FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

1179 GYÁVÁUL—GYÉKÉNY GYÉKÉNYÁRU—GYÉKÉNYSZÖVŐ 1180
GYÁVÁUL, GYÁVÁUL, (gyáv-a-ul) ih. Gyávák
módjára, gyávaként, igen félénken, bátortalanul
, világravalóság, szemesség nélkül.
QYAVÍT, (jav-ít) a székelyeknél ám. gyógyít,
(= jó-j-ít = jov-ít =r jar-ít). L. GYÓGYÍT.
GYÁVÍT, (gyáv-a-ít) áth. m. gyávü-ott, htn.
—ni v. —ám. Gyávává, tehetetlenné, önálláa nélkülivé
tesz, bátortalanít, mamlaszszá képez. A fiút
minden viszontagságtól Őrizni annyi, mint elgyávítani.
GYAVOG, (gyav-og) önb. m. gyavog-tam, —tál,
—ott. Kutyakölyök hangján (gyau-gyau v. gyav-gyav
hangon) szól. Rokonok vele nyafog, nydvog.
GYAVÚL, (jav-úl) a székelyeknél ám. gyógyul;
lásd ezt
GYÁVÜL, GYÁVUL, (gyáv-a-úl) önh. m. gyávúl-t.
Gyáva természetűvé, félénkké, bátortalanná
lesz, önállását veszti, vállalkozó szelleméből kivetkezik,
mamlaszszá válik. Szolgai vagy asszonyo« nevelés
által elgyávúl a fiú.
GYÁVÚLÁS, GYÁVULÁ8, (gyáv-a-úl-ás) fn.
tt gyámdát-t, tb. —ok. Gyáva természetűvé levés.
V. ö. GYAVÚL. Elgyávulat.
GYE! lovat menésre nógató szócska, máskép :
gyi ! néhutt -.hi'.ésdeh! Gye fakó.
GYEGY,kemenesaljai tájszó, 1. JEGY, és GED,
GEGY.
GYEGYEL, 1. GEDEL, GEGYEL.
GYEGYEPÓGYES, kemenesali tájszó, s gúnyneve
az igen gyáva embernek. Totál annyit tesz,
mint : hová-hová mégysz ? Talán történeti alapja van
e gúnynévnek, mely szerént egyik tót a másikat intette,
hogy ne menjen veszedelembe.
GYEGYES, tájszó, 1. JEGYES.
GYEHA v. GYÉHA v. GYÜHA tájszók , joho,
v. jonha helyett; v. ö. EHA.
GYEK, (1), GYÉKFÜ stb. tájdivatos, 1. GYÍK,
GYIKPÜ stb.
GYEK, (2), elvont gyök, mely egyedfii a gyékény
szóban és ennek származékaiban maradt fenn.
Jelent valamely fedSt, takarót, s rokon dug, tok szókkal
s tok gyökkel (takar szóban), továbbá a latin tego,
hellén atijai, szanszkrit tvacs (fodor, takar), innen
: tvaesan (ernyő, fedél), német decken, Dach,
persa tok, dán tag, ónémet theJcen, dhecchan, tagon,
angolszász thac, thaee, ihaeeen, theeeen, gedekan, holland
deleken, angol (tó) deck stb. szókkal.
GYEKÉ, falu Erdélyben , Doboka megyében;
helyr. Gyeké-n, —re, —rSl.
GYÉKÉNY, (gyék-ény) fn. tt gyékény-t, tb.
—ék. Különös kákafajból, (gyékénykáka), vagy sásból
vagy szalmából is kötött takaró vagy terül), melyet
sátorokul, kocsifödelekre, holmi árak, bútorok
betakarására stb. használnak. Gyékényt kötni, ezSni,
csinálni. Gyékény én f eltűnni, heverni. Kirántották alóla
a gyékényt, ám. megholt. (Km.). Egy gyékényen áruinak,
ám. ezimborálnak, egy húron pendülnek. (Km.).
Gyékénynyel behúzni a ttekérgórét. Gyékénybe OSrolni
a tárót csiimákat. így nevezik némely tájakon azon
kákafajt is, melyből gyékényeket kötnek.
GYÉKÉNYÁRU, (gyékény-áru) ősz. fn. Gyékényekből
álló kereskedelmi portékák. Gyékémyárukat
szállítani a vasárra. Szegedi gyékényáruk.
GYÉKÉNYÁRUS, (gyékény-áras) ősz. fh. Ki
gyékényekkel kereskedik, ki gyékényeket árul.
GYÉKÉNYES, (1), (gyék-ény-és) mn. tt gyékényét-t
v. —et,tb. — ék. Gyékénynyel takart, födött,
ellátott, bővelkedő. Gyékényét ttekér, tátor.
Gyékényét bolt, raktár.
GYÉKÉNYES, (2), (mint föntebb) fn. tt. gyekényés-t,
tb. —ék. Gyékénycsináló. Szegedvidéki gyékényetek.
GYÉKÉNYES, (3), falvak Bán és Somogy megyében;
ALSÓ—, FELSŐ— , erdélyi falvak Belső-
Szolnok megyében; helyr. Gyékényes-én, —re, —rSJ.
GYÉKENYÉZ, (gyék-ény-éz) áth. m. gyékényéitem,
—tél, —itt. Gyékénynyel takar, föd, behúz valamit
Sátort, szekeret gyékény ami.
GYÉKÉNYÉZÉS, (gyék-ény-éz-és) fn. tt gyékényezéi-t,
tb. —ék. Gyékénynyel takarás, behozás.
GYEKÉNYFONO, (gyékény-fonó) ősz. fn. Ki
kákából vagy sásból vagy szalmából gyékényeket
készít.
GYÉKÉNYPÖDÉL, (gyékény-födél) ősz. fn.
1) Gyékényből csinált födél. Utató szekerek, vásári
latorok gyékényfödele. 2) Gyékénykákából, nádmódra
, vert házfödél.
GYÉKÉNYFÜ, (gyékény-fű) ősz. fn. Tavakban,
mocsárokban tenyésző ffi v. kákafaj, melynek
szára hengerded, leveleinek pedig széle és fölszine
tüskés. Szárából gyékényt fonnak. (Schvenns mariscus).
GYÉKÉNYHAL, (gyékény-hal) ősz. fn. Halnem,
melyet Linné 149-dik helyre soroz. Az idetartozó
halak háta hasonló a tarkára pettyegetett gyékényhez
, vagyis takaróhoz. Fejeik két oldalról laposra
nyomottak, s testeik tojásdadak és sikamlósak,
s farkaik két ágnak. (Stromatens).
GYÉKÉNYHÍD, (gyékény-híd) ősz. fn. Gyékény-
vagyis kákacsomókra, kévékre lerakott deszkák
, melyeket mocsáros, söppedékes helyeken híd
gyanánt használnak.
GYÉKÉNYKÁKA, (gyékény-káka) ősz. fn.
Kákafaj, melyből gyeként fonnak. A gyermekek játékból
hegedttvonó formájára huzogálják más kákán,
mely aztán valamely nyiszogó hangot ad. Ezért csúfolják
néhutt, gúnyosan utánozva, a rósz hegedfihangot:
gyékénykáka ! gyékénykaka ! Egyébiránt v. ö.
GYÉKÉNYFÜ.
GYÉKÉNYKAS, (gyékény-kas) öss. fn. Gyékénykákából
kötött kas vagy kosár. Anyagra nézve
egy vele, de alakjára különbözik a szatyor.
GYÉKÉNYKÖTÉL, (gyékény-kötél) ősz. fn.
Gúzszsá tekert gyékénykáka.
GYÉKÉNYSZÖVÖ, (gyékény-szövő) ősz. fn. 1.
GYÉKÉNYFONÓ.