FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

1469 HÁTÉR—HATHATATLAN HATHATATLANSÁG—HÁTI 1470
HÁTÉR, (hát-ér) 5a». fa. A derék hátsó felén
végig nyúló ér.
HÁTFÁJDALOM, (hat-fajdalom) Sas. fa. Fájdalom,
mélyet hátunkban, különösén a hátgerincsbén
érsttnk.
HÁTFÁS, (hit-fis) öss. fa. Erdőháton lakó paraszt,
ki a vidéki piaciokra fát hord be.
HÁTFÉL, (hát-fél) öss. fa. 1) A testnek fonák,
vagyis fordított oldala, hatolja. 2) Bizonyos térnék
vagy képnek távolabb eső réssé.
HATFÉLE, (hat-felé) öez. ih. Hat különböző
irányban vagy réssekre osztva. Hatfelé ottló tereg.
Hatféle metneni a kenyeret.
HATFÉLE, (hat-félé) öss. mn. Hat, egymástól
különböző nemből, fajból, rendből való. Hatféle gabonát
vetni. Hatféle bort adni f el a* atttalra.
HATFÉLEKÉP, (hat-félé-kép) öss. ih. Hat különböző
módon, renddel, sorozattal, alakban. Hatfélekép
váltottatni ugyanaton mondatot. Hatfélekép rendemi
el a mondatban levő ttokat. Hatfélekép jelenni
meg a tánpadcm.
HATFÉLEKÉPEN, 1. HATFÉLEKÉP.
HATFOGATÚ, (hat-fogatú) ön. mn. Oly szekérről
vagy kocsiról mondjak, melybe hat lovat fognak.
Hatfogatú Unton menni a váróéba.
HÁTGERINCZ, (hát-gerincs) öss. fa. Az emberek
, s állatok hátának hosszában elnyaló, s gyűrűs
csontokból vagy porczogókból álló tetem , mely az
állati tetemalkotmánynak egyik fő részét teszi. (Spina
doni). HátgerbuM fájása, gSrbedéte, tzáradása.
HÁTGERINCZCSONT, (hát-gerincz-csont) ősz.
fa. Gyűrűs csontok, melyek a hitgorinczet képezik.
HÁTGERDíCZIZOM, (h&t-gerincz-isom) öss.
fn. A hátgerincs mozgását eléaegitő izom.
HÁTGÖRBEDÉS, (hát-görbedés) ősz. fa. lásd :
HÁTPÚP.
HÁTHA, (hát ha) ősz. ksz. Élűnk vele, midőn
valamit kétkedőleg vagy mintegy ellenvetésképen
kérdezünk. Hátha befagy a Duna, hogyan tzáUtíjátok
fel a gabonát t Hátha mégit történetből rajtunk ütnek,
mi tevők legyünk t Hátha megpukkadna it mérgében,
gondolok én vele t
HATHALOM, fáin Veszprém megyében; helyr.
Hathalmon, Hathalom-ra, —ról.
HATHATATLAN, (hat-hat-atian) mn. tt hathatatlan-t,
tb. —ok. 1) Amin keresztül törni nem lehet,
melynek tömegén, testén más valami által nem
mehet, szivároghat, bnjbatík stb. pl. bőr, melyen a
víz át nem szivárog; fal, bdttya, melyen áttörni nem
lehet 2) Minek ható, azaz sikores, foganatos ereje
nincs. Hathatatlan fegyver reám nétve a puszta fenyegetéi.
Ellentéte : hathatos. 8) Természettan! ért
a minek helyét más teát el nem foglalhatja. A tettek
és azok rétiéi hathatatlanok. V. ö. HATHATATLAN-
SÁG. Határozottá g ám. át nem hathatólag, hathatatlanul.
HATHATATLANSÁG, (hat-hat-atlan-ság) fa.
tt hathatatlanság-ot, harm. szr. —a. 1) Állapot, midőn
valamely működő • •>> r.ran képes sikert, foganatot
eléteremteni. Ore» bettéún.': hathatatlvnsága. 2)
A testeknek egyik lényeges bek. ttilajdonsága, melynél
fogva a testek és ezek minden egyes részei más
testeket és ezek részeit az áltatok elfoglalt helyből
úgy kiszorítják, hogy azok semmi esetre ugyanazon
helyet velők együtt nem bírhatják. (ImpBnetrabilitas).
HATHATÓ, (hat-hat-ó) mn. tt hathaíó-t. 1)
Sikert, foganatot eszközölhető. Mondj nekik stív e
hatható bestédet. Mente hatható hatalommal bírni. 2)
Valamin által törhető, szivárogható stb. Pánceélon
áthatható golyó. Ruházaton áthatható kardvágás.
HATHATÓAN, (hat-hat-ó-an) ih. Hatható módon,
hatható szerekkel; sikeresen.
HATHATÓS, (hat-hat-ó-as) mű. tt hathatót-t
v. —át, tb. —ok. Minek ereje, működése, befolyása
kitűnő sikert, foganatot eszközöl; vagy ilyetén eredményt
létesítő erővel, befolyással bíró; erélyes, nyomatos,
sikeres. Hathatót eukoWkhO* nyOm. Hathatót
gyógyszerek. Hathatói bestéd, fenyegetés. Máskép :
HATHATÓSÁG, (hat-hat-ó-Ság) fa. tt hathatótág-ot,
harm. szr. —a. 1) Talajdonság, melynél fogva
valaminek sikere, foganata, eredménye van; erélyes-
Bég, nyomósság. 2) Maga a hatható erő által eléidézett
siker, foganat A szónok rendeten számolni szokott
bestédé hathatótágára. Nyilvános föllépésed hathatótágáról
nem kételkedtem.
HATHATÓSAN, (hat-hat-ó-os-an) ih. Hathatós
módon és eszközökkel, vagyis nagy sikerrel, nagy
benyomással, erélyesen. Hathatósan ellenszegülni a
etendzavaróknak.
HATHATÓSSÁG, (hat-hat-ó-os-ság) L HAT-
HATÓSÁG.
HATHATÓUL, (hat-hat-ó-nl) ih. 1. HATHA-
TÓ AN.
„Szólva leikeikre hathatóul
A hadaknak, ő is kémnek indul."
Cznczor. Remete Péter.
HATHÍMES, (hat-hlmes) ősz. mn. Növénytanban
oly növényékről mondják, melyek virágaiban
hat hímssál vagyon. (Hezandra). V. ö. HIMSZÁL.
HÁTHOPORCS, (hát-hoporcs) ősz. fa. Kinövés,
kidndorodas, csomó, görbeség, púposság a háton.
HÁTHOPORJ, 1. HÁTHOPOBCS.
HÁTHOPORJAS, (hatrhoporjas) ősz. mn. Kinek
csomós, púpos háta van.
HÁTI, (1), (hát-i) mn. tt háli-t, tb. —ok.
Hátra vonatkozó, háton hordoztatni szokott Háti kőtár
, háti bb'r, azaz hátbőr és kaczagány. Terem az
ember, mint a háti bSr. (Km.), azaz nem lehet mesterséggel
állítani elé. Leginkább öszvetételekben divatos
: ctereháti, erdöháíi, tistaháti.