FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

1433 HÁROM-HÁROM HÁROMÁGÚ—HÁROMHÍMBS 1424
„Három csillag van az égen,
Három szeretöm van nékem."
„ A forráshoz nap alkonyán ,
Dalolva jön három leány."
„Három árva sírdogálva,
Áll a temető árkába."
„Szomorú a magyar nóta,
Háromszáz esztendő ólta."
„Háromszor iszik a magyar,
De ezerszer is jut akar."
Népdalok. (Erdélyi J. gyűjteménye).
A népmesékben is : három királyfi, három király kieautony,
három tót fiú, három pomaranct, a három
tettvér stb. a ,három' számnév szerepel. A régi halottas
beszédben erős lehelettel van irva: chármul. Ragozáskor
az o hangzót a haogugratás szabályai szerént
eléadott esetekben kihagyja, pl. hárma, hármat, hárman,
hármat, hármat, hármol stb. V. ö. HANGUGRATÓ.
Az ad, adik, ict, ince képzők előtt az ékezetet is elveti
: harmad, harmadik, harmadszor, harminct.
Eléjön a régi nyelvemlékben : horom, (vognlul
korom). Régi magyar Passió. Toldy kiadása 157.
lapon; továbbá : ormit. Lugossy József szerént a
középkori Európában divatos számok egyike, szintén
,három'jelentéssel. Magyar akadémiai Értesítő 1869.
Nyelvészeti iránynézetek. Nem vezetnének-e ezek
minden nyelvészt a legtökéletesebben a magyar
orom, ormot szókra ? Czélozván a kéznek közép vagy
harmadik ujjara, mely leghosszabb (ormos, hórias);
hátha a török ttot (= három), szintén ám. Ods (Zenker
szerént: Ende, Spitze, Felsspitze, Bergspitze stb.)
azaz tetS.
Bopp Fercncz kitűnő nyelvész azt hiszi a szanszkrit,
görög, latin tri, góth íhri, s több más nyelvbeli
(hármat jelentő) törzsről, hogy az „ám. a szanszkrit
tar vagy tri gyök, melynek jelentése : trantgredi,
(túlmenni v. hágni); tri tehát szófejtegetőleg azt jelentené
: tálhágó, felülmúló, („fiberschreitend,
darfiberhinaus gebénd" űber di beiden
niedrigeren Zahlen)." Alapfogalomban, a mennyiben
túlhágásról van szó, épen az, ami a magyar orom, ormot
, csakhogy mi ezt több nyelvész után az ujjakra
alkalmazzuk, s ezzel nem azt akarjuk ezen fejtegetésünkben
mondani, hogy az altaji nyelvek e fogalmat
az áija nyelvektől vagy viszont vették volna,
hanem csak azt, hogy az emberi szellem mindenütt
egy és ugyanaz lévén, az emberi nyelvek egymástól
függetlenül képződve és fejlődve is ugyanazon észjárásra
vezethetik a vizsgálódót, s ezért épen nem kell
megvetnünk a különbözőnek hitt nyelvcsaládokban
történt bnvárlatokat és elmélkedéseket, hanem alkalmaznunk
, ahol lehet, saját nyelvünkre is. így a kettős
számról nálunk Ballaghy Móricz is jelesül fejtegeti,
hogy a szanszkrit júg, latin jung-o, jttg-um, góth
juk (= pár), új német Joch, magyar iga, finn Hkja,
esztb ikke, török VU, magyar iker, mint kKtétt (binden)
jelentő szók egymással rokon viszonyban állanak. (Magyar
akadémiai Értesítő. 1859. A magyar nyelvészkedés
köre). Nem vezethet-e ez magyar nyelvészt akaratlanul
is ,két' és ,kettő' szónak ,köt' igétől, illetőleg
,kötő' részesülőtől származtatására?
HÁROMÁGÚ, (három-ágú) ősz. mn. Minek három
ága van, akár tulajdon, akár átvitt értelemben.
Háromágú róttatö. Háromágú villa, vatviUa. Háromágú
kerettt.
HÁROMANNYI, (három-annyi) ősz. mn. Bizonyos
számot, mennyiséget háromszor fölülmúló. Mi
háromannyi adót fizetünk, mint ti. Kilenc* háromannyi,
mint három.
HÁROMÉLÜ, (három-élű) ősz. mn. Minek három
éle van. Háromélti gyalu.
HÁROMFA, (1), (három-fa) ősz. fn. így nevezik
képes kifejezéssel azon akasztófát, mely görög 77
formájára alkotott három darab fából áll. Háromfa
virágja. Noha ott kívánom, karóban száradjon, avagy
háromfára ctak hamar akadjon. (Gyöngyösi I. R.).
HÁROMFA, (2), falu Somogy megyében; helyr.
Háromfá-n, —rá, —ról.
HÁROMFEJÜ, (bárom-fejű) ősz. mn. Minek
három feje van. Hdromfejü tárkány.
HÁROMFELÉ, (három-felé) ősz. helyhatárzó.
1) Három különböző irányban. Háromfelé váló *t.
Háromfeli küldeni a eteUdeket. 2) Három részre. Háromfelé
mettteni a kenyeret. Háromfelé hatUani egy
holdfWet.
HÁROMFÉLE, (három-féle) ősz. mn. Oly három
, melyből mindegyik másmás nemű vagy fajú
vagy tulajdonságú. Háromféle búzát vetni. Háromféle
ttivart venni. Háromféle irat egy lapon. Háromféle
«rinii kelméből késtült lobogó, nőidből, fehérből ét vőrőtből.
HÁROMFÉLEKÉP, (három-féle-kép) öss. ih.
Három különböző módon. Háromfélekép hallani valamely
történet eléadását. Háromfélekép próbálni valamit.
HÁROMFÉLEKÉPEN, 1. HÁROMFÉLEKÉP.
HÁROMFOGÚ, (három-fogú) ősz. mn. Minek
három foga van. Átv. ért háromágú. Háromfogu villa,
gerellyé.
HÁROMHASÁBU, (három-hasábu) ősz. mn. Mi
három hasábra van metszve, vágva, osztva. Háromhatábu
köröm.
HÁROMHÁZ, falu Vas megyében ; helyr. Haromház-on,
—ró, —ról.
HÁROMHEGYÜ, (három-hcgytt) ősz. mn. Minek
hegyes vége három van. Háromhegyü tzigony.
HÁROMHÍMES, (három-hfmes) ősz. fn. A növénytanban
azon növények seregéből való, melyekben
annyi a hím (némelyek szerént: poroda), amenynyit
maga a sereg neve: Háromhfmesek — Triandria
—) kimond; mindenik külön szabadon áll, azaz
egyik a másikkal öszve nem nőtt.