FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

1767 HÜBÉRKÖTELES8ÉG—HÜKK HŰL—HÜLEDÉZÉS 1768
HÜBÉKKÖTELE8SÉG,(hü-Wi-köteles8ég)Ö82.
fn. Kötelesség, melyet a búbéra a hübéradományozó
irányában teljesíteni tartozik.
HÜBÉRLEVÉL, (bű-bár-levél) ősz. fn. Oklevél,
melynek tartalminál fogva valamely jószág vagy hivatal
valakire httbérfil rárubáztatott.
HÜBÉRNÖK, (bfi-bérnők) L HŰBÉRES.
HÜBÉRÖRÖKLÉS, (hfi-bér-öröklés) ősz. fn. A
hfibéri birtoknak ás elébbi bübéres halála után örökségül
átvevése.
HÜBÉRÖRÖKÖS, (hü-bér-örökös) ősz. fa. Személy,
kire bizonyos hfibéri birtok száll örökségben,
különböztetésül az örökbirtok örökösétől.
HÜBÉRPÉNZ, (hü-bér-pénz) ősz. fii. Azon adó,
melyet a hűbéres fisét a hfibérúrnak.
HÜBÉRSZOLGÁLAT, (hfi-bér-szolgálat) ősz.
fn. Szolgálat, pl. fegyverríselés, bizonyos kézi mnnka
stb., melyet a hűbéres tartozik tenni hflbérurának.
HŰBÉRTARS, (bfi-bér-társ) ősz. fa. 1) Személy,
ki valamely hfibéri javadalmat mással közösen bir. 2)
Oly személyek, kik hfibéreiket, bár egymástól különbözőket,
ugyanazon hfibérúrtól bírják.
HÜBÉRUDVAR, (bfi-bér-ndvar) ősz. fa. A hűbérúr
hatósági udvara, tiszti hivatala, melyben a hűbérek
kiosztatnak, s a hűbéri viszonyok és perek
elintéztetnek.
HŰBÉRÚR, (hfi-bér-dr) ősz. fn. A hűbéri birtoknak
fő tulajdonosa s adományozója.
HŰBÉRUTÓD, (hű-bér-ntód) ősz. fn. Azon személy
, kire a hűbér ás elébbi hűbéres hálák, vagy
hűbénresztése következtében örökségül átszáll, vagy
adománykép áttétetik.
HÜBÉRÜGY, (hű-bér-ügy) ősz. fa. 1) Mindenféle
, a hfibér körül vagy miatt eléforduló ügy. 2)
Maga a_hübéri rendszer egész teljességében véve.
HÜBÉRVESZTÉS , (hű-bér-vesztés) ősz. fn.
Szenvedő állapot, midőn a hűbéres hűtlenség, felségsértés,
vagy más hűbéri vétség, kötelességmulasztás
stb. miatt hfibérétől megfosztatik.
HŰ BŰ BÁ, hármas indnlatszó, melyet Pázmán
Péter így magyaráz : „Alávalónak akarván valakit
jelenteni, szájunk tátva azt mondjuk: hű, bű, bá!"
HŰD, régies, öszvehúzva ebből : híved. V. ö.
HISZ, ige.
HÜELY, tájdivatos; L HÜVELY.
HÜÉRZELMŰ, (bű-ércelmű) ősz. mn. Ki hű
szívvel van valaki iránt
HUH, L HŰ, (1), indulatszó.
HŰK, régies, öszvehúzva ebből : hívők. V. ö.
HISZ, ige.
HÜKK, indalatszó, mclylyel élnek a játszó gyermekek,
midőn laptavetésben hibát ejtenek. Rokon
hSk v. hükk szóval, minthogy azon hibára mintegy
meghökkennek, vagy azt mintegy hőkölni, visszahúzni
szeretnék. V. ö. HŐK. Használják főnévként
is. Hűkkm ctindlni.
HŰL, (1), (hii-űl, az 1) értelemben, midőn származéktána
hűt = hU-ti; a 2-dik értelemben pedig
1. itt alább); önh. m. htil-t. 1) Midőn a hideget jelentő
hU gyöktől származik, ám. hideggé less, a hideg
lassan-lassan átjárja. Hűl a tűs mellől ebeit, títdlaU
étel. Hűl a levegő", vfe. Hűl atidS, majd itmét
M, onnét M megkérd***, holnolgáUdl. (Km.). Sfegkűl,
elhül a levet. Ezen ige tehát jelenti azon fokozatot,
mely szerént valamely test melege, tfizecskéi busánként
elrepülnek, elszállanak, s az állati test melegségéhez
közeledik, vagy azénál alább szálL Hűl a forró
levet, már lehet enni. Elhűlt át étel, nem kell többé.
Hülflíl, ám. majd fázik, majd melege van. 2) Midőn
a bámulást, ijedást, visszahatást jelentő, s visszahúzott
léleksettel mondott hű gyökből ered, ám. bámul,
ijed, visszaborzad, s elemzése inkább hü-Vl, azaz hűt
csinál. Olyakat mondott, ctat úgy hűli bele a nép. EL
hűltem, midőn kivont karddal kötelitett/elém. Ide tartozik
ezen sajátságos mondat is : kihűlni valamiből,
pl. szolgálatból, hivatalból, axaz kimaradni, hátra
vettetni. Nem valószínűtlen azonban, hogy ezen értelemben
vett hűl igének gyöke egy a hUvely szóban
eléforduló Att-vel, mely hajat, héjat, tokot jelent.
Ennél fogva hivatalból, ttolgálaíM kihűlni átv. ért.
annyit tenne, mint a viselt hivatalból, szolgalatból
kiesni, kimaradni, mint a mag hüvelyéből, tokjából
kiszokott esni.
HŰL, (L'), régies, öszvehúzva ebből : feWZ. V.
ö. HISZ, ige.
HÜLAJTÓ, (hül-ajtó) ősz. fn. Kriza J. szerént
a székelyeknél : a pitvar elŐrészén egy külső ajtó
lédből csinálva, hogy a szél szabadon járhasson át
rajta. Egyike azon szóknak, melyeket a nép igetörzsből
és főnévből tett öszve, mint foghat, fenkS. Néhntt:
levélajtó.
HÜLE, (hü-öl-ő, hü-öl-e) mn. tt httlét. Gyöke
a bámulást jelentő, s visszahúzott lélekzettel hangoztatott
hű, e ám. oly ember, ki mindenre htl-tll, azaz
bámul, bámész, bamba, léhütő, szájtáti, félsiket, félnéma,
együgyű.
HÜLED, HÜLED, (hü-ől-«d) önh. m. hűUd-t.
1) Ijedtében vagy bámultában, visszahúzza lélekzetét
Elhüledt, midőn a vetzélyt látta. Gyöke a befelé húzott
lélekzetét hangoztató hű. 2) A hideget jelentő
hű gyöktől (hü-fil-ed) ám. az egyszerűbb hűl; lásd :
HŰL, 1).
HÜLEDÉK, (hti-ül-ed-ék) fn. tt hűledíket. 1)
Annyi mint el- v. kihűlt, vagy meghalt test Közönségesebben
: hulla. 2) L. ALUDTLÉ.
HÜLEDÉS, HÜLEDÉS, (hfi-öl-ed-és és hü-űled-és)fa.
tt Alí&díVí, tb. —ék. 1) Bámulás. 2) A
melegségnek alábbszállása. V. ő. HÜLED.
HÜLEDÉZ, (hü-öl-ed-éz) önh. és gyak. m. Ailedés-ttm,
—tél, —élt. Ijedtében vagy bámnltában
folytonosan hüled. Huledeati a haldlvettély kSseledlekor.
V. ö. HÜLED.
HÜLEDÉZÉS, (hü-öl-ed-éz-és) fn. tt httledetés-t,
tb. —ék, harm. szr. —e. Lelki, kedély! álla-