FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

1383 HANGŰTENY—HANGZÁS HANGZAT—HANGZÓ 1384
HANGÜTENY, (hang-fiteny) ősz. fa. lesd :
ŰTENT.
HANGVÉG, (hang-rég) ősz. fa. A fuvóbanguerek,
pl. trombiták, kürtök, harsonyák öblös vége,
melyeken a hang kiömlik.
HANG VEGYÜLET, (hang-vegyület) ősz. fa.
Több hangnak, különösen zenei hangnak egybeolvadása.
A nem müszabályilag keveredett hangok őszrege
inkább : hangzavar v. zürhangzat. V. ö. HANG-
EGYEN.
HANGVERSENY, (hang-verseny) Ősz. fa. Valamely
hangmünek eléadása, vagy több énekes vagy
több hangszerek által, vagy együtt véve : ének és
hangszerek által. Hangversenyt adni. Hangversenyben
fellépni, énekelni, játszani. Nagy hangversenyt hirdetni.
(Göncért). Az olasz concerto, (és az ezután alakúit
franczia concert), épen nem jelent versenyt,
(azaz vetélkedést, mint a latin concertare), hanem
inkább hangegyezést, öszhangzást, (harmóniát), zenésze
ti eléadást, mit e szó első gyártója hihetőleg
nem tudott; azonban e szó már annyira el van terjedve
, hogy kiirtása bajosan fogna sikerülni, s tárgyilag
véve a mennyiben az öszhangban az egyes
zöngék, sőt egyes szózatok és hangszerek egymással
mintegy versenyezni gondoltainak, türhetőnek is
látszik.
HANGVEZETÉS, (hang-vezetés) ősz. fa. A
hang külső vagy belső' terjedésének valamely alkalmas
anyagon vagy anyag segítségével előmozdítása,
pl. ha egyszerű vas rudacskának, vas fogónak a végire
madzagot kötünk, s ennek két végét mindkét
fülünkbe tartva a vasfogót asztalhoz érintjük, ez oly
erős hangot közöl a fülünkbe, mintha harangszót
hallanánk.
HANGVEZETÖ, (hang-vezető) ősz. mn. Ami a
hang terjesztését előmozdítja. V. ö. HANGVEZE-
TÉS.
HANGVILLA, (hang-villa) ősz. fa. Villaalakú
aczéleszköz, melynek ágai valamely szilárd testhez
ütve hangot adnak, mely után zongorákat, s hasonló
hangszereket hangolnak fel, s melyhez általában a
hangszereket alkalmazzák.
HANGVITEL, (hang-vitel) 1. HANGHORDO-
ZÁS.
HANGVISZONY, (hang-viszony) ősz. fa. A zenei
hangok (zöngék) szátnszerénti viszonya egymáshoz,
pl. ha a c-t alapzöngének (= 1) vészáruk, éhez
a nagy harmadot, vagyis e-t */ t szám illeti, a tiszta
ötödöt g-t pedig 3 / 2 szám, vagyis ha valamennyit
egész számokban akarjuk kifejezni, (pl. mindeniket
4-gyei sokszorozva), lesz a c = 4 (= 4 X 1)» **
, HANGZAT, (han-g-oz-at) fa. tt hangtat-ot.
Ugyanazon légrezegtetés által okozott hangok öscvege,
tárgyilagosan s elvont értelemben vévé. Nagy
' harang illésének hangtata, fütty hangtata. Jaj no-
' na* hangtata. Csapkodó hullámok hangtata. ÁgyulSvés
hangtata. Különösen a zenészeiben kettőnél több
: együtt hangzó zöngék foglalatja. (Accord). Ez pedig
; kétféle : együtthangtat (Consonanz), és stélhangzat
iDissonanz) ; amaz máskép : derült vagy tinta hang-
1
tat, mert könnyebben felfogható és a fület is kelle-
mesebben érintő, a honnan zeneművek csak ilyenen
végződhetnek, mert csak ilyen nyugtatja meg töké-
j letesen a fület és kedélyt, mint ború után derűt várunk,
pl. ha a zongorán e (alaphang), e (nagy harmad
, t. i. az alaphanghoz mérve), g (ötöd egyszerre
' ültetnek ; a széthangzat máskép : bonillhangtat, el-
| lenkező okból, pl. bee. Különbözik a hangzattól a
hangtávol vagy csak : távol (intervallum), mely csak
két zönge öszveköttetéséből áll elé, de a mely szintén
lehet együtthangzó vagy derült és szélhangző
vagy borúit. Több hangzatnak pedig egymásból folyása
: Vsthangtat (Harmonie). Ás öszhangzat a hangzatokban
is könnyebbség okáért rendszerént csak
| két, sőt egyetlen zöngdt nevez meg, a harmadikat, s
i negyediket a műértő már magától tudja, pl. SKd te-
I hét távolt is, de hangzatot is, ez utóbbi esetben od»
• gondoljuk az alaphangon kívül a harmadot, nyolaa-
; dót, sőt ezek éa az Stodnyolctadjo.it is; AAetedhangzatnál
odagondoljuk az alaphangon kívül a Aormadoí,
ötödöt is stb. (A zöngék mindig alulról mint
alapról fölfelé számíttatnak).
HANGZATKA, (han-g-oz-at-ka) fa. tt hangtatkdt.
A középkori lantos költészet egyik neme,
melynek hazája Olaszország. Tizennégy sorból álló
versezet, melyek közöl a nyolcz első vers négyes füzérben,
a hat ntósó hármasával állíttatik őszve, majd
lejti, majd szökő versekben, melyek kilencz, tíz vagy
tizenegy szótaguak. Többnyire szerelmet fest, gyöngéd
és kellemes színekkel. (Sonett).
HANGZATOS, (han g-oz-at-oa) mn. tt. hangzato»-t
v. —át, tb. —ok. Teljes hangú, tisztán, értelmesen
hallható, a fülekre élesen, erősen ható. Hangtatot
bestéd. Hangtatot férfi ttö. Hangtatot ének, hegedű,
tangóra. Ellentéte : tompa.
HANGZIK, (han g-oz-ik) k. m. hangt-ott, hh».
—ont. Hangot ad; hangja hallatszik, elterjed, s folytonosan
a fülekre hat. Hangtik át Őrét hordó, ha ütik.
Afettte hatigsík a malom vágata. Hangtanok a meghatott
harangok. Hangtanok át ágyúk, putkdk. Stépen,
« sr 6 (= 4 X */» = "/,), a , = « (= 4 X
/g = 12
erősen , kellemesen hangák. Áty. híre van, beszélnek
róla. Ét a név jól hangtik. Továbbá : tetszést vagy
nem tetszést gerjeszt. Ily bestéd nem jól hangtik a te
/a)' Ezen viszonyok pedig a rezgéseknek, (a ttájadból.
hangadó testek rezgéseinek) azonegy időben tőrtént HANGZÓ, (1), (han-g-oz-ó) mn. tt hangtő-t.
számától vétetnek, pl. ha a e 40 rezgést csinál bizo- Ami hangot ad, mi rezgékeny természeténél fogra
nyos időpontban, akkor az e 60-t, a g 60-at ütés vagy más illetés által a léget mozgásba hozza,
HANGZÁS, (ban-g-oz-ás) fa. tt. hangtdt-t, tb. s e;.in mozgást hallatóvá teszi. Bangtó sarkantyú,
—ok. Midőn valami hangzik, hangot ad
harang. V. ö. HANGZIK.