FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

1675 HONPOLGÁR—HONVÉD HONVÉDELEM—HOPI8TÁL I«76
HONPOLGÁR, (hon-polgár) ősz. fa. Szélesb
ért. valamely honnak, országnak állandó, rendes lakosa.
Szorosb ért. polgári jogokkal felruházott lakosa
valamely hazának.
HONSZERELEM, HONSZERETET, (hon-szerelem
T. -szeretet) 5sz. fn. Szeretet, melylyel valaki
hóna iránt viseltetik, a annak javát, díszét előmozdítani
törekszik, érette élni halni kész stb.
„Titkon borong a genius
A néma hant felett,
Hol lángoló szív s honszereim
Váltottak életet" Kölcsey.
HONSZÜLÖTT, (hon-szülött) ősz. mn. A hazában
született, bennszülött; ki valamely honba, nem
külföldről származott be; ellentéte : jövevény, idegenből
beköltözött, honosított
HONT, tájdivatos hon helyett; 1. ezt.
HONT, (1), (hom-t) fa. tt hont-ot. Némely tájakon,
nevezetesen Bodrogközben ám. felbasított
gyepdarab, gyepföld. Máskép és ezokottabban: hant;
rokona: komp.
HONT, (2), fala ugyanazon nevű megyében;
helyr. Hont-on, —rá, —ról; mint megye : Hont-ba,
—bán, —ML
HONTALAN, (hon-ta-lan) mn. tt hontalan-t,
tb. —ok. Hon nélkül levő, állandó hazával nem
bíró, hónától megfosztott, abból száműzött, bujdosó.
Különbözik: tehonnai, kinek, mint mondani szoktuk,
se országa, se hazája. Határozóikig ám. hon
nélkül.
HONTALANÍT, (hon-talan-ít) áth. m. hontala-
, nít-ott, htn. —m v. —ont. Ám. számkivet, számfiz.
HONTALANUL, (hon-ta-lan-ul) ih. Hon nélkül.
Hontalanul élni, bujdomi.
HONTÁRS, (hon-társ) 5sz. fn. Ugyanazon honnak
lakosai, polgárai, egymásnak hontársai; földi.
HONTMADÁR, (hont-madár) ősz. fn. A hantok
között ugrálni szerető fehéres farkn madárka a billegények
neméből. (Motscilla oenanthe). Máskép: hantmadár.
HONTMEGYE, HONTVÁRMEGYE, (hont-
[vár-]megye) ősz. fn. Magyarország Dunán inneni
(Duna balparti) kerületének egyik vármegyéje, három
bányavárossal. Székhelye Ipoly-Ság, hol megyegyüléseit
tartja.
HONŰZÉS, HONÜZÉS, (hon-üzés) ősz. fn. Állapot,
midőn valaki felsőbb rendelet, pl. bírói ítélet
következtében hazájából kivándorolni kénytelen;
száműzés, számkivetés.
HONVÁGY, (hon-vágy) ősz. fn. Fájdalmas érzelemmel
párosult lelki állapot, midőn valaki idegen
földön lévén, hazája után nyugtalanul sovárog. Máskép
: honkór v. honvágykor.
HONVÁGYKOR, (hon-vágy-kór) ősz. fn. lásd :
HONVÁGY.
HONVÉD, (hon-ved) ősz. fn. 1) Általán, mindenféle
hadi készület, mely a honnak ótalmán szol-
gál, pl. fegyveres katonaság, végvárak, sánccok, gatok
stb. 2) Különösen nem rendes katona, ki csak
;
rendkívüli esetben vagy esetekben kőteleztetik vagy
l kél a hon védelmére. Innen : honvédetred, konoédtég.
HONVÉDELEM, (hon-védelem) ősz. fn. Hont
l védő, vagyis ellenség ellen ótalmazó erő, készület,
| építések. Honvédelemre feluólUtaü a polgárokat.
j HONVÉDŐ, (hon-védő) ősz. fn. Személy, ki
hazáját a megtámadások ellen védi, ótalmana. Különösen
fegyveres polgár, ki nem rendes katona,
honvéd.
HONVÉDSÉG, (hon-védség) ősz. fn. 1) A hont
ótalmazó eszközök, készületek őszvege. A honvédféghe»
új adó nemível járulni. 2) Személyes tulajdonság
vagy állapot, melynél fogva valaki a hon védelmében
részt vesz. Honvédlégben meghalni. 8) Honvédők
öszvege, serege.
HÓOLVADÁS, (hó-olvadás) ősz. fn. A hónak
a nap melege vagy más melegség által mié változása.
HÓOMLÁS, (hó-omlás) ősz. fn. *'*«fl*»*p4r, midőn
a hótőmeg magasabb helyekről, pl. háztetőkről,
hegyek, havasok oldalairól alacsnszik, leomlik.
HÓOMLATAG, (hó-omlatag) ősz. fn. Hótőmeg,
mely magasabb helyekről leomolva képződött.
HOOR, (olvasd : Hór), falu Zemplén megyében
; helyr. Hoor-on, —m, —rrfí.
HOP, (1), elvont gyöke (hó gyökelemből), hoporet,
hoporj, hoportyag stb. származékoknak. Jelent
emelkedést, magasodást, dndorodatt, felpunadást
HOP, (2), 1. HOPP. Egy p-vel jön elé különösen
hopoetdl és hopol szókban; 1. ezeket
HOP! (3), Kassai József szerént a Hegyalján
ám. félig örömest, félig kénytelenségbőL Ily értelemben
mondják másutt : ket-kénytelen, azaz kissé kénytelen.
HÓPEHELY, (hó-póhély) ősz. fn. Pehelyalakban
eső, szállinkosó hó.
HOPÉNZ, (hó-pénz) ősz. fa. Szoros ért dg,
melyet bizonyos szolgalat fejében havonként, hónaponként
fizetnek. Hadi tintek hópéntt. Btm három
hónapja leszen, hogy kijöttem Szigetbil (= -bűi v.
-bői), mind az enyimbil adok hópénzt az uraimnak.*
1556-diki levél. (Szalay Á. gyűjt). Szélesb ért az
évi díjnak azon része, mely egy egy hónapra esik.
Köz nyelven annyit is tesz, mint fehér pénz v. ezüst
pénz, de akkor a hó jelentése mx.
HÓPÉNZES , (hó-pénzes) ősz. mn. Kinek hópénze
jár bizonyos szolgálataért, ki hópénzt húz;
zsoldos. Hópéntet katonák. V. ő. HOPÉNZ.
HÓPfflE, (hó-pihe) 1. HÓPEHELY.
HÓPINTY, (hó-pinty) ősz. fn. Havatokon lakó
madárfaj a pintyek neméből. (Fringilla nivalis). V.
6. PINTY.
HOPI8TÁL, őnh. m. hopittál-t. Valószínűen a
latin hoipu szóból eredt, s talajdonkép hoipiídl, azaz
ide-oda járván, sehol sincs állandó laka, hanem mindenütt
vendég (hospw) gyanánt él (HospUatnr).