FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

1277 HADBÍRÓ—HADFENY1TEK HADFI—HADI 1278
HADBÍRÓ, (had-biró) ősz. fn. ám. hadügyész.
,Fö hadi biró' nevet visel a ,generalis auditor' az
1707-diki ónodi katonai magyar rendszabásban.
HADBIZTOS, (had-biztos) ősz. fn. Katonaság
élelmezésére, szállásolására felügyeld biztos. Különösen
a) kincstári, s hadi kormányhoz tartozó tisztviselő
, ki a katonaiig élelmezését, ruházását stb. kezeli
; b) vármegyei tiszt, ki az illető megyében tanyázó
katonaság élelmezéséről gondoskodik.
HADCSAPLÁR, (had-csaplár) ősz. fn. A tanyázó
vagy táborozó vagy folytonos indulóban levő
katonasággal járó csaplár, ki bort, s mis szeszes italokat
mér stb. Máskép : markotányos.
HADCSAPLÁRNÖ, (had-csaplár-nő) ősz. fn. 1.
MARKOTÁNYOSNÖ.
HADCSEL, (had csel; ősz. fű. Csel, vagyis ravasz
fogás, mely által egyik hadakozó fél a másikat
kclcpczébe törekszik ejteni. Nem erővel, hanem fiadcsellel
venni be a várat. V. ő. CSEL.
IIADCSOPORT, (had-csoport) ősz. fa. Katonák
serege, nagyobb hadseregből egy csapat.
HADD, indulat, vagyis nógató szó , eredetileg
hagyd, azaz hagy-j-ad. Jelent engedébt, ráhagyást,
nem bánást, pl. Hadd lássam, mi van ott. Hadd lám !
Hadd olvassak e"n i» valamit. Hadd legyen ! Hadd
menjen Itten hiréccl. Hadd beizéfjen a vilíg. Itt mindenütt
a kihagyott hogy is lappang : hadd , hogy lássam;
hadd, hogy olvassak stb. Ez az oka, hogy a hadd
után mindig kapcsoló módban áll az ige. V. ő. HADD
EL HADD, és HAGYJ.
HADD EL HADD, (hagyd elhagyd) sajátságos,
magyar népiej kifejezés, mely valami nagy bajt,
szorultságot jelent, például, midőn valakit rútul mcgpiüzkolnak,
megvernek. A T o, must lesz mfg a hadd el
fiadd. Az volt ám a hadd el hadd.
1IADDSZA , lájszokási kifejezőn a közönséges
addsza v. add ide helyett. Núhutt mondják így is :
fioddsza, alkalmasint hozdsza helyett.
HADÉPITÉSZET, (had-épitészct) ősz. fn. Az
építészet azon neme, muly különösen hadi czélokra
alkalmas épületeket, várakat, súnczokat stb. készít.
HADERŐ, (had-erő) ősz. fn. Erő, mely valamely
nemzet vagy fejedelem fegyveres népében, katonabágában
létezik. Szárazföldi haderő, lengni haderő.
Xagy haderővel indulni az ellenségre.
HADÉV, (had-óv) ősz. fn. Azon időszak, vagyis
az évnek azon részei, melyek folytában a háboruskodó
hadak a mezőn szoktak tanyázni, u. m. tavasz,
nyár, ősz. Kedvező hadéc. Dicsősi'ges kadt'.v. Húsz hadévet
töllött a táborban.
HADFEGY, (had fcgy) ühz. fn. Fi-gy , mely a
hadakat kellő alárendeltségben tartja, melynél fogva
az alsóbb rendűek a felsőbbek iránt teljes cngedcliiH'sspggi'l
viseltetnek.
HADFENYJTÉK , (liad fei.yíték) ősz. fn. Szigorú
bzabályok és törvényi k , melyek a hadsereget
illő korlátok között t irtják, s a kihftgókat megbüntetik.
HADFI, (had-fi) ősz. fn. Képes kifejezéssel ám.
katonának született, katona életet élő, fegyverben
szolgáló ember.
HADFOGADÁS, (had-fogadás) ősz. fn. Cselekvés
, midőn a hadi kormány által megbízott személyek
a hadsereg számára bizonyos díj vagy jutalom
mellett alkalmas legényeket szereznek, fogadnak.
Máskép : toborzás.
HADFOGADÓ, (1), (had-fogadó) ősz. fn. Hadi
tiszt vagy közlegény, ki a katonaság közé önkénytesen
állani akarókat befogadja, s az illető katonai
hivatalnál beavattatja. Máskép : loborzó; köz nyelven
és németesen : verlungos.
HADFOGADÓ, (2), ősz. mn. Ki hadakat,
vagyis katonáknak való legényeket gyűjt. Hadft.gadó
tiszt, közlegény.
HADFOGADÓ KORMÁNY, ősz. fn. Hadi Livatal
, mely a katonaságra törvényesen kényszerítőit
vagy önként beállott ujonczokat bejegyzi, felruházza
, s illető állomásaikra, azaz ezredekhez utasítja.
Minden vármegyében létezik hadfogadó kormány.
(Werbung-Commando).
HADFOGOLY, (had-fogoly) ősz. fn. Hadsereghez
tartozó személy, kit háború idején az ellenség
elfog. Szokottaljban : hadifogoly.
HADFOGSÁG, (had-fogiág) ősz. fn. Állapot,
melyben az vagyon, kit, mint a háboruskodó félhez,
sereghez tartozó egyént az ellenség hatalmába ejt és
fogva tart. Közönségesebben : hadifogság. Had fogságba
esni, ejteni.
HADFÖ, (had-fő) ősz. fn. Szélcsb ért. hadvezér,
ki kisebb-nagyobb hadsereget kormányoz.
HADFÖNÖK, (had-főnök) 1. HADFÖ.
HADGYAKORLAT, (had-gyakorlat) ősz. fn.
Fegyveres gyakorlat, melylyel a katonaság hadi fordulatokra,
fcgyverforgatásra, csatázásra képezi magát.
HADGYÓGYSZERTÁR, (had-gyógy-szer-tár)
ősz. fn. Gyógyszertár, különösen a katonai kórházak
használatára. Külön irva, hadi gyógyszertár jobb
hangzata.
HADGYÜJTÉS, (had-gyűjtés) ősz. fn. Széles
ért. katonaság kiállítása, szerzése, akár törvényes
kényszerítés, akár ígért díj vagy jutalom által.
HADI1ÁZ, (had-ház) ősz. fn. 1) Ház, melyben
haduk, azaz katonák laknak. 2) A hajduvároook
egyikének neve; helyr. Hadhá:-on, —ró, —ról.
HADIIIRDETÉS, (had-hirdetés) ősz. fű. Híradás
a viselendő háború felöl, melyben cgys«ersmind
az illetők fegyverre vagy hadi segedelemre
fulszólítatnak.
HADI, (had-i) mn. U. hadi-t, tb. —ak. 1) Katonás
, vitézhez illő. Hadi termet, hadi tekintet, hadi
szigor. 2) Hadat illető, hadba való, hadhoz tartozó,
hadra vonatkozó , hadban használt vagy használtatni
szokott. Hadi adó. Hadi bárd. Hadi biró (hadbiró).
Hadi bot. Hadi csal, csel, csalárdság. Hcdi dobos.
Hadi ember. Hadi erő. Hadi fegy, fenyíték, törvén;/,