FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

1163 GYANTÁBSAV—GYANÚSAN GYANUSKODÁS-GYAPJAS 1184
GYANTÁRSAV, (gyantár-sav) ősz. fű. Gyantárból
kivont sav. (Acidam succiui).
GYANTÁS, (gyan-ta-as v. gyap-on-ta-as) mn.
tt. gyantát-t v. —át, tb. —ak. Gyantával bővelkedő,
gyantát termő; gyantával bekent, behúzott Gyantát
növények. Gyantát hegedüvonó.
GYANTÁSÁN, (gyan-ta-as-an) ih. Gyantával
behozva vagy ellátva.
GYANTÁSODIE, (gyan-ta-as-od-ik) k. m. gyantátod-tam,
—tál, —ott. Gyantássá leszen, gyanta terein
benne vagy belőle. V. ö. GYANTA.
GYANTÁZ, (gyan-ta-az) áth. m. gyantáz-tam,
—tál, —ott. Gyantával beken, simává, csúszóssá
tesz. Hegedüvonót gyantátni.
GYANÚ v. GYANÚ, (gyan-u) fn. tt gyanu-t.
Valószinü, vagyis csak sejtett okokon alapuló balvélemény
; midőn valami felől bizonyos adataink nincsenek
; de mégis van némi okunk roszat gondolni,
legyen az bár igazságos vagy igazságtalan. Putzta
gyanú. Alapot, nyomot gyanú. Gyanúba etni. Gyanúba
ejteni valakit. Gyanúba venni a háti etelédeket, a megtörtént
lopát után. Gyanúba hotni valakit valakivel.
Gyanúra okot adni. Gyanúm van rá. Ét etak gyanú,
be it kellene bitonyítni. Ujjúdból ttopott gyanú. (Km.).
V. ö. GYAN.
GYANÚPER, (gyanú-per) ősz. fn. 1) Per, melyet
valaki ellen gyanúból indítanak. 2) Gyanús suttogás
, beszéd; a bűntettnek és elkövetőjének rebesgetése,
találgatása. Élt a gyanúperrel ét tovább állt,
azaz hallván, hogy gyanakodnak rá, elszökött fél a
gyanúpertől. Gyanúperbe etett.
GYANÚS v. GYANÚS, (gyan-u-os) mn. tt. gyanue-t
v. —öt, tb. —ak. 1) Balvéleményt gerjesztő;
roszhoz, gonoszhoz hasonlónak látszó. Gyanús emberek
járnak a ház körül. Gyanúi pillanatokat vetni valamely
jóttágra. Gyanút hát, tártatág. Gyanúi nemélyekhe*
járni. Gyanút mosolygás, fitlyentét, integetét,
jelek. 2) Balul vélekedő, másokról igazságtalanul
roszat gondoló. Aki miben tudót, abban gyanút.
(Km.).
GYANÚSÁG, GYANUSÁG, (gyan-u-ság) fa.
tt. gyantuág-ot. 1) Állapot, melyben az van, kiről
némi valószínű vagy alaptalan okokból is balul vélekednek.
Gyanuságban lenni. 2) Gyanú bősége, sokasága
, kiterjedése. Innen : gyanutágba etni több,
mint gyanúba etni. Amaz a bal véleménynek nagyobb
kiterjedését, emez egyes jelenségeit mutatja.
GYANUSÁGOS, (gyan-n-ság-os) mn. tt gyanutágot-t
v. —át, tb. —ak. 1) Igen gyanús vagy amiről
igen sokan gyanakodnak, miről közös bal vélekedés
uralkodik. 2) Szerfölött gyanakodó, mindent
balra, rósz czélból magyarázó.
GYANÚSAN , GYANÚSAN, (gyan-u-os-an) ih.
1) Bal vélekedést gerjesztőleg. Gyanúsan viselni magát.
Gyanútan bestélni, tekintgetni, mosolyogni, integetni.
2) Balul vélekedve, roszat gondolva. Gyanútan
némi, letktlSdni mátok után.
GYANUSKODÁS, (gyan-u-os-kod-ás) fa. tt
gyanutkodát-t, tb. —ok. Gyanakodó okokon alapuló
vélekedés.
GYANUSKODIK, (gyan-ú-os-kod-ik)., k.* m.
gyanúskod-íam, —tál, —ott. Folytonos gyanúja van
valaki ellen vagy valami iránt
GYANÚTLAN, (gyan-ú-atlan) mn. tt gyanmtlan-t,
tb. —ok. Ki ellen nincsen gyanú; miről senki
sem gyanakodik, senki bal véleménynyel nincsen.
Gyanútlan férfi. Gyanútlan vállalat, etelekedet. Határozóilag
ám. gyanútlanul, gyanú nélkül.
GYANYÓ, 1. GYANÓ.
GYAP, elvont gyöke gyapj, gyapjat, gyapjú,
gyapott, gyopár és átv. értelmű gyapor, gyaporodik
szóknak. Alapértelemben rokonai : gyop (gyopár),
gyep (gyépü), gyOp (gyöpös), etop (csöptt), etap
(csapzik), ctep (cseplesz, cseprente), melyek valamely
dús növésü, sarjadzára, tömött szálakból álló
növényi vagy állati testet, nevezetesen szőrt, hajat,
rostos szálat stb. jelentenek. Azon di egyszerű gyökre
vihető vissza, melyből a gazdagságot, bőséget,
becseset jelentő div, din, díj származtak, (diap, lágyítva
gyap). Más vélemény szerint rokon a táp
gyökkel, mely a maga nemében valami lágyat, tapadót
és gyulót is jelent, s ezen értelemben erednek
tőle különösen : gyaponik és gyapont régi szók is.
Ajánltatott újabb időben mint önálló szó ás idegen
wattá magyarabb kifejezésére.
GYAPA, puszta Tolna megyében; helyr. Gyapá-n,
—ró, —ról.
GYAPALÓCZ, falu Zemplén megyében; helyr.
Gyapalóct-on, —ró, —ról.
GYAPÁR, (gyap-ár) 1. GYOPÁB.
GYAPJ, (gysp-j) fn. tt gyapj-ai. Személyragozva
: gyapjam, gyapjúd, gyapja, gyapjúnk, gyapjútok
, gyapjok. Képzésre és alakra hasonló:
borj, várj, tárj szókhoz. Rőt* juh, aki maga gyapjat
nem bírja. (Km.) Egy értelmű vele ás u-val toldott
gyapjú, azon különbséggel, hogy a képzőket jobbára
a gyapj veszi fel, ritkábban a gyapjú, pl. gyapjat,
gyapjad, gyapjattt, gyapjatodik, gyapjatlan; a ragokat
mindkettő felveszi; össvetételekben pedig csaknem
kizárólag a gyapjú hassnáltatik. Értelmezését
illetőleg, 1. GYAPJÚ.
GYAPJAD, (gyap-j-ad) önh. m. gyapjad-tam,
—tál, —t v. — ott. Gyapjúvá alakúi, gyapjúvá leszen.
Gyapjad a bárány nőre. Ettől különbözik a
gyapjatodik.
GYAPJADÁS, (gyap-j-ad-ás) fa. tt gyapjadát-t,
tb ok. Gyapjúvá alakulás.
GYAPJAG, (gyapj-ag) fa. tt gyapjag-ot. Újabb
alkotása szó, ám. gyapjúszövet Ás anyag hasonlatára
képződött mely maga is új szó.
GYAPJAS, (gyap-j-as) mn. tt gyapjat-t v.
—öt, tb. —ak. Gyapjúval benőtt, bővelkedő ; gyapjúval
töltött, ékesített Gyapjat j-uhok. Gyapjat Mákok.
Gyapjat vitetek. Aranygyapjat rend. Átv. ért
bővelkedő, gazdag.