRÉL.HTAÉL, (hír-él) áth. m. Mret-í. Hírt
kezd, bocsát, terjeszt Att hírlik felSU, hogy stb. Várót
tterte elhirelték, hogy megttSkOtt.
HÍRÉLÉS, (hír-él-és) fa. tt hlréUt-t, tb. —ét,
harm. szr. —e. Valaminek hírré tevése, hír gyanánt
terjesztése, szájról szájra adása.
HÍRES, HÍRES, (hír-és) mn. tt hírét-t v. —ét,
tb. —ék. Általán, kiről vagy miről sokan beszélnek,
tudnak; nevezetes, maga nemében kitűnő; jó vagy
rósz oldaláról igen ismeretes. Hírét ember, attmony,
leány. Hírei várót. Híres tolvaj, rabló, kurva. Híre*
nevet. Nincs oly hírét ember hetedhét orttágban. Hálánknak
tok hírét bora van. Hírét epem ne menj kőtárral.
(Km.).
HÍRÉSÉDÉS, (hír-és-éd-és) fa. tt hírétédét-t,
tb. —ék, harm. szr. —e. Állapot, midőn valaki Üresedik,
azaz hírre, névre kap, jó vagy rósz szóba kerül.
V. S. HÍRÉSÉDIK.
HÍRÉSÉDHC, (hír-és-éd-ik) k. m. Mrettd-ttm,
—tél, —itt. .Hírre kap, köz beszéd tárgyává teáén,
sokan mindenfelé beszélnek felőle, jó vagy roea oldalról
ismeretes leszen; különösen, nevezetessé, innepeltté,
dicsővé kezd lenni. Orttdgtterte elhiretedmi.
Szabatosan : híreiedik, híreiül, híretít jó és A-s képzővel
: hírhedik v. hírhettik, hirhettt rósz értelmet
rejtene magában; de a köz szokás ezen szigorú megkülönböztetéseket
itt nem követi. V. 5. HÍRHEDIK.
HÍRESEN, (hír-és-en) hatánó. Nagy hírrel, jelesen,
nevezetesen, dicsőén. Híreién vitették magukat.
Csatából híreién háta tért vitetek.
HÍRÉSÍT, HIRÉSIT, (hír-és-ít) áth. m. híretítitl,
Ltn. —ni v. —«n». Híressé, nevezetessé teás ;
jó vagy rósz oldalról ismertet, mindenfelé szóba hoz.