FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

947 FŐÚR—FÖVÉNY FÖVÉNY—FÖVÉNYFÜRDŐ 948
FŐÚR, (fő-úr) ősz. fn. 1) Többek között a leg- őszve nem ragadt szemecskékből áll, mely, ha tiszta,
nagyobb, legelőkelőbb úr, ki más úrnak slája vetve sem savanyok által föl nőm bugyog, sem tűz által
nincs. Valamely tartománynak, országnak, népnek fő- mészszó nem alakúi. Nevét onnan vette, mivel ha a
ura. 2) Szélesb ért. nagy birtokú, hatalmú, rangú nap sugarai által fölmelegszik, igen forró. Porfövény,
földes úr, orszignagy.
forrátfövény, folyófövény, kavict- vagy porondfövény
FÖURASAG, (fő-uraság) ősz. fn. 1) Fő hata- stb. Fövényét ami. Fövenynyel meghordani a* utakat.
lom , mely más nagyobbnak alá vetve nincs. 2) Elő- Fövénytől aranyat motni. Némely tájakon egy értekelő,
igen nagy hatalmú, birtokú, rangú ári személy; lemben vétetik a homok szóval. Azonban a közönsé-
országnagy. V. ö. URASÁG.
gesebb szokás inkább azt nevezi fövénynek, mely vi-
FŐÚRI, (fő-úri) ősz. mn. Főurat illető, ahhoz
tartozó, arra vonatkozó. Főúri hatalom, méltóság.
FÖUTCZA, (fö-utcza) ősz. fn. Az utczák közt
a legnevezetesebb, legnagyobb.
FÖÜGYELÉS, (fő-ügyelés) ősz. fn. Tiszti, hivatalos
eljárás, melynél fogva valamit egész terjedelmében
gondunk, vigyázatunk, rendezésünk alá veszünk,
s az alsóbb rendű ügyelők irányában ellenőrködünk.
A nemteti trinhá* főügyeletét egy némelyre
bitni.
FÖÜGYELÖ, (fő-ügyelő) ősz. fn. Tisztviselő,
ki bizonyos hivatalban, ügyben, minden más ügyelők
felett áll és őrködik.
zekben , vizenyős helyeken, folyókban, vizbólyagokban
vagy szárazon is kavicsos rétegekben találtatik, s
nagyobb és durvább szemű; a száraz, különösen sivó
állapotban levőt pedig inkább homoknak hívják. V.
ö. HOMOK.
FÖVÉNY, (2), falu Fejér megyében; helyr. Fövény-en,
—re, —rSl.
FÖVÉNYBAJ, (fövény-baj) ősz. fn. Kóros állapot,
midőn a vízhólyagban elválasztott üledék-részecskék
fövényalakban öszvetorlódnak, s a vizelést
akadályozzák.
FÖVENYBÁNYA, (fövény-bánya) ös». fn. Gödör,
melyből fövényét ásnak.
FÖVAD, (fő-vad) ősz. fn. Vadászok nyelvén a FÖVENYBÜVÁR, (föveny-buvár) ősz. fn. Kis
szarvas kizárólagos különböztetése minden egyéb angolnafaj, mely a tengerparti fövényben lakik, gyű-
vadtól, németül Hochwild v. Edelwild. (Bérczy rűbe tekerődzik, s fejét a gyűrű közepén kidugva
Károly).
tartja. (Ammodites tobianus).
FÖVADÁSZ, (fő-vadász) ősz. fn. Felsőbb rendű FÖVENYCZIMBOR, (föveny-ezimbor) ÖM. fn.
vadász, ki az öszves vadászkészfiietekre, vadászlegé- Növényfaj a czimborok neméből; füzére felálló, tönyekre
, kerülőkre, hajtókra stb. felfigyel, s a vadámött , füzérkéi párosak, murvái molyhosak, levelei
szatokat intézi.
szurósak. Fövényben, különösen tengerszéleken te-
FŐ VADÁSZMESTER, (fő-vadász-mester) ősz. nyészik. (Elymus arenarius).
fn. Első vadászmester, kinek felfigyelése alatt vannak
egész tartomány vagy vidék vadászai és vadászatai.
V. ö. VADÁSZMESTER.
FŐVÁR, (fő-vár) ősz. fn. 1. FÖERÖSÉG.
FÖVÁRMÜ, (fő-vár-mü) ősz. fn. Valamely várnak
legjelesebben erődített része, oldala.
FÖVÉNYDOMB, (fövény-domb) ősz. fn. Öszvetorlódott
fövényből emelkedett domb; vagy oly domb,
melynek belseje fövényből áll.
FÖVENYES, (1), FÖVÉNYES, (fö-v-eny-es)
mn. tt. fövényes-t v. —ét, tb. —ék. Fövénynyel bővelkedő
, behintett, belepett; fövénytol eredő. Fövé-
FŐVÁROS, (fő-város) ősz. fn. Valamely országnyét vidék; fövényét köldSkctSmifr.
nak legnevezetesebb és gyakran legnépesebb városa, FÖVENYES, (2), puszták Békés és Szabolcs
melyben vagy a fejedelem lakik vagy a iötörvényha- megyében; helyr. Fövenyet-én, —re, —röZ.
tóságok és kormányszékek helye van. Szélesb ért. FÖVENYEZ, (fö-v-eny-ezj áth. m. fövenyet-tem,
valamely nagyobb vidék első rendű városa, pl. a —tél, —étt. Fövenynyel beföd, behint, kever. Utakat
Bánság fővárosa Temesvár.
fövenyezni. Menet fövény tan.
FŐVÁROSI, (fő-városi) ősz. mn. Fővárost ille- FÖVENYEZÉS, (fö-v-eny-ez-és) fn. tt. fövenyető,
arra vonatkozó, oda vagy onnan való. Fuvaron *és-t, tb. —ék. Fövenynyel befödés, behintés, keverés.
lakotok, hírek, itokáiok.
Kerti utak fövényeiéit.
FÖVEG, (fö-v-eg) fn. tt. föveg-ét. Mindenféle FÖVENYFÁJDALOM, (fövény-fájdalom) ÖM.
fejtakaró, legszélesb ért. pl. kalap, sipka, gucsma, fn. Fájdalom, éles kín, melyet a fövenybajban szen-
kalpag stb. A tüveg hasonlatára képzett újabb divedő érez. V. ö. FÖVENYBAJ.
vatú szó.
FÖVÉNYFURÓ, (fövény-fúró) öss. fn. A kut-
FÖVELKÉDIK, (fő-v-el-kéd-ik) k. m. fSvelasok vagy kuttisztítók eszköze, azaz oly fúró, melykéd-tem,—tél,
—étt. A székelyeknél: főni kezd, hosszú póznára alkalmazott görbe vasból áll, s mely-
hévtől buzogni kezd. Felfövelkedett ám. fövő meleg hez zsák van kötve, hogy a fölösleges fövényét a
lett. (Kriza J.).
kútból kihúzza.
FÖVÉNY v. FÖVÉNY, (1), (fó-v-eny, fö-v-ény) FÖVÉNYFÜRDÖ, (fövény-fürdő) ősz. fn. Fürdő
fn. tt. fövtny-t v. fövényét, tb. fövények v. fövények. neme, midőn a kóros testet vagy tagot meleg fövény-
Sajátnemfi föld, mely apró, kemény és egymással be takargatják gyógyítás végett.