FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

1353 HÁLÓVILLA—HALSZAGÚ HALSZÁLKA—ÖALVACS 1354
cselvetés, mely által valaki ravaszul hatalmába akar
mást ejteni.
HALÓVILLA, (haló-villa) ősz. fn. Villaforma
kétágú eszköz a vadászoknál, melylyel s vadászhálót
kifeszítik.
HÁLÓZ, (haj-al-ó-oz) áth. m. halottam, —tál,
—ott. 1) Valamit hálóalakuvá képez, csinál. A leánykák
fejket&cet, nyári kettyttket hálómat, vagyis
hálóalaku fejkötőket, keztyüket kötnek. 2) Hálóval
bevon. A pókok behatották át elhagyott nobáka.1. Elrepülés
ellen behálómi a fáesányok ketrectét. Átv. ért.
alattomos, ravasz utón cselbe sző, hatalmába kerít
valakit.
HÁLÓZÁS, (haj-al-ó oz-ás) fn. tt. háUtáe-t, tb.
—ok. 1) Női munka, midőn valamit hálóalakuvá kötnek.
Fejkötöhálófát. 2) Hálóval behúzása, bevonása
valaminek. A kert- vagy udvarpalánk kSrülhálótáta.
V. ö. HÁLÓZ.
HÁLÓZAT, (haj-al-ó-oz-at) fa. tt. hálótat-ot.
Mii, melynek hálóalakja van. Lepel, fátyol hálótata.
Át ostlopolmak mind a két gombja öntött vala : hét
hálótat ás egyik gombon és hét hálótat a marik gombon.
(III. Kir. 7. 17. Káldi).
HÁLÓZOTT, (haj-al-ó-oz-ott) mn. tt hálótottát.
Háló alakúvá kötött, csinált, átlyukgatott. Hálótóit
kendő, fátyol.
HALPÁSTÉTOM, (hal-pástótom) ősz. fn. Becsinált
hallal készített pástétomféle tésztás étek. V.
ö. PÁSTÉTOM.
HALPATTANTYÚ, (hal-pattantyű) öaz. fn.
A halnak dszóhólyaga, mely erős nyomás alatt elpattan.
V. ö. HALHÓLYAG.
HALPÉNZ, (hal-pénz) ősz. fn. lásd: HALPIK-
KELY.
HALPIACZ, (hal-piacz) ősz. fn. Piacz, melyen
halakat árulnak, halászok áruhelye.
HALPIKKELY, (hal-pikkely) ősz. fn. Rétegesen
egymáson fekvő apró pénzalaku héjacskák , melyek
a halaknak legtöbb nemeit befödik; máskép :
halpéns. V. ö. PIKKELY.
HALPUKKANTÓ, (hal-pukkantó) ősz. fn. 1.
HALPATTANTYÚ.
HALRÁCS, (hal-rács) ősz. fn. Vesszőből font
vagy hálóból csinált kosár, melyben halakat tartanak
vagy hordanak.
HALREKESZ, (hal-rekesz) ősz. fn. Vesszőből
vagy nádból font falak, melyek a halas ereket, patakokat
elzárják , s iSgy vannak öszveállítva, hogy a
közbe szorult halak ki ne mehessenek belőlök. Vágmellékén
: vrjétx, másutt : vett.
HALSZAG, (hal-szag) ősz. fn. A halaknak sajátságos
, s nem épen kellemes szaga, mely a tó halaknál
nehezebb, a döglötteknél pedig majdnem kiállhatatlanul
büdös.
HALSZAGÚ, (hal-azagű) ősz. mn. Minek oly
szaga van, milyen a halé. Halttagú vitt madarak,
tengeri állatok. Halstagií vitek. A vidrának halttagú
ét halitü huta van.
HALSZÁLKA, (hal-szálka) ősz. fii. Szálka a
halak hasában. V. ö. SZÁLKA.
HALSZÁRNY, (hal-szárny) ősz. fn. Szálkás
hártyák a halak oldalain, melyek segedelmével mozognak,
úsznak.
HALSZATÓCS, (hal-szatócs) ősz. fa. 1. HAL-
KERESKÉDÖ.
HALSZATÓCSSÁG, (hal-szatócsság) ősz. fn. 1.
HALKERESKÉDÉS.
HALSZATYOR, (hal-szatyor) ősz. fn. Szatyor,
melyben halakat hordanak. V. ö. SZATYOR.
HALSZEDÖ, (hal-szedő) ősz. fn. 1) Halkufár,
ki nyerészkedés végett a halászoktól beszedi, bevásárolja
a halakat. 2) Eszköz, pl. kis háló, szák,
melylyel a halakat a bárkából vagy gyalomból kimeregetik.
HALSZIGONY, (hal szigony) ősz. fa. Két ágú
villaféle eszköz, melylyel különösen a balatoni halászok
élnek, midőn vele a viz szinén úszkáló nagyobb
halakat bökdösik.
HALT, (hal-t) mn. és fn. 1. HOLT.
HALTANYA, (hal-tanya) ősz. fn. A vizekben
azon hely, hol a halak legörömestebb tartózkodnak,
milyenek az iszapos, öblös, mélyebb és lassúbb folyású
viztájak.
HALTARTÓ, (hal-tartó) ősz. fn. Bárka, kád,
hordó vagy más edény, melyben a fogott halakat eladás
vagy használat idejéig tartogatni szokják.
HALTEJ, (hal-tej) ősz. fn. A hím halak nemzőrészei
körül levő tejforma nedv, mely tulajdonkép
a halak magva.
HALTEKNÖ, (hal-teknő) ősz. fn. Teknő, melyben
a halkereskedők, halkufárok haláruikat tartják.
HALTIZED, (hal-tized) ősz. fn. Tized, melyet
némely országokban a halászattól fizetni vagy a fogott
halakból adni kell.
HALTOLVAJ, (hal-tolvaj) ősz. fn. lásd: HAL-
ORV.
HALTUDOMÁNY, (hal-tudomány) ősz. fa.
Rendszeres természetrajzi isineretek a halak nemeiről,
fajairól, tulajdonságairól stb.
HALUSKA, (tulajdonképen: gal-acs-ka v. golyócs-ka,
v. ö. GÁL, elvont gyök) fn. tt haltukat. Jelent
kisebbféle gombóczot, melyet egy falassal szájba
lehet venni. Ctipegetett v. apró haltuka. Fölvert halutka.
így nevezik nchutt a csuszát is. Máskép, különösen
Tisza vidékén : galuska. Túrót halutka v.
galuska.
HALÜST, (hal-üst) ősz. fn. Üst, azaz bográcsféle
edény, melyben halat főznek.
HALV, (hal-v) fn. tt halo-at. 1. HALVÁNY.
HALVA, (hal-va) ih. Holtan, életét vesxtve,
lelkét kiadva. Halva felütik. Halva vitték háta a vcrekedétböl.
Félhalva. V. ö. HAL, ige.
HALVACS, (hal-v-acs) fn. tt halváétól. Oly
halvanyvegyület, mely vegyalkatát tekintve, megfe*