FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

1019 GÁLICZCSAP—OALILEA1 GALL—GALLÓKÁZ 1020
mely főzéskor a fenékre száll, s ragadós, v5r8s szinti
tömegből áll.
GÁLICZCSAP, (gálicc-crap) ősz. fn. Jegeczalakban
termő gilici, mely formájára nézve a jégceaphoz
hasonló. (Vitriolum stillaticinm).
GÁLICZÉRCZ, (gálicz-ércz) ö»z. fn. Éret,
mely aránylag nagy mennyiségű gáliczot tartalmaz.
GÁLICZFÖLD, (gálicz-föld) ősz., fn. Ércies
föld, mely gáliczrészt rejt magában. •,
GÁLICZFÖZÉS, (gálicz-ÍSzés) ősz. fn. Intézet,
huta, melyben gáliczot főznek; vagy maga azon működés
, munkálkodás, mely által az ásányokban rejlett
giliczot kiteszik vagy vegyítés által gálicsot készítenek.
GÁLICZFÖZÖ, (gálicz-főző) ősz. fn. Bányai
munkás, ki gáliczfőzéssel foglalkodik.
GÁLICZHAMU, (gálicz-hamu) 1. GÁLICZPOR.
GÁLICZHUTA, (gilice-huta) ŐSE. fn. Huta,
melyben a gáliceos érczekből a gáliczot kivonják.
GALICZIA, L GÁCSORSZAG.
GALICZKA, tájdivatos, kalietka helyett; 1. ezt
GÁLICZKŐ, (gilicz-kő) ősz. fn. 1. GÁLICZ.
GÁLICZKÖVES, (gálicz-köves) lásd : GÁLI-
CZOS.
GÁLICZLÉL, (gálicz-lél)l. GÁLICZSZESZ.
GÁLICZNEMÜ, (gálicz-nemfi) ősz. mn. Giliczféle,
gálicz természetével, tulajdonságaival bíró.
GÁLICZOLAJ, (gálicz-olaj) ősz. fn. A folyó
kénsamak közönséges neve. (Acidum sulphuricum).
Edét gálictolaj, mely a legerősebb kénsavból vegytanilag
készíttetik. (Oleum vitriol! dnlce).
GÁLICZOS, (gálicz-os) mn. tt. gdlictot-t v.
—öt, tb. —ok. Gáliczczal vegyített v. bővelkedő.
Gáliétól éretek; gálietot hegyek.
GÁLICZPOR, (gálicz-por) öss. fn. Barnavörös
por, mely a vasgilicz folytonos égetése után fenmarad,
mely esetben savanytermészetét elveszti. (Colcothar).
GÁLICZSALAK, (gálicz-salak) 1. GÁLICZAL.
GÁLICZSAV, (gálicz-sav) öss. fn. Sav, mely a
gálicznak különös tulajdona, mely által más savaktól
különbözik.
GÁLICZSZESZ, (gálicz-szesz) ősz. fn. A gálicz
készítésénél elsőben elétünő, kevesbbé vagy többé savanydad
folyadék. (Spiritus vitriol!).
GÁLICZVÍZ, (gálicz-víz) ősz. fn. 1) A gálicshntákban
azon víz, melyben gáliczot főznek ki. 2)
Bányászok nyelvén gáliczsavban feloldott rézrészecskéket
magában rejtő víz, melyeket úgy választanak
el ettől, ha vasat tesznek bele. Ctementvü. (Aqua
caementitia).
GALILEA, fn. tt. GaUUáí. Neve a hajdani
Zsidóorsiig egyik tartományinak, mely a felső Jordán,
Genezaret tava, s a fenicciai partok köztfekütt
GAULEAI, GALJLE ABELI, (galilea-i v. -béli)
mn. tt. galüeai-t, tb. —ok (ék). Galileiből való,
benne létező, arra vonatkozó. Gólütői lakotok. Galibái
eredetű tantíványok.
GALL, (1) , (gal-l) elvont törzsök, a gal gyöknek
nyomatékosabb kiejtése ; ám. alihajló, s megvan
gallóka sióban.
GALL, (2), fin. tt gaü-t , tb. —ok. Egy nagy
nép neve, melynek legnagyobb iga a németek bevándorlása
előtt a mai Francciaorszigot, s Olaszország
éjszak! részét lakta, s mely idővel a frankokkal öszvevegyBlvén
, a mai francija néppé alakult által.
GÁLLÁ, ALSÓ—, FELSŐ—, falvak Komárom
megyében; helyr. Gallá-n, —rá, — ról.
GALLÉR, fn. tt. gallér-t, tb. —ok. Egy a középkori
latin cottare, galenu, franczia coüet, cseb
kollár, gollar stb. szókkal. 1) Nyakkerítő, s villákat
födő ruhaféle, mely részint díszül, részint melegítőfii
használtatik. Gallért akantani nyakára. Letenni a
gallért. 2) A felöltő ruhának vagy köpenynek, subának,
bundának felső pirtizata, mely a nyakat körülveszi,
vagy , mely a villákat és derekat elfedi. ÜnggaUér,
dolmdnygallér. KöpönyeggaUér. Egyénei, hajtott
gallér. Kurta, hoinú gallér. Svbagaüér. Ritka,
mint a tubagallér. (Km.). Se UngOm, te gallérom. (Km.).
Valakit gallérandi fogva megragadni. Gáliéra ú alig
maradt. Fagaüér , ám. hegedű, vagyis azon fakelepcze,
melybe a rabok nyakit és kezeit beszorítják.
Stabogallér, ám. hosszú tésztaszeletek. Vigyáz, mert
a német gallérod alá p»k. (Pismin, Kemény önéletír.).
Növénytanban gallérnak nevezik azon leveleket, melyek
egy vagy több virigbimbót fognak körül, s kinyitásuk
előtt zárva tartjak. (Involucrum).
GALLÉRATLAN, (gal-1-ér-atlan) mn. tt galUratlan-t,
tb. — ok. Minek galléra nincsen. Gallératlan
ttng, köpönyeg. Gallératlan virágok. V. ö. GAL-
LÉR. Hatirozóilag ám. gallératlanul , gallér nélkül.
GALLÉRBÖR, (gallér-bőr) ősz. fn. Bőr vagy
prém, valamely téli meleg ruha gallérinak való.
GALLÉRFÖLD, (gallér-föld) ősz. fn. Csücskésen
végződő szántóföld.
GALLÉROS, (gal-1-ér-os) mn. tt gaUéros-t v.
—át, tb. —ak. Gallérral elütött, ékesített Gáliéról
üng, kOpönyrg, tuba. GaUéroi főpapok.
GALLÉROSÁN, (gal-1-ér-os-an) ih. Gallérral
ellátva.
GALLÉROZ, (gal-1-ér-oz) ith. m. gallérot-tam,
— tál, —ott. Gallérral ellát, felékesít; valamire gallért
varr. Nyakát gaUéromi, felgallérotni. ŰngSt gal-
GALLÉROZÁS, (gal-l- ér-oz-is) fn. tt gallérotát-t,
tb. —ok. Gallérral ellátás.
GALLÉRTALAN, (gal-1-ér-talan) 1. GALLÉ-
RATLAN.
GALLIA, fia. tt GaUiát. A régi galloktól lakott
ország, azaz a mai Francziaország nagyobb része,
és felső Olaszország némely tartományai.
GALLICIA, fn. tt Gatticiát. 1) Spanyolország
egyik tartománya. 2) Gácsország, HaJics.
GALLÓKA, (gal-1-ó-ka) 1. HINTA.
GALLÓKÁZ, (gal-1-ó-ka-az) 1. HINTÁZ.