FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

871 FOGANATOSÁN—FOGANTYÚ
nyerjen. Foganatos gyógymód. A Tatrosl codexben,
aui. kedves, kellemetes : „sem egy próféta (egy próféta
sem) foganatos ő házijában."
FOGANATOSÁN, (fog-an-at-os-an) ih. Sükerrel,
jó foganattal.
FOGANATOSÍT, FOGANATOSÍT, (fog-an-atos-ít)
áth. m. foganalostí-olt, htn. —m v. —ám. Foganatossá
tesz, azt teszi, hogy valaminek foganata,
sikere, hatása legyen. Rövidebben : foganlt.
FOGANATOSÍTÁS, FOGANATOSÍTÁS, (fogan-at-os-ít-ás)
fő. tt. foganatostíás-t, tb. — ok. Valaminek
foganatossá, sikeressé tevése. A jó tanáét foganatosítása
tolta függ. Másképen : foganüái.
FOGANATOSSÁG, (fog-an-at-os-ság) fn. tt. foganatotság-ot.
Tulajdonság, melynél fogva valamely
cselekvénynek, működésnek, szernek sikere, hatása,
eredménye van.
FOGÁNCS, (fog-án-cs) fn. tt fogáncs-ot. Kopár
réteken és mezőkön tenyésző' növény-faj a szálkacsékok
neméből, melynek fogfájás elleni gyógyerö't tulajdonítanak.
(Euphrasia odontites).
FOGANIK, (fog-an-ik) k. m. fogant. Az állati
mag a méhben, a növényi mag vagy sarj a földben,
vízben stb. életre kap, csírázni kezd. Mtgfoganik a
fa, a* elültetett virágnövény. Mtgfoganik a földbe vetett
mag. Különbözik : fogan.
FOQANÍT, FOGANIT, (fog-an-ít) áth. 1. FO-
GANATOSÍT.
FOGANODIK, (fog-an-od-ik) k. m. foganodtam,
—tál, —ott. 1. FOGAMODIK.
FOGANOS, (fog-an-os) mn. 1. FOGANATOS.
FOGANOSÍT, (fog-an-os-ít) áth. 1. FOGANA-
TOSÍT.
FOGANOSZIK, (fog-an osz-ik) k. 1. FOGA-
MODIK.
FOGANÖTT, (foga-nőtt) ősz. mn. Csalánncmhez
tartozó növény, melynek szára a kenderéhez hasonlít.
(Galcopsis). Gyapjas-, kenderike-, tarka-, veret
foganb'tt.
FOGANSZIK, (fog-an sz-ik) k. lásd : FOGA-
MODIK.
FOGANTATÁS, (fog-an-tat-ás) fn. tt. foyaníatás-t,
tb. —ok. Szenvedő' állapot, midó'n a nőszemély
ménében ember foganik. Szűz Mária fogantatása kilenc*
hónappal esik Kitaittotiy napja előtt. Üdvözítőnk
fogantatása.
FOGANTATIK, (fog-an-tat-ik) külsz. m. fogantat-tam,
—tál, —ott. Az anyai méhben állati életet
élni kezd. Ki fogantaték fiz. IMektöl. (Apóst. hitv.).
FOGANTÓ , (fog-an-t-ó) fn. tt. foganló-t. Valamely
kézbeli eszköznek, különösen fegyvernek azon
vége, melynél fogva azt kézbe veszszük, markunkba
szorítjuk, innét maroklámak is mondatik. Szélcsb ért.
valaminek füle, fogója. Jiard fngnntója, marokiára,
markolata. Ott-en fogan'ója legyen a Mrpitnak mindkft
fel Sí. (Midi, Mózs II. Könyv. 2C. 5.).
FOGANTYÚ, (fog-an-tyúj fn. 1. FOGANTÓ.
FOGANTYÚS—FOGÁS 872
FOGANTYÚS, (fog-an-tyú-s) mn. tt. fogantyús-t
v. —át, tb. —ok. Minek fogantyúja van. fogantyún
siáblya. V.ö. FOGANTYÚ, FOGANTÓ.
FOGANTYÚZ, (fog-an-tyű-oz) áth. m. fogantyúz-tam,
—tál, —ott. Fogantyút csinál valaminek,
fogantyúval ellát.
FOG ÁRAS, mezőváros Erdélyben, hasonló nevű
vidékben ; hclyr. Fogaras-on, —rá, —ról.
FOGÁRD, (fog-ár-d) mn. tt. fogárd-ot. Ami
könnyen kclepczébe ejt, bajba bonyolít, zavarba hoz.
Fogárd kérdés. Fogárd bettéd. Fogára kérdésekkel
rajta kapni a vallatás áld vett gonosztevői. Képzésre
olyan, mint : csalárd.
FOGÁRDSÁG, (fog-ár-d-ság) fn. tt. fogárdságot.
Valamely dolognak azon tulajdonsága, melynél
fogva kelcpczébe ejthet, zavarba hozhat. V. ö. FO-
GÁRD.
FOGÁRDUL, (fog-ár-d-ul) ih. Kelepczét vetve,
valamit úgy bonyolítva, hogy zavarba ejthessen. A
zsidók fogárdul kérdették az ÜdvoztíSt, ha kelljen-e
adót fizetni a császárnak.
FOGAHEPEDT, (foga-repcdt) ősz. fn. A mohok
rendébe tartozó növénynem, tokszáján 16
foggal, melyek mindegyike ketté hasadt (Fissidens).
FOGAS, (1), (fog-as) mn. tt. fogas-t \. —át,
tb. —át. 1) Aminek foga vagy fogai vannak, akár
tulaj, akár átv. értelemben. Fogas eb, fogas hal. Fogas
ebnek való a csontrágás. (Km.) Fogas rottély, fogas
fű. V. ö. FOG, fn. 2) Atv. igen metsző, csípős.
Fogas nap, azaz téli hideg nap. Fogat szellő. Fogas
ember, éles nyelvű, nyers, kemény modorú.
FOGAS, (2), (fog-as) fn. tt. fogas-t, tb. — ok-
1) A Balatonban tenyésző, a süllőhöz hasonló, s ff"
nőm húsú hal; így neveztetik éles fogairól. (Perca
lucioperca). 2) így hívják néhntt a vasboronát Főgassal
megtöretni a felszántott hantokat. 8) Falra szegezett
s fogakkal ellátott eszköz, melyre ruhákat,
edényeket stb. akgatnak. Fogaion lóg a ruhája.
Vedd le azt a korsót a fogasról. 4) Átv. farkas.
FOGÁS, (fog-ás) fn. tt, fogás-t, tb. —ok. 1)
Cselekvés, midőn valamely szabadon mozgó lényt
hatalmunkba kerítünk. Hal-, rák-, madárfogás. 2)
Azon öszveg, melyet fogunk, megfogunk. Egy fogásban
húsz mázsa hal volt. 3) Munkába vett valamely
egésznek egy-egy szakasza. Három fogással lekaszálni
a nyilast. Tíz fogással felszántani a földet. 4) Csomó,
marok. Egy fogás kender, 6) Valaminek csínja, fortélya,
módja, nyitja. A záraknak, lakatoknak különböző
fogásaik vannak. Az ellenség megcsalására új fogást
használni. Katonai, hadi fogás. Tolvajfogás. 6) Ürügy,
szia. Eit oly fogás alatt cselekedte, mintha stb. Hazug,
hamis fogás. 7) A húros hangszereken több hangoknak
öszvefogása, egyszerre történő megpendítene.
Ossthany-4 fogát, hamis fogás. 8) Valamely testnek,
eszköznek azon része, melynél megfogjuk : nyél, fogantyú,
a fegyver ágyazata. Ez?n pinkának igen jó
fogása van. 9} Ételről mondják, melyet egyszerre ad-