FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

FÚ—PÜÁS PÜCS—FUKAR 958
gyfirfidzött ajakak között vagy orron erősebben kinyomúl
vagy pedig midőn bármely sebesebb mozgás
által szelet képez. Innen lettek a fú v. fúv, fúj fái
(= fu-úl), fojt v. fújt (= fu-ít) és fut igék származékaikkal
együtt. Megvan e hangutánzó a héber fuach,
arab fach, aram foch, német wehen , weg , Wind,
latin veho, ventue és flo, cseh wjti, szanszkrit vá, hellén
(pütra (szél, fuvalom), finn puhun (fúvók), csagataj
pul-ab (faván), pul-adi (fúva; Abuska), sínai nyelven
: fáng (fú) stb. szókban. Általában az / betű fuvással
ejtetvéu ki, (ezért hivatik fúvó betűnek is), a
nyelvalkotóktól igen természetesen és ösztönszerüleg
a tavasnak és mind azon cselekvéseknek, melyek fuvással
járnak, és ezekkel viszonyban álló vagy ezekhez
hasonlítható fogalmaknak jelölésére használtatott.
Innen , az egyszerű fő s fú igéken kívül, fő v. fej s
fel szók, mert a magasra törekvés erősebb s gyorsabb
lélekzéet tüntet a szemlélő elébe ; innen a far , fér,
fir, fór, für gyökök , mert a fürgés , forgás szintén
erősb lélekzéssel jár, innen a fut ige , s a természeti
tárgyakra átvive : fa, fű, fül stb.
FÚ, (1), (v. ö. FŰ elvont gyök) önh. és áth.
Mind a törzs-alakban, mind ragozáskor gyakran v v.
j segédbetűt vesz föl. Fúvók v. fújok, fúsz v. fújsz v.
fúvsz; fú v. fúv v. fúj; füvünk, futok v. fújtok, fának
v. fújnak v. fuvnak. Első m. füvek, fuvál stb. másod
m. futtám v. fuvtam v. fújtam; fúttál v. fúvtál v. fújtál
; fútt v. fúvóit v. fújt; fűltünk v. fúvtunk v. fújtunk
; fúttatok v. fúvtatok v. fújtatok; futták v. fújtak
v. fúvtak. Egyszerű jövő : fuandok v. fuvandok
v. fujandok. Parancsoló : fövj v. fújj. Óhajtó : fúnék
v. fújnék v. fúvnék. Htn. fúni v. fúvni v. fújni. Részesülő
: fúvó v. fújó, fuvandó v. fújandó, fuvott v.
fujott. 1) Állatról szólva ám. öszvcgyűrüdző ajakak
között a levegőt kinyomja, vagy fáradás vagy belső
mozgalom, harag, bosszú stb. miatt fú lélekző bangót
ad. Haragjában fú. A fáradt ló nagyon fú. Elfújja a
gyertyát. Felfújja a pofáját. Kifújja magát. Neki
fújja magát, mint a poctokos béka. (Km.). 2) Lyukas
hangszert szájából kinyomuló levegővel hangoztat.
Trombitát, lipot, furulyát, dudát fúj. Belefú a kürtbe,
tárogatóba. Megfújja az ebek dalát. (Km.) Fújd el dudát
a nótámat. Elfújta a Rákócty nótáját. Támadót,
hátrálót fújni. Indulót fújni. 3) Mondják a szélről,
vagyis a sebesebb mozgásnak indult levegőről. Hideg
izéi fáj Mátra felöl, a lelkem is fázik belől. (Népd.).
Fújd el jó $zél fújd el hostzú utam porát. (Népd.).
Kifújja a izéi a sarat. Megfújja a izéi át ember arczát.
Elfujta a szél kalapomat. A szót elfájja a izéi.
(Km.) Arra fordítja a köpönyeget, honnan a szél fú.
(Km.). 4) Mondják az orról. Fújd ki az orrodat, azaz
tisztítsd ki.
FÚ, (2), fn. tt. fú-l. Vadréczefaj, csörgörécze.
Rokonnak látszik a latin fulica szóval. Fúréczc, fáréczetoját.
FUALL, FUALLKODIK stb. 1. FUVALL, FU-
VALLKODTK stb.
FUÁS, FUATAG, 1. FUVÁS, FUVATAG.
FUCS, indnlatszó, melylyel a kártyások élnek,
midőn azt akarják jelenteni, hogy egy ütésök sem
volt. Fuctra játszani. Jelent annyit is, mint : eltűnt,
elment, semmivé lett. Fucsra ment, mint az ondótli
vakarcs. (Km.).
FUCSI, (fucs-i) fn. tt. fucsi-t. Tájszó, ám. egy
pozsonyi mérőnek negyedrésze.
FÚD , puszta Győr megyében ; helyr. Fúd-on,
—rá, —ról.
FUDÁZ, (fud-a-az) fn. tt fudáz-t, tb. —ok.
Székely szó, ám. futó cszü ember vagy hóborgós.
Gyöke, mint értelme mutatja, a fut ige gyökével
ugyanaz, s ennél fogva ám. futást, azaz futó eszü,
eszelős, vagy pedig fntosó, t. i. bolond. V. ö. FU-
DÁZA.
FUDÁZA, (fud-a-az-a) mű. tt. fudáiát. Gondolatlan,
ide s tova futkosó , futosó bolond, hóborgó.
Eredetileg : futaszó, innét futásza, s betttváltoztatva :
fudáza keletkezett. Innen máskép : futri. Létezik /«dázó
alakban is. (Háromszékben. Kriza J.). Székely
szó.
FÚDOGÁL, (fú-dog-a-al) önh. és áth. m. fúdogál-t.
Folytonosan, de csak gyöngén fű. Fúdogál a
szellő. Ha már fúdogál a szellő, nem sokára beáll a,
tellS. (Km.).
FUGYI, falu Bihar megyében ; helyr. Fugyi-ba,
— bán, —ból.
FÚHANGSZER, (fú-hang-szer) ősz. fn. Lyukas,
sípos hangszer, melyet fűjni kell, hogy hangot adjon,
milyenek a trombita, kürt, furulya, duda stb.
FUJ, utálatot jelentő indulatszó. Fuj ! nem szégyenled
magadat ? Fuj ! ez csúnyaság ! Egyezik vele
a hellén qpfr, (fi, \atiophi, vah, német pfui, franczia
fi (donc) stb. V. ö. PIHA.
FÚJ, (fú-j) önh. és áth. 1. FÚ ige.
FÚJADÉK, FÚJATEK, (fú-j-ad-ék v. fú-j-aték)
1. FUVAT, FUVATAG.
FÚJÓ, (fú-j-ó) 1. FÚVÓ.
FÚJT, (fu-j-t) áth. göcsejiesen ám. fojt; 1. ezt.
FUJTÁS, (fu-j-t-ás) fn. 1. FOJTÁS.
FÚJT AT, FUJTAT, (fú-j-tat) áth. m. fújtattam,
—tál, —ott. A tüzet f új tat ó nevű eszközzel
szítja, éleszti. V. ö. FÚJTATÓ. Átv. és tréfás kiejtéssel
: erősen lehelve lélekzik.
FUJTATÁS, (fú-j-tat-ás) fn. tt. fujtatái-t, tb.
—ok. A tűz élesztése. Erős lélekzés.
FÚJTATÓ , (fú-j-tat-ó) fn. tt. fujtató-t. Tűzzel
dolgozó mesteremberek, pl. kovácsok, lakatosok, ötvösök
töinlüszerü készülete, csövei ellátva, melyen a
levegő kinyomatván a tüzet szítja, éleszti. Átv. és
tréfás kiejtéssel : tüdő. Ro»z fujíatója van, ám. nehezen
lélekzik.
FUKAR, fn. és mn. tt. fukar-t, tb. —ok. Megegyezik
a német Wucher, Wucherer szókkal. Régibb
törvénytárunkban Fugger v. Fukkar nevű idegen
tisztviselőkről s tőzsérekröl van emlékezet; az elsőbbekről
t. i. az 1525-diki rákosi 4. törvényczikkely-