FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

1299 HÁJHÁRTYA—HAJINTÁS
HÁJHÁRTYA, (báj-hártya) ősz. fa. Hártya,
mely a hajat burok gyanánt keríti és takarja.
HAJHÁSZ,(1), (haj-b-ászv. haj-hó-ász) áth.
m. hajhász-tam, —tál, —ott. 1) Haj, hajh, hajha, hajhó
kiáltozással vadakat ijeszt, kerget, űz. Nyulakat, büket
hajhdttni. 2) Átv. ért. mindenfelé járva, kelve,
tudakozódva keres, kutat valamit Annyit hajháttlam,
még sem leltem meg. Különösen kereskedelmi árat,
eladni való jószágot keres. A tridók ugyan hajhátttták
a gyapjút. V. ö. HAJHÁSZ, fn.
HAJHÁSZ, (2), (mint föntebb) fn. tt hajháu-t,
tb. —ok. Alsóbb rendű kereskedési biztos, kinek hivatása
megtudni, kikutatni, hol mi eladó van; vagy
lótófutó, ki mások számára pénzt vagy a kiadandó
pénznek biztos helyet, továbbá cselédeket szerez »tb.
V. ö. ALKUSZ.
HAJHÁSZDÍJ, (hajhász-díj) ősz. fn. Díj , melyet
a hajhásznak szoktak fizetni, fáradsága, szolgálata
fejében.
HAJHÁSZKODÁS, (haj-h-isz-kod-ás) fn. tt
hajhditkodás t, tb. —ok. Foglalkodás, midőn valaki
hajhászkodik. Hajhánkodáttal kéretni kenyerét. V. 0.
HAJHÁSZKODIK.
HAJHÁSZKODIK, (haj-h-ász-kod-ik) k. m.
hajhá«zkod-lam, —tál, —ott. Hajhászi hivatással,
szolgálattal foglalkodik. V. ö.• HAJHÁSZ, (2). Keretkedétben
megbukván, most már csak hajháttkodik.
HAJHÓ, 1. HAJSZA.
HAJHULLÁS, (haj-hullás) ősz. fn. A hajnak
azon állapota, midőn tövétől elszakadva elmegy,
elhull.
HAJIGA, (haj-ig-a) elvont törzs, melyből hajigál
és származékai erednek. Eredetileg hajoga, mint
guriga guroga, taiziga taszoga. Hajiga tehát annyi,
mint gyakori hajítás, dobás.
HAJIGÁL, (haj.ig-a-al) áth. m. hajigál-l. Valamit
gyakran vagy többet egymás után, ismételve
hajít Köveket hajigálni a kútba. Sárral hajigálni ág
átmenőket. Meghajigálni a kutyákat. Behajigálni a*
ablakokat. Tájszokásilag : hagyigál.
HAJIGÁLÁS, (haj-ig-a-al-ás) fa. tt. hajigálát-t,
tb. —ok. Gyakori, többször ismételt hajítás. Utctai
hajigálát. Ebek hajigálása. Hajigáláiban betörni valaki
frjél.
HAJIGÁLKOZIK , (haj-ig-a al-koz-ik) k. m.
hajigálkoz-tam, —(ál, —ott. Ketten vagy többen
egymást hajigálják.
HAJINGÁCS, (haj-ing-a-acs) fn. tt hajingáciot.
A mácsonyak neméhez tartozó növényfaj, máskép :
hfjabát-máctonya, vagy köznépiesen csak : Mjakút v.
tzomjú ÍVvit, hajingáetlcóró, páttíorvetttS, VéntufttrdS.
(Dipsacus laciniatus).
HA JINGÁCSKÓRÓ, (hajingacs-kóró) ősz. fa. 1.
HAJINGÁCS.
HAJINGÁL, (haj-ing-a ál) 1. HAJIGÁL.
HAJINT, (haj-int) tiszavidéki szó, 1. HAJÍT.
HAJINTÁS, (haj-int-ás) 1. HAJÍTÁS.
HA JINTÓ—HA JKERESKEDÖ 1300
HAJ1NTÓ, (haj-int-ó)íl. HAJÍTÓ.
HAJÍT, HAJIT, (haj-ít) áth. m. hajtí-olt, htn.
—ni v. —ont. Elemzésére nézve v. 5. HAJ, (1),
elv. gyök. Valamit ügy dob el, hogy görbe boltot
képezve esik alá, s mintegy hajtást csinál a levegőben.
Paritlyából köveket hajítani. Athajtíani kavictctal
a hátat. Dotot hajtíani át ökör után. Tájszokásilag
és régiesen : hagytí, néhutt: hajint.
HAJÍTÁS, (haj-ít-ás) fn. tt. hajitá»-t, tb. —ok.
Cselekvés, midőn valamit hajítunk.
HAJITÁSNYI, (haj-ít-ás-nyi) mn. tt hajtíátnyi-t,
tb. —ok. Oly távolságra levő, mennyire el lehet
hajítani. Ctak egy hajitátnyira van fölünk. Kisebb
messzeség, mint a putkalövémyi.
HAJÍTHATÓ, (haj-ít-hat-ó) mn. tt hajítható-t.
Amit hajítani, elhajítani lehet vagy szabad.
HAJÍTÓ, HAJÍTÓ, (haj-ít-ó) mn. tt hajííó-t.
1) Aki hajít valamit. Köveket hajító gyermek. 2) Amit
hajítanak, hajítani való. Hajító dárda. Hajító fa,
melylyel gyümölcsöt vernek. Nem eV egy hajító fát.
(Km.). Hajító fegyver, melylyel v. melyet hajítanak,
nem lövő, nem szúró fegyver. Hajító horog, melyet
távolról vetnek valamire. Hajító korong, azaz czélkerék,
melybe dárdát, tőrt hajigálnak. Hajító nyíl, melyet
nem idegről rágnak el, hanem kézből vetnek
ki.
HAJK v. HAJÓK, (haj-ok) fn. tt hajk-ot. Székely
tájszólás szerént ám. a levágásra kijelölt fák
megrovásakor kivágott forgács, vagyis fakéregnek,
fahajnak helye. Vágj nagyobb hajkot. Kriza J. szerént
minden más forgács- is, mely rovásból pattan
ki. Kettőt hajkkal vágni, két felől bevágott hajkkal,
melyet ntánfeszítnek. Aki nagy élőfa levágásához
fogott, arról mondják : igen nagy vagy igen Ken
hajkot vett. Hajokra dolgozik. (Km.), ám. késedelmesen
visz végbe valamit
HAJKA, (haj-ka) fn. tt haj kát. Növénynem a
háromhímesek seregéből és kétanyások rendéből,
melynek kelyhét két tokocska képezi, hosszú kalászszálkákkal,
s három finom hímszalakkal ellátva.
(Stipa).
HAJKÁL, (haj-kai v. haj-ka-al) 5nh. m. hajkál-t.
1. HAJHÁSZ, áth.
HAJKEMVESSZÖ, (haj-kém-vesaző) ősz. fn.
Sebészi eszköz, vagyis igen vékony vessző v. kutass,
sebek, fekélyek vizsgálására. (Specillum capillare).
HAJKENÖ, (haj-kenő) ősz. fa. 1) Személy, ki
haját keni. 2) Szer, pl. zsír, olaj, melylyel a hajat
kenik.
HAJKENŐCS, (haj-kenőcs) ősz. fa. Hajat nővesztő,
fényesen tartó, szagosító stb. kenőcs.
HAJKERESKÉDÉS, (haj-kereskedés) ős*, fn.
Kereskedés, melyet valaki emberi hajakkal fis.
H A JKERESKEDŐ, (baj-kereskedő) ősz. fn.
Kereskedő, ki élőktől és.halottakról hajakat ősxvegyüjt,
s a fodrászoknak, hajfonóknak stb. eladja.