FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

1489 HAZAMENETEL—HÁZASFÉL HÁZASÍT—HAZASSÁGBELI 1400
HAZAMENETEL, fn. 1. HAZAMENET.
HÁZANKÉNT, (ház-an-ként) ih. Házról házra
menve, egyik házat a másik után véve. Hátanként
öszoeirni a lakóiakat.
HAZANYELV, (haza-nyelv) ősz. fn. Azon nyelv,
melylyel bizonyos haza lakosai mint anyaira! élnek.
Szorosb ért. a vegyes nyelvű országban azon nyelv,
melyről a nemzet hivatik, pl. Magyarország hazanyelve
a magyar.
HAZAOLTALMAZÁS, 1. HAZAÓTALMAZÁS.
HAZAÓTALMAZÁS, (haza-ótalmazas) ősz. fn.
Cselekvés, melynél fogva a hazát annak megtámadó!,
különösen fegyveres ellenségei ellen ótalinazzuk,
védjük.
HAZAÓTALOM, (haza-ótalom) ősz. fn. Mind
azon eszközök, módok, melyekkel a hazát ellenségei
ellen védjük, ótalmazzuk , s azon eszközök , módok
használata.
HAZARONTÁS , (haza-rontás) ősz. fn. Cselekvés,
midö'n valaki vagy valami a haza kárára, veszedelmére
van. V. ö. HAZARONTÓ.
HAZARONTÓ, (haza-rontó) ősz. mn. Aki vagy
ami a haza kárára, veszedelmére van, ki annak érdekeit,
jogait, szabadságát csonkítja, erötleníti, aláássa;
hazaáruló. Hazarontó erkölcstelenség, visszálkodás,
pártoskodás, lélekvátárlás, kegyeletlenség, népizgatás,
fejetlenség.
HÁZAS, (1), (ház-as) mn. tt. házas-t v. — át,
tb. —ok. 1) Kinek háza van. Házas polgárok. Házas
zsellér. Ellentéte : hazátlan. 2) Átv. ért. mondjuk
férfiról, kinek felesége van és nőről, ki férjhez ment;
ettől származnak : házasodik v. házasul, házattág stb.
A törökben is eu-töl, mely házat jelent, származik :
cvli házas, evlenme házasság, evlenmek házasodni, evlendirmek
házasítni stb. Házas férfi. Házasasszony.
Házas emberek. Házat személyek, társak. Innét : házasélet
, ám. férfinak és nőnek törvényes együtt lakása.
Házasélet 'örömei, bajai, gondjai. Ellentéte : nótelen
és hajadon.
HÁZAS, (2), (mint föntebb) fn. tt. házas-t, tb.
— ok. Fcleséges férfi vagy férjes nő. Házasok közötti
rzlvódások. Házasokat elválasztani a nötelenektöl ét
kajadonoktól. Nyalják falják egymást, mint az új házasok.
(Kin.). OszvetSrödtek, mint a rósz hasasok. (Km.).
IIÁZASÁGY, (házas-ágy) ősz. fn. 1) Ágy,
melyben a házasok fekiisznek. 2) Átv. ért. törvényes
vér, születés. Házaságyból született gyermekek.
HÁZASASSZONY, (házas-asszony) ősz. fn. Nő,
kinek férje, családja van.
HÁZASÉLET, (házas-élet) ősz. fn. A törvényesen
egybekelt férfi és nő együtt lakása, s ugyanazon
közczélra munkálása. Házaséletet élni. A hátatéletet
megunni.
IIÁZASEMBER, (házas-ember) ősz. fn. Férfi,
kinek felesége vau. Házatemberhet nem illik a legénykedés.
HÁZASFÉL, ilúzas-f.M) 1. HÁZASTÁRS.
AKAD. Ed.OY MÓTÍX. II. KÖT.
HÁZASÍT, HÁZASÍT, (ház-as-ít) áth. m. hátattí-ott,
htn. —ni v. —ám. Férfinak nőt, feleséget,
nőnek férjet szerez, vagy véghez viszi, hogy férj és
nő tőrvény szerént öszvekeljenek. A vén nénikék méretnek
házasítani. Öszvehátasítani valamely vén ötoegyet
fiatal legénynyel. Fiát meghátattíani. A leányt
kiházasítani, ám. férjhez adni.
HÁZASÍTÁS, HÁZASITÁS, (ház-as-ít-ás) fn.
tt. hátasilás-t, tb. —ok, harm. szr. —a. Cselekvés,
mely által valakit házasítunk. Kihátatitás. Öttvehátasítát,
meghátattíát. V. ö. HÁZASÍT.
HÁZASKODIK, (ház-as-kod-ik) régié*, a mai
,bázasodik' helyett. L. ezt.
HÁZASODÁS, (ház-as-od-ás) fn. tt házatodát-t,
tb. —ok, harm. szr. —a. Férfinak és nőnek törvényes
szerződés szerént öszvekelése. V. ö. HÁZA-
SODIK.
HÁZASODIK, (ház-as-od-ik) k. m. hátatod-tam,
—tál, —ott. Általán ám. házasságra lép. Tulajd. ért
nőtelen férfi vagyis legény, özvegyember valamely
hajadon vagy özvegy nővel törvényes polgári szerződés
szerént öszvekel, s az illető lelkész, vagy ennek
képviselője által megáldatik, vagy felavattatik, szóval
, feleséget vesz. V. ö. HÁZASSÁG. Hátasodnak
a legények. Házasodik a lapát, elvette a pitzkafáí.
(Népd.). A férfi házasodik, a nő férjhe* megy. Piám
meghátatodott, leányom férjhez ment. Úri, gazdag
házba házasodni, ám. olyan házból feleséget venni.
Megházasodtam, de nincsen hátam. (Szójáték).
HÁZASPÁR, (házas-pár) ősz. fn. Házasságra
kelt férfi és nőszemély együtt. Szép hatatpár válik
belölök. A házaspárt megáldani.
HÁZASSÁG, (ház-as-ság) fn. tt. hátasság-ol,
barrn. szr. —0. Széles ért. szerződésen alapult öszvekelése
két különnemü (férfi és nőnemű) személynek
a végre, hogy együtt élvén gyermekeket nemizenek,
s azokat fölneveljék. Törvényi szorosabb értelemben
polgári szerződés, melyben két különböző
nemű személyek a törvényben megszabott módon kinyilatkoztatják
abbeli akaratjokat, hogy elválhatlan
közösségben, s egymás iránti hűségben élnek, gyermekeket
nemzenek, azokat nevelik és egymást kölcsönösen
segélik. Keresztény katholikai ért szentség,
mely által a törvényesen öszvekelt férfi és nő feloldhatatlan
szövetségre lépvén, isteni kegyelmet kapnak,
hogy gyermekeiket Isten félelmében neveljék, egymást
hiven szeressék, s az élet minden viszontagságaiban
egymásnak viszonyos segítségére legyenek.
Szent hátattág. A hátatság akadályotó ét elválatttó
(v. bontó) akadályai. (Impedimenta impedientía, ét
dirimentia). Hátatságra lépni. Házasságot kötni. Jó
hátattágban élni. Hátasságot törni, ám. a házastárson
kívül idegennel közösülni. Titkot hátatság. Első,
második hátattágból ttületeít gyermekek. Hosszú alku
a hátaiság. (Km.).
HAZASSÁGBELI, (házasság-béli) ősz. mn. 1)
Házasságot illető, érdeklő. Hátasságbeli ttenödét. 2)
94