FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

1599 HISTÓRIAI—HISZ HISZ—HISZ 1600
pongyola nyelven ám. dolog, történet, akármiféle
tárgy, valami, izé. Nagy hittanát csináltak beldU.
Purcta hiftória volt bit a*. Mindenféle hittoriát eléhordott.
Minek ét a gyerekei hittana t Ki látott ily
bolond hittanát f L. TÖRTÉNELEM é» TÖRTÉNÉ-
SZET, TÖRTÉNETRAJZ.
HISTÓRIAI, (história-i) mn. tt. hittoriai-t, tb.
—ok. Históriát illető, abból való, ahhoz tartozó stb.
Hittanai adatok, munkák, kutatatok. V. ö. HIS-
TÓRIA,
HISTÓRIÁZ, (historia-az) önh. m. hittanáttam,
—tál, —ott. 1) Históriákat beszél,, történt dolgokat
ad elé. 2) Pongyola népnyelven ám. holmi
tárgyakról terjedelmesen vagy untatólag siót szaporít
V. ö. HISTÓRIA. 3) Teketóriáz.
HISZ, (1), v. HISZEN, (hi-sz, magas hangú
i-vel) áth. és önh. Eredetileg hi, az M csatán segédv.
pótlékbetü lévén, mint több más, pl. vitt, tett,
lén, továbbá éttüe, istik, oltók, fekttik, nyugták stb.
igékben, melyekből ha miveltetőt vagy tehetőt képezünk,
az M kimarad : M-iét, hi-het; vi-tet, vi-het;
té-tet, té-het; lé-let v. lé-tet, U-het; nyűg-tat, nyűghat-ik,
al-tat, al-hat-ikf é-tet, é-heí-ik ; i-tat, i-hat-ik
stb. Így több időben és függő múltban is nem annyira
M helyett, mint közbeszuratal v segédbet&t vesz
fel : hi-vék (hi-ék helyett), hi-v-él, hi-ve ,• hi-véak,
hi-v-éíek, hi-v-ének v. hinek. Régente épen úgy, mint
Ion, lőnek, tSn, tőnek, volt hon r. hűn, sőt Mn is stb.
„ö nekiek meghün (= meghívó) az egész sokaság."
Batiri András. „De uronk Krisitueban csak kevesen
hőnek" (= hivének). Farkas András. (Mindkettő a
XVI. századból). „Hűn az ember a beszédnek, melyet
mondott vala Jézus." Tatrosi cod. (Erdősynél is':
Afin, Pesti Gábornál: Mn). Másik múlt M nélkül:
hi-U. Jövő szintén : M-endek, hi-endett stb. Foglaló
és parancsoló : hi-gy-j-ek (,hisz j-ek' helyett), hi-gy-j,
hi-gy-j-en. T. i. mivel köz szokás szerént a kimondásban
kettőztetík a gy, ennél fogva a parancsoló
mód jf képzőjét is ki lehet tenni, s így írni: higyjek,
tígyj, higyjen, mely esetben a gy, tt helyett áll (hisz-j).
Parancsoló 2-ik személye a tárgyi ragozásban:
higyjed, v. öszvehúcva : hidd (== higy-d), pl. hidd
el nekem. Htn. hinni (= hi-sz-ni). Igenév : hi-v-ö,
hi-v-e, hi-end-ö. 1) Mint átható ám. valamit bizonyosnak,
igaznak tart, vall, mint olyanról meg van győződve
, különösen valamit alapos tekintély, igaz tanuk
után megismer és tud. Ez értelemben rokon a
görög tfftjftt v. íaafti, latin tcio, német leisten igékkel.
Megvan a görög-latin história főnévben (íarmo
= ismerő, tudó szótól, ez ismét EIJÍl törzstől), mely
nem egyéb, mint a történt dolgoknak hiteles tanuk
után szerzett tudomása. Erősen hittem, hogy át igát
Ügy gySmifog. Hittem a tettnek feltámadását, ét át
9rSk életet. Mindent hittek, mit Kriuttu urunk tanított.
Hittem ét vallom, hogy egy át Itten lényegiben,
ét három némelyében. Elhittem, amit mondott. Eb hitm.
Higye, aki akarja, de fa nem. Hitted-e, hogy sem-
„Csendességben , békeségben ha akarsz élni ,
Minden szépnek , igaz képnek nem kell ám hinni.*
Népven. (Erdélyi J. gyűjt).
2) Gondol , vél , gyanít , tart Att kittem , el tem j5et
kottám. Kinek hittett te engemet t Ki hitte volna, hogy
még ét it megOSrténhettékf Nembánom,akár mit Utmtek
f előlem, „Az emberi nemiét általában hisz fiijának
halhatlan létében." Lonovics József érsek. 8)
Mint önható ám. bízik , bizodalmat helyei valakiben
v. valamiben, s rokon a görög atoits, latin fidet szókkal
Ittenben hinni. Hittek tebenned édet Ittenem,
„ő Szent Fiában gyönyörködjetek,
Nagy szeretettel benne higyjetek."
Panaszló ének. Tálya 1549. (Thali Kálmán gyújt).
Hittek benned , hogy meg nem otaltt. Innét :
magát , ám. túlságosan bizik magában , rátartó* , kevély,
nagyralátó. Hidd el magad , ha stégyent akarm
vallani. (Km.).
„Az élő Istennek olvastam könyvéből,
Hogy ha ki elhinné magát , haragjából ,
Nyakra-főre jőne le az uraságból. u
1606-diU verseiét (Thaly K. gyűjt).
Meghinni valakinek, ám. bízni benne. Meghitt emter,
biztos, kire valamit bűtunk vagy bátran bízhatonk.
Nem kell hinni minden nép ttónak. KOtoe kell Unt
a komának. (Km.). Jól megnétd , kinek higyj. (Km.).
Valamint a vitt , tett , lett , megy, úgy a Mn b
felveszi az én toldalékot, vagyis inkább a harmadik
személynévmás vagy személyragot, hieten = hitt-Sn.
Aki hitten ét megkeretttelkedik , tídvOttU, aki pedig
nem hitten, elkárhotik. (Márk 16. 16. Káldi. Karolyinál
: hijénd).
HISZ, (2), v. HISZEN v. HISZEM, indnlatazó,
mely által azt jelentjük, hogy bizonyos dologról nem
kétkedünk, vagy úgy is tudjuk, biszszttk. Húsén Aoílotta
unit, mit mondottak. Hitten itt maradnak. Hittem
már megmondottam.
„Várad ! nagy kárt tessz mind ez országnak
Hogy véget nem vetsz a sok vakságnak !
Csak zabot pállaszsz az nagy eróziónak :
Hiszem az Isted állítod (talán : alítod?) vaknak.'
Panaszló ének. Tálya 1549. (Thaly K. gyűjt. Az
erózióban czélzás van Szent Lászlónak akkor fennállott
ércilovag szobrára).
Néha neheztelést fejezünk ki általa, kivált midőn valaminek
ismétlésére kedvünk ellen sűrgettetfink.
Ugynn ne rimánkodjál , hitten már megmondottam,
hogy nem bántlak. Néha czáfolatnl használják. Miért
nem fogadod el, hitten elébo magad kérted. Van nagymondó
cs fenyegető értelme is, s ekkor de v. no scóeskával
tétetik őszve. Dehitten v. öszvébbhniva dejtten
ninet oly legény a faluban, mint S. Dejtten etak jojón,
majd adok én neki. No hitten v. nohitten, v. nojsten
lett át élet. Nojszen majd kaptt. Népnyelven h
nélkül is itt, itten.