FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

901 FONDORSAG—FONNYA8ZT FONNYASZTÁS-PONTNYI 902
FONDORSÁG, (fon-d-or-iág) fn. tt fondortágöt.
Alattamosság, ármányosság, másokat egymás ellen
bujtogató, ingerlő tulajdonság.
FONDORUL, (fon-d-or-ul) ih. Ármányosan,
cselszövöleg, alattomosan hajtogatva.
FONNY, (fon-ny v. fon-jú) elvont törzsök, melyből
fonnyad, fonnyaszt és ezek származékai erednek.
Jelent valami hervadót, öszvuzsugorodót, fonal gyanánt
vékonyulót, vagy Öszvetckcredó't. A költöztetett
n, úgy látszik, hangzatosság kedvéért csúszott be, s
eredetileg : fony. Rokonok vele a szanszkrit phan
(fonnyad), a hellén aorta, latin vanut, vanetco, német
tchwinden, wenig, minder stb.
FONNYAD, (fon-ny-ad) önh. m. fonnyad-tam,
—tál, —tv. —olt. Száradás, hcrvadás által öszvefónodik,
zsugorodik , csöpörödik. Nagy kötegtől elfonnyadnak
a gyönge növények. Betegségben megfonynyad
a tett. V. ö. FONNY.
FONNY ADÁS, (fonny-ad ás) fn. tt. fonnyadát-t,
tb. —ok. Állati vagy növényi test szenvedő állapota,
midőn fonnyad. V. ö. FONNYAD.
FONNYAD AT, (fon-uy-ad-at) fn. 1. FONNYAD-
SÁG.
FONNYADATLAN, (fon-ny-ad-atlan) mn. tt.
fonnyadatlan-t, tb. —ok. Ami el nincs fonnyadva.
Határozóilag ám. el nem fonnyadva.
FONNYADIIATATLAN, (fon-ny-ad-hat-atlan)
mn. tt. fonnyadhutatlan-t, tb. —ok. Ami el nem
fonnyadhat, örökké viruló, zöldellő, épen maradó. A
dietotég fonnyadhatatlan kotzorúja. Határozóilag ám.
fonnyadhatatlanul, ül nem fonnyadhatólag.
FONNYADHATLAN, 1. FONNYADHATAT-
LAN. FONNYADÓ, (1), (fon-ny-ad-ó) mn. tt. fonnyadó-t.
Hervadva, száradva öazvozsugorodó, s mintegy
fonalként vékonyuló. Fonnyadó füvek, virágok.
FONNYADÓ, (2), fn. 1) Kisütött fagyjú tepertője.
2) Azon lé, melyben disznóöléskor a kolbászokat,
hurkákat, gömböczöket kifőzik.
FONNYADOZ, (fonny-ad-oz) önh. m. fonnyadot-tam,
—tál, —ott. Folytonosan vagy lassan-lassan
fonnyad, zsugorodik.
FONNYADSÁG, (fon-ny-ad-ság) fn. tt. fonynyadiág-ot.
Fonnyadó állapota vagy tulajdonsága valaminek.
FONNYADT, (fon-ny-ad-t) mn. tt. fonnyadt-at.
A szükséges élctnedvek elvesztése miatt öszvezsugorodott,
elaszott, lekonyult. Fonnyadt levelek, virágok,
fUvek. Fonnyadt arczbSr.
FONNYADTÁN, (fon-ny-ad-t-an) ih. Fonnyadt
v. hervadt állapotban.
FONNYADTSÁG, (fon-ny-ad-t ság) fn. tt. fonynyadttag-ot.
Állati vagy növényi élő testnek fonnyadt
állapota vagy tulajdonsága.
FONNYASZT, (fon-ny-asz-t) áth. m. fonnyantott,
htn. —ni v. —ani. Azt teszi, hogy valami fonnyadjon.
V. ö. FONNY, FONNYAD. Elfonnycutt.
' A hotttu meleg nyár elfonnyatttja a növényeket. A
nyavalya elfonnyatttja a tettet.
FONNYASZTÁS, (fon-ny-asa-t-ás) fn. tt. fonnyatttát-t,
tb. —ok. Cselekvés, hatás, melynek erejo
valamit fonnyadttá tesz.
FONNYASZTÓ, (fon-ny-asz-t-ó) mn. tt. fonnyatttó-t.
A virulásra, életre szükséges nedveit tol
megfosztó, • az által hervasztó, szárító, soványitó.
Fonnyatttó nyavalya. Funnyaszló meleyn'g.
FONÓ, (1), (fon-ó) mn. és fn. tt. fon-í-í. 1)
Aki fon vagy ami fon. Fonó leányok, a»*zonyok ; fonó
gép. S'óvényfonó napndmosok. 2) Főnévül Ims/nUutván
, ám. ház vagy hely, hová többen öszvegyüinek
fonni. A leányok fonóba mennek. V. ö. FONÓHÁZ.
FONÓ, (2), falu Somogy megyében; helyr. Főnó-n,
—rá, —ról.
FONÓBÉR, (fonó-bér) ősz. fn. Bér, melyet a
fonóknak a felfont kenderért, lenért stb. fizetnek.
FONÓDÁS, (fon-ó-d-ás) fn. tt. fonódát-t, tb.
—ok. Magamagától öszvetekeredés, felcsavarodús.
V. ö. FONÓDIK.
FONÓDIK, (fon-ó-d-ik) belsz. m. fontd-tam,
—tál, —ott. Magamagától öszvetekeredik, felkavarodik.
Az iszalag a fa derekára fonódik.
FONÓGÉP, (fonó-gép) ősz. fn. Gép, mely a fonást
, különösen posztó-, vászon-, gyapotgyárak tzimára
nagyban eszközli.
FONÓHÁZ , (fonó-ház) ősz. fn. Ház , melyben
leginkább téli estvéken leányok és asszonyok íonás
végett öszve szoktak gyülekezni; a falusi fiatalságnak
egyik mulató helye.
FONÓINTÉZET, (fonó-intézet) ősz. fn. Intézet,
melyben a fonni tanulók öszvegyűluek, s magukat
fonásban gyakorolják; vagy a nyilvános dologház
egyik osztályzata, hol a befogott személyek kényszerített
fonással foglalkodnak.
FONÓRA, (fon-ó-ka) fő és mn. tt. fonóká t. 1)
1. FONÓHÁZ. 2) Elpuhult, elasszonyosodott, katuaka,
anyámasszony (ember). Székely tájszó.
FONÓMOLNA, (fonó-molua) ősz. fn. Kerekek
által hajtott gép, mely egyezerre több fonalat peder.
FONÓPILLE, (fonó-pille) ősz. fn. Az éji vagy
boszorkánypillék egyik faja.
FONOS, (fon-os) 1. FANOS.
FONÓSZOBA, (fonó-szoba) ősz. fn. Cselédszoba,
melyben többen együtt fonnak.
FONT, (latinul pondut, pondo, németül P/und,
lengyelül fant) 1) A mázsának század része. Fílfuot,
fertály v. negyed-font. Hogy a hú* fontja * 2) Siiilesebb
ért. mérték, mérés, mérleg. Fontra tenmi valamit,
ám. megmérni. Aei» tokot nyom a fonton.
FONTMÉRTÉK, (font-mérték) ősz. fn. 1) Darab
vas vagy kő stb. melynek súlya egy fontot nyom.
2) Mérleg, azaz mérő eszköz, melyen kisebb súlyú
testeket, árukat mérnek.
FONTNYI, (font-nyi) ősz. mn. tt. fontnyi-t, tb.
—ak. Egy vagy több fontot nyomó, font nehézségű.
Ötven fonlnyi teher. Ninct rajta egy fontnyi hús.