FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

1198 GYERTYAALDTÓ—GYERTYAKOSÁR GYERTYALÁB—GYERTYÁR 1194
íyü ám. csörgető, leppentyií ám. leppentö, kótyavetye
ám. kótóvető stb. Egyébiránt rokonok vele a német
Kent, ónémet gerda, kerti, svéd kerta, franczia dérge,
holland leaart, káért, kéért) ; fn. tt. gyertyát. Szoros
ért egyenes, jobbára egyforma vastagságú és
hengerded alakú, s hosszúkás világító szer viaszból
vagy fagyjuból stb. Viattgyertya,fagyjugyertya. Templomi
gyertya. Feketét gyászgyertya. Egyénét, mint a
gyertya. Fontot, félfontot gyertya.' Egy ttál gyertya.
Ügy ég, mint a gyertya. Gyertyái gyújtani, tisttííani.
eloltani. Gyertyát önteni vagy mártani. Öntött vagy
mártott gyertya. Erdélyi gyertya. Serczegö, Iffolyó gyér
fya. Gyertyát gyújtani az ördögnek. (Km.). Ztiranygyertya.
2) Szélesb ért. mondják más gyertyapótoló szerekről
is, vagy igen könnyen gyuladókról, milyenek pl. a
szurkosfenyö, kéngyertya stb. Tájszokásilag Erdélyben
: gyortya , s a régieknél eléfordúl gyaríya is. V.
ö. GYERTYÁN.
GYERTYAALUTÓ, (gyertya-alutó) ősz. fn.
Töltsér alakú eszköz, mely az égő gyertyát eloltja, s
büzölgö füstét elterjedni nem engedi. Másképen és
szokottabban : gyerlyaoltó.
GYERTYAÁRUS, (gyertya-árus) ősz. fn. Szatócs,
boltos, kofa stb. ki gyertyákat árul.
GYERTYABÉL, (gyertya-bél) ősz. fn. Öszvesodrott
gyapott vagy gyapottfonál, az öntött vagy
mártott gyertyának közepén végig nyúló, mely incggynjtatván
égő táplálékát a körülötte levő viasztól
vagy fagyjutói veszi. Fehér, vörös, vékony , vastag
gyertyabél. Űrét gyertyabél.
GYERTYABÉLMETSZÖ, (gyertya-bél-metszö)
ősz. fn. A gyertya öntöknek éles vas eszköze, melylyel
a gycrtyabeleknek való fonalat rövidebbre vagy
hosszabbra metszik.
GYERTYAFARK, (gyertya-fark) ősz. fn. Az
elégett gyertyának vége, alsó darabja.
GYERTYAGYÚJTÁS, (gyertya-gyújtás) ősz.
fn. 1) Cselekvés, midőn gyertyát gyújt valaki. 2)
Azon idő , különösen sötét este, midőn gyertyát szokás
gyújtani.
GYERTYAGYUJTAT, (gyertya-gyujtat) ősz.
fn. És t véli idő, midőn gyertyát gyújtanak. Gyertyagyujtatig
dolgozni. Gyerlgagyujtatkor Ütőitek házára
a rablók. Gyertyagyujtattól világot virradlig tánczolni.
GYERTYAHAMV, (gyertya-hamv) ősz. fn. A
gyertyabélnek ellángolt, s hamuvá égett része. Rendesen
birtokviszonyban használtatik : gyertya hamva.
Vedd el a gyertya hamvát.
GYERTYAHORDÓ, (gyertya-hordó) ősz. fn.
l) Általán, ki égő gyertyát hord, behoz, vele mások
előtt világít. 2) Különösen a latin és görög anyaszentegyházban
oly személy, ki innepélyes menetek,
ájtatosságok, temetések alkalmával égő gyertyát vlszen.
3) 1. GYERTYÁR.
GYERTYAKOSÁR, (gyertya-kosár) ősz. fn.
Hosszúkás kosár, melyben gyertyákat tartani szoktak.
GYERTYALÁB, (gyertya-láb) ősz. fa. Állás,
melyre a gyertyatartókat ráteszik, pl. a templomi
gyászalkotmányok körül, gyászmise alkalmával stb.
GYERTYAMÁRTÁS, (gyertya-mártás) ősz. fn.
Cselekvés, midőn a híggá olvasztott, vagyis folyó
fagyjuba, vagy viaszba az úgynevezett gyertyabeleket
belemártogatják mindaddig, mig kellő vastagságra
nem jutnak.
GYERTYAMÁRTÓ, (gyertya-már!ó) ősz. fa.
Személy, különösen szappanos , ki gyertyákat márt.
GYERTYAMENTÖ, (gyertya-mentő) ősz. fa.
Réz vagy vas lemez, melyet a gyertyára szorítanak,
s mindig alább és alább csúsztatnak, mig a gyertya
tövig el nem ég.
GYERTYAMINTA, (gyertya-minta) ősz. fn.
Üvegből vagy vas lemezből való minta, vagyis tölcsérforma
készület, melybe gyertyát öntenek.
GYERTYÁMOS, falu Torontál megyében;
helyr. Gyertyámot-on, —rá, —ról.
GYERTYÁN, (gyer-ty-a-an) fn. tt. gyertyán-t,
tb. —ok. A. bükkök neméhez tartozó kemény és igen
vígan égő fehéres fa. Hihetőleg nevét is onnan vette,
mert könnyen tűzre gerjed, s ég, mint a gyertya.
Vagy talán egyenes, gyertyához hasonló sudár sarjairól
neveztetett így. Néhutt : gyertyán , gyurtyán.
Eléfordúl már a XIII. századbeli oklevelekben. Gyrtian,
Gytrthian, (Sylva, quae vocatur Gyerthian), Gerlean,
tierthean, Gyurtyán, Gerlanfa, Gurlanfa, Gyrthanfa,
Giartianfa stb. alakokban. (Jerney-Nyelvkincsek).
GYERTYÁNFA, (gyertyán-fa) ősz. fn. 1. GYER-
TYÁN. Mint melléknév is használtatik, s ekkor ám.
gyertyánfából álló, készült, csinált. Gyertyánfa erdő.
Gyertyánfa eszközük.
GYERTYÁNKÚT, puszta Veszprém megyében
; helyr. Gyertyánkút-on, —rá, —ról.
GYERTYÁNMADÁR, (gyertyán-madár) ősz.
fű. Gyertyánfa-erdőkben lakni szerető madárfaj.
GYERTYÁNOS, (1), (gyer-ty-a-an-os) fn. tt
gyertyánál-1, tb. — ok. Gyertyánfákból álló erdő.
GYERTYÁNOS, (2), falvak Vas, Szála, Torontál
megyében és Kővár vidékében ; továbbá Erdélyben
, Hunyad és Thorda megyében; helyr. Gyertyanot-on,
—rá, —ról. Hegy neve is a székely földön
az alsó-csíki és kászoni fiók székek között.
GYERTYAOLTÓ, (gyertya-oltó) ősz. fn. 1.
GYERTYAALUTÓ.
GYERTYAÖNTŐ, (gyertya öntő) ősz. fn. Személy
vagy mesterember, különösen szappanos, ki
fagyjuból vagy viaszból gyertyákat önt.
GYERTYAPILLE, (gyertya-pille) ősz. fn. Apróbb
éjjeli pillefaj, mely az égő gyertyába szokott
repülui. Ilyenek a molypillék is.
GYERTYÁR, (gyer-ty-a-ár) fű. tt. gyertyár-t,
tb. —ok. Szélesb ért a latin és görög egyházban a
pap körül szolgáló személy, ki mise alatt vagy i..ás
iuuepélyes szertartások alkalmával gyertyát tart