FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

883 FOGZÁ8—FOGYASZTÓ FOGYAT—FOGYHAT 884
FOGZÁS, (fog-z-ás) fii. tt fogeát-t, tb. —ok.
Az állat fejlődésének azon állapota vagy kora, midőn
fogai nőnek.
FOGZIK, (fog-z-ik) k. m. fogt-ott, htn. —ám.
Mondjuk csecsemőkről és emlős állatokról, midőn
fogaik nőni kezdenek.
FOGZOMÁNCZ, (fog-zománcz) ősz. fn. A fogak
külső kemény máza, mely ha elkopik, a fogak b romlásnak
indulnak.
FOGZUZÓ, (fog-zuzó) ősz. fn. Gúnyneve az oly
fogorvosnak, ki a fogakat, s helyett hogy kihúzná,
öszvezúzza. Hasonló gúnyos elnevezés : nemnuró e
helyett szemorvos.
FOGY, önh. m. fogy-tam, —tál, —ott. Kevesebbé,
kisebbé lesz, mennyiségéből, tömegéből veszt,
több és több hiánya lesz. Fogy a pén*, ha költenek
belőle, fogy a bor, ha innák. Elfogy a vagyon, ha
reá nem keretnek. (Km.) Kifogy mindenéből, mint koldus
az énekből. (Km.) Megfogy, azaz elsoványodik.
Fogynak a róttál táplált barmok. Fogy a becsülele,
híre, neve.
Bókon a hagy és fonny-ad igékkel. Finnül puutun
ám. fogyok.
FOGYAD, (fogy-ad) önh. m. fogyad-t. Elavult
ige, ám. fogy vagy inkább fogyó állapotban létezik.
V. ö. FOGY.
FOGYADÉK, (fogy-ad-ék) fn. tt. fogyadék-ot.
Ami a többi elfogyott részek után fenmaradt, s minek
elmultával az illető egész végképen elfogy. Szokoti&bbsji:
fogyaték.
FOGYÁS, (fogy-ás) fn. tt fogyát-t, tb. —ok.
Állapot, midőn valami kisebbedik, kevesbcdik, részei
egymás után vesznek. V. ö. FOGY.
FOGYASZT, (fogy-asz-t) áth. m. fogyatzt-ott,
pár. fogyan-t*. 1) Eszközli, hogy valami fogyjon;
különösen : emészt; elhasznál; kevesbít; soványít.
Fogyasztani a* eleiéget. Nagy városban tokot fogyattíanak.
A koplalót ét nehéz munka fogyatztja a barmot.
2) Bodrogközben, ám. a harisnyakötésben egy szem
helyett kettőt vesz, tehát a munkát fogyasztja, végéhez
közelebb viszi.
FOGYASZTAL, (fogy-asz-t-al) áth. lásd : FO-
GYASZT. Képzésre hasonló marantal, vigatttal stb.
igékhez.
FOGYASZTÁS, (fogy-asz-t-ás) fn. tt. fogyatztát-t,
tb. —ok. Cselekvés, mely által azt teszszük,
hogy valami fogyjon. V. ö. FOGY. Ételek, italok fogy
atttáta. Áruk, ipar csikkek fogyatttdta.
FOGYASZTÁSI, (fogy-asz-t-és-i) mn. tt fogyatztáti-t,
tb. —ak. Fogyasztást illető, arra vonatkozó.
Fogyatttáti vám, adó, azaz , melyet a fogyasztandó,
elhasználandó áruktól, eleségtől stb. kell bizonyos
esetekben fizetni
FOGYASZTÓ , (fogy-asz-t-ó) fn. és mn. tt foyyaszió-t.
1) Személy, ki valamit fogyaszt, felemészt,
elhasznál. 'Jtibb a fogyasztó, mint a termeli! vagy kérető.
2) Emésztő, használó, felhasználó, soványitó.
Ktnyérfogyasttó munkátok. Tettfogyatstó nyavalya.
FOGYAT, (1), (fogy-at) áth. m. fogyat-tam,
—tál, —ott, pár. fogyott*. 1. FOGYASZT.
FOGYAT, (2), (fogy-at) fn. tt fogyat-ot.
Személyragozva: fogyatom, fogyatod, fogyata, v. szokó
ttab bán : fogytam, fogytad, fogyta. Állapot, midőn
valami fogy. Hold fogyta. A bor már fogytán van.
Becsület fogytáig maradni valahol. Életem fogytáig
vagy fogytámig el nem hagylak. Fogytiglan. Fogylon
fogy. Finnfii puuteí ám. fogyatkozás. V. ö. FOGY.
FOGYATÉK, (fogy-at-ék) fn. tt fogyaték-ot.
Azon csekélység, vagy valaminek alja, mi a többi,
vagy jobb részek elfogyása után megmaradt. Ők a
bor javát megitták, nekünk ctak a fogyaték maradt.
Használják öszvetéteiekben is, pl. fogyatékbor, fagyatékeletég,
fogyatéknyáj, -pénz stb.
FOGYATÉKOS, (fogy-at-ék-os) mn. tt. fogyatékot-t
v. —át, tb. —ak. Aminek fogyatéka van,
hiányos, nem egész.
FOGYATKOZÁS, (fogy-at-koz-ás) fn. tt. fogyatkotát-t,
tb. —ok. 1) Szüntelen fogyó állapota valaminek.
Kövérségnek, egészségnek fogyatkozása. 2)
Hiány, szükség. Fogyatkozást tttnvedni az eleiégben.
Nagy fogyatkozás van a takarmányban. 3) Szükölködés,
nélkülözés. Megszokni a fogyatkozást. 4) Erkölcsi
hiány, hiba. A gyarló embernek tok fogyatkozásai
vannak. 5) Az égi testeknek, különösen napnak, holdnak
azon állapota, midőn fényességőket más sötét égi
test egy időre elfödi szemeink elől. Napfogyatkozás,
holdfogyatkozás.
FOGYATKOZAT, (fogy-at-koz-at) fn. tífogyatkozat-ot.
Fogyatkozás elvont értelemben, hiány. „Egy
fogyatkozatod teneked* (unum tibi deest). Tatrosi
codez.
FOGYATKOZATLAN, (fogy-at-koí-atían) tt.
fogyatkotatlan-t, tb. —ok. Régies, ám. el nem fogyatkozó.
„Fogyatkozatlan kéneset* (non deficicntem
thesaurum). Tatrosi cod.
FOGYATKOZIK, (fogy-at-koz-ik) k. m. fogyatkoz-tam,
—tál, —ott. Fogyásban van, fogyásnak indul
; kisebbedik; szegényedik; sov&nyodik; kevesbedik;
a régieknél : hiányzik. „Még egy fogyatkozik
teneked" (adhuc unnm tibi deest). Tatrosi cod. Elfogyatkozik,
megfogyatkozik.
FOGYATKOZOTT, (fogy-at-koz-ott) mn. tt
fogyatkozott-at. Fogyásnak indult, kevesbedett, soványodott
V. ö. FOGYATKOZIK.
FOGYATÓ, (fogy-at-ó) mn. tt. fogyató-t. Emésztő,
elhasználó, soványitó. Életfogyató gondok, nyavalyák.
Teitfogyató koplalás. Máskép : fogyasztó.
FOGYDOGÁL, (fogy-dog-ál v. fogy-d-og-ál)
önh. és gyak. m. fogydogál-t. Lassan-lassan, részenként
elfogy, felemésztődik, elvész, kevesbedik. Naponkénti
kiadattál fogydogál a pén*. Lecsapolát által
fogydogál a tó vize.
FOGYHAT, (fogy-hat) önh. és tehető m. fogyhattam,
—tál, —ott. Kevesbedhetik, kisebbedhetik,
soványodhatik stb. V. ö. FOGY.