FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

1085 GARGONCZÁ8—GAROS GABTAT—GÁTKOSÁR 1036
GABGONCZÁS, I. GARABONCZÁ8.
GÁRGTA, (gár-gya, olasz guardiat) ín. tt.
gárgyát. Rokon a gardd főnévvel, s ám. kút kerítése,
kútkáva. Székelj szó.
GÁRGYÁN, (olaszul gvardia.no) fa. tt gárgyátt-t,
tb. —ok. Némely kolostorok, különösen »z.
Ferenci szerzeteseitől lakottak háznagya, elöljárója.
SfUrkebarátok, capuánusok gárgydna. (Gnardianus).
Megfelel a más szenetbeliek perjelének. V. S. PER-
JEL.
GÁRGYÁNI, (g&rgyán-i) mn. tt gárgyáni-t,
tb. —ok. G&rgyánt illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó.
Gdrgydm hivatal, paro.nct, renddet.
GÁRGTÁNSÁG, (gárgyán-ság) fn. tt. gdrgydn-
»dg-ot. 1) Gárgyáni hivatal. 2) A kolostor azon része,
teremé, szobája, melyben a gárgyánok lakni
szoktak. V. ö. GÁRGTÁN.
GÁRGYÁS, (gár-gya-as) mn. tt gárgyát-t v.
—öt, tb. — ok. Gárgyával ellátott, kerített Gárgyát
kát. V. 8. GÁRGYA.
GÁRGYÁZ, (gár-gya-az) áth. m. gárgyát-tam,
—tál, —ott. GÁrgyiTal bekerít, ellát Kutat gárgyámi.
GARINCZA, (gár-incz-a, azaz górincza) fa. tt
gárínatát. A székelyeknél ám. magas vékony leányka.
Benne a hóri (horgas), vagy gar, gór (= nagy)
szók fogalma rejlik. A cta kicsinyező a gyök értelmét
mérsékeli.
GARMADA, fa. tt garmadát. Ugyanaz az illir
gromada, tót hromada szókkal. Általán halom, rakás
, melybe valami öszve van hányva; különösen
nyomtatott vagy csépelt gabona, midőn halomra
hányjak, akár pelyvájában, akár felszórva. Neki
ereuteni a baromfiakat a garmadának. Feltaórni,
felmérni a garmadát. BÚM-, rőt*-, árpagarmada.
GARMADÁL, (garmada-al) áth. m. garmadál-t.
Garmadába gyűjt, öszvehalmoz. Nyomtatat elán garmaddbti
a gabonát,
GARMADÁZ, (garmada-az) 1. GARMADÁL.
GARNÁCS, fa. tt gamdct-ot. Borsod megyében,
különösen Noszvaj falu körfii száraz ágak hulladékai
az erdőben, melyeket a szegény embereknek
öszveszedegetni s elhordani szabad. Talán ám. korháct
vagyis korhadtál, vagy gyöke gar a galy szónak
változata.
GARNYATAG, (gar-ny-at-ag) mn. tt garnyalag-ot.
Székelyeknél az elrénült leányról, Gyarmathy
szerént pedig más elvénfiit emberről is mondják, mivel
mintegy öszvegornyad, öszvezsngorodik; tulajdonkép
tehát : gornyatag, vékony hangon gernyeteg,
gOrnyeteg.
GAROL, (gar-ol) áth. m. garol-t. Gázol, különösen
garagnlyával megy a vízen, sáron át V. ö.
GARAGULYA és GAR.
GAROS, (gar-os) mn. tt garot-t v. — át, tb.
—ok. Fejét magasan hordozó, rátartós, elhízott, fenhéjazó.
Székely szó.
GARTAT, (gar-tat) önh. m. gartat-tam, —tál,
—ett. A székelyeknél ám. fartatva jár, hol fél oldalon
, hol keresztfil az úton, büszkén körül oldalog,
(mint a kakas a tyúk körfii); belégartat: ügyetlenül
belé kezd valamibe, hivatlannl vagy váratlanul részt
vesz, beleüli az orrát (Kriza J.).
GÁSPÁR, (a persa nyelv után, jelentése: Knettárnok,
héberfii 13TJI), férfi kn. tt Gátpár-t, tb. — ok.
Neve a három keléti bölcsek egyikének, kik a kisded
Jézust meglátni és imádni mentek. Gdípdr, Menyhért,
Boldíttár. Kicsinyezve : Gatsi, Gaukó. Átv. ért.
Gátpár van a tájiban, ám. knkaczos a sajt.
—GÁT, öszvetett képző (-og-at); 1. —G, (1),
igeképző.
GÁT, (önálló gyök, rokon vele a szanszkrit
cthad [fedez, óv], ialand gadda [megerősít], német
Gatter stb. v. ö. GÁTŐR); fh. tt. gát-ot v. —oí. 1)
Töltés, felhányt és megtömött földből vagy kőből,
vagy földdel vegyes rőzséből, nádból, ganéjból stb.
készített akadály a víz rohanása, kiterjedése, áradása
ellen. Gátol hútni a folyó menteben. Gáttal ftsveszortíani
vagy malomra hajtani a vitet. Gáttal eláUtíani
a kifolyátt. V. ö. ESZTERÓ. 2) Kerítés tüskéből,
rőzséből, nádból, ganéjból stb. a kertek, szőlők körül,
hogy a bitang barmok kárt ne tegyenek bennök.
Sfegttorult, mint eb a gát kötött. (Km.). 3) Átv. ért.
akadály, hátráltatás, nehézség. Gátol vetni valakinek
terve végrehajtátában. Ember kell a gátra. (Km.).
Ember ö a gáton. 4) A boncztanban ám. a végbél és
szeméremtest közötti rész. (Perinenm). A ttirot bortó
eletapta a gátat. (Km.).
Származékai : gátol, gátőr, gátot, gátot stb.
GATÁLY, falu Zemplén megyében; hely. Gatály-ba,
—bon, —ból.
GÁTBÍRÓ, (gát-bíró) Ősz. fh. A tengeri vidékeken
törvényhatósági személy, ki a gátok miatt keletkező
peres ügyekben ítél.
GÁTERŐSÉG, (gát-erőség) ősz. fh. Erőség neme,
mely nem falakból, hanem csupán gátakból,
főldtöltésekből áll : földvár.
GÁTFA, (gát-fa) ősz. fn. Gerenda vagy rúd,
mely egyik végénél fogva valamely ágas tengelyéhez
van szorítva, s melynek fel- vagy lehúzása által utakat,
hidakat, vámokat kinyitni vagy elzárni szoktak.
(Schlagbanm).
GÁTFAL, (gát-fal) ösz.fn. Kőből, téglából épített
védfal a folyók, tavak, tengerek árjai ellen.
GÁTFÖLD, (gát-föld) ősz. fh. Föld, melyből
gátat készítenek, vagy melyet a gátczőlöpo'k, gátrőzsék
közé töltögetnek s letömnek.
GÁTH, falu Verőczc, és puszta Bács megyében
; helyr. Gáth-on, —rá, —ról.
GÁTKOSÁR, (gát-kosár) ősz. fn. Főiddel töltött
kosarak, melyeket egymás mellé állítva, gát gyanánt
alkalmaznak, vagy melyekkel az elszakgatott
töltések hézagait becsinálják. Hadtud, ért. magas é»