FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

1125 GRIFKESELYÜ—GRÓF GRÓFHÖLGY—GUBA 1126
dán gríb, grif, angol gri/in, griffon, francria gri/on,
olasz grifont, holland grypvogcl stb. 1) Mesés állat
neve, melyet rendesen szárnyat orozlántesttel, és
madárfejjel festenek vagy írnak le, s rendkívüli nagynak
és erősnek mondanak a regék. 2) A keselyük,
sőt valamennyi madarak legnagyobbika, melynek kinyújtott
uárnyai 18 lábnyira is terjednek. Tar fején
hosszú húsos taréj van, felső* része fekete- a fehértarka
, hasa, melle szürke, s közép Amerikában tanyázik
; borjakat, juhokat, sőt gyermekeket is elragad.
(Vultur gryphus, Condor).
GRIFKESELYÜ, (grif-keselytt) ősz. fn. lásd :
GRIF, 2).
GRIFKÖ, (grif-kő) ősz. fn. Kettős tekenőjtt csigafaj,
melyet csak körűit állapotban ismerünk, s
melynek tekenőháza egyik felül boltra hajúit, s félholdalakd,
másik oldalról pedig lapos. (Gryphites).
GRIFMADÁR, (grif-madár) ÖBZ. fn. lásd :
GRIF, 1).
GRISPÁN, (német GrUntpan után) fn. tt. grítpán-t,
tb. —ok. 1. RÉZZÖLD.
GRISPÁNZÖLD, (grispén-zöld) lásd : RÉZ-
ZÖLD.
GRÓF, fn. tt gróf-ot. Egy a német Gráf szóval,
de amely sok más nyelvben is feltaláltatik, s a német
nyelvbuvárok szerént eredetileg felügyelet, főnököt
jelent, noha származtatásában különböznek a vélemények.
Eléforddl ezen szó az ó és djabb németeknél
s rokonaiknál többféle alakokban, pl. gravio,
gravo, grave, bravó, gerefe, gerefa, greve, reve, refa,
groefa, graaf, graave, grefve, grefva stb.; ide tartozónak
látszik az arab eheríf, therif is. Származtatják
pedig némelyek a grau német szótól, mivel elöljárók
ül ősz, tapasztalt férfiak kellettek, mások ra/en
igétől, mivel azok eredetileg királyi adószedők voltak
volna, mások ismét rrffan régi szótól, mely fenyítést
jelent, továbbá ravo szinte régi szótól, melynek
jelentése: gerenda, födél, (angolul roof); vannak
kik a latin gravis nevet veszik segítségül, (valamint
biró szónál a hason értelmű (tagvi hellén melléknevet).
A magyar köznép sok helyütt goróf kiejtéssel
használja, melynek gyöke gór vagy gar a magyarban
is feltaláltatik, s mint tudjuk nagyot, magosat jelent
1) Hajdan annyi volt, mint felügyelő valamely ügyben
, az itélőszék elnöke, bírája vagy oly tiszti személy,
ki valamely kerületet, megyét, tartományt kormányozott
S) Jelennen tiszti czime némely hivatalviselőknek,
pl. bányagróf, ki a bányák ügyét igazgatja
; palotagróf; tentgróf stb. 3) Köz értelemben
tiszteletczime oly úrnak, ki rangra nézve közvetlen
a herczegek után következik, akár visel hivatalt,
akár nem. E czím hozzánk Németországból származott
át. Az árpádházi királyok alatt csak a corbaviai,
brebiri és németujvári grófok említtetnek; mert kiknek
okleveleinkben a latin eomei czím adatik, nem grófok,
hanem vagy várispánok vagy fő udvari tisztek vagy oly
hadi szolgalatra kötelezett urak voltak, kik a király tói
nyert birtokért annak zászlói alatt bizonyos számú
vitézekkel hadba menni köteleztettek. A vegyes házakbeli
királyok alatt már több urak viselték e czimet,
péld. a szentgyörgyi, beszterczei, szepesi grófok
; némelyek hivatalczímttl is, pl. a temesi, pozsonyi
grófok. A ma élő grófi nemzetségek az osztrák
házi királyoktól nyerték e tiszteletczimet Hivatalból
ma még csak a temesi, turopolyai és kamragróf neveztethetnek.
GRÓFHÖLGY, (gróf-hölgy) öss. fn. lásd:
GRÓFNŐ.
GRÓFI, (gróf-i) mn. tt grofi-t, tb. —ok. Grófot
illető, grófhoz illő vagy arra vonatkozó. Grófi
etimerek. Grófi etaidd. Grófi rang, méltóság.
GRÓFILAG, (gróf-i-lag) ih. Grófhoz illőleg,
grófi módon, grófi szokás szerint, úgy mint gróf.
Grófilag fölékettíett palota.
GRÓFKISASSZONY, (gróf-kis asszony) ősz. fn.
Grófi vérből született hajadon nő.
GRÓFNÉ, (gróf-né) ősz. fh. Jelenti a gróf nejét
Különbözik ettől: grófnő, a lehet, hogy valamely
grófnő nem egyttertmind grófné. V. ö. NÉ és NŐ.
GRÓFNŐ, (gróf-nő) ősz. fh. Grófi vérből, gróf
apától származott nő, hölgy, vagy legalább kinek
atyja, bár születése után grófi czimet nyert (Comtesse).
GRÓFSÁG, (gróf-ság) ősz. fn. l) Tartomány,
vidék, kerület, megye, melyet valaki grófi czimmcl
diszesítve kormányoz. 2) Grófi méltóság, czim, rang.
Gróf tágra emelkedni.
GRÓZ, fn. és tájszó. Egy a német Griet szóval,
magyarul : dara, apródara, darakása.
GU, gyökelem, melyből gub, gubb, guct(m&),
gug, ^ur(dl), 311**, részént elvont, részént önálló gyökök
erednek. Rokon a go, ge, gS gyökökkel, s jelent
valami kereket, gömbölyűt, kanyarodottat, körültekertet,
mint származékaiból kitűnik. Megvan a gúla,
gulya, gúla, guta, guvat, gúny szókban is, szinte rokon
értelemmel. Némelyekben, mint: gugyi, guanói
hangutánzó; másokban, pl. guba* (buboz) első betűje
átváltozott V. ö. GE, GÖ, GO.
GUB, elvont gyök, (1. GU), melyből guba, gubáét
, gubó, gubanc* stb. származnak. Értelmében a
hupáss&g, kanyarodás, tekeredés, tekergőzés, gőmbölyegség
fogalma rejlik, s rokon a göb, gib, gob, hup
gyökökkel, továbbá a héber t]U (bezárt; homorú,
öblös [volt]), szanszkrit kúp, kub, (magába zár, födöz)
stb. szókkal.
GUBA, (gub-a, dalmatái guba, illir nyelven :
gubla, klubba, cseh nyelvben : kuba) fn. tt gubát. 1)
Göngyölödött szőrből kötött vagy szőtt subaféle öltözék.
Fekete, kék guba. Bolondnak guba, nem ttép
tuba. (Km.) Tűik, mint arany rojt a tsobráneti gubahot.
(Km.) Egymát gubáját vonják. (Km.) Szélesb ért
fínomabbféle festett szürposztó vagy belőle készített
ruha. Stürke guba, told guba. 2) Öszvegömbölygetett
kenyérkovász. 3) L GUBACS. 4) A székelyeknél