FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

976 FÜGEMOH—FÜGGENTYÜ FŰGGENYŐS—FÜGGETLENÜL S76
dászsza, e ízletes húsa miatt az olaszok kedves nyalánksága.
FÜGEMOH, (füge-moh) ősz. fn. Tengeri növény,
mely levélkéinek alakja és öszveköttetése miatt némileg
hasonló ás indiai fügefa tüskés bütykeibe*.
(Corallina opnntia).
FÜGÉS, (1), (fúge-es) mn. ti fügéi-t v. —ét,
tb. —de. Fügékkel bővelkedő, kereskedő, ellátott,
fűszerezett, készített. Fügét vidék. Fügét alatt. Fügét
bolt.
FÜGÉS, (2), fn. tt. fügét-t, tb. —e*. Kert,
melyben fügefái tenyésznek. Olyan szó, mint : miivét,
körtvélyet stb.
FÜGESAJT, (füge-sajt) ősz. fn. Mondolával és
fűszerekkel vegyitett és sajt formára alakított fügék.
FÜGESÜLY, FÜGESÜMÖLCS, (füge-süly v.
-sttmölcs) ősz. fn. 1. FÜQGÖLY.
FÜGG, (füg-g, 1. FÜG) 6nh. m. függ-tem v.függöttem,
függtél v. fUggVUél,fUgglitt,}itu. —niv. — eni.
Eredetileg füg, melyhez nagyobb nyomatossig végett
még egy g járult 1) Mondjak akármily testről, midőn
valamihez akasztva vagy valamibe akadva terhével
felülről lefelé hajlik, s ac akaszték felbomlásával
vagy elhárulásával alá is esik. Függ a ruha a
fogaton. Gyümölct függ áfán. Akautófán függeni.
Új ttita ttegen függ. (Km.) Függ a bakaUó a etitmán.
Ctak úgy függnek róla a rongyok. Egy hajttálon függ.
A gyermek függ-lóg anyja nyakán. AláfUggenek, lefUggenek
a rajtok. 2) Átv. távolító ragu nevekkel,
ám. valaminek eredete, oka, föltétele máshonnan,
mástól származik. TSled függ jövendő boldogtágom.
Éten dolog sikerétől igen tok függ. 8) Átv. távoUtó
ragu névvel, ám. valakinek alá van rendelve. Át
alattvalók elöljáróiktól függenek. A kevély tenkitSl nem
akar fttggeni. V. ö. CSÜGG.
FÜGGÁGY, (fflgg-ágy) ősz. fn. Hintáiható, lóbálható
ágy, mely akasztókról függ alá.
FÜGGED, (fúg-g-ed) önh. m. függed-tem, —tél,
—itt v. —t. Valamihez oda akad és függve marad.
FÜGGEDELÉM, (füg-g-ed-el-ém) fn. tt függedelmet.
Alárendelt állapot, midőn valaki bizonyos tekintetekben
mások parancsához, rendeletéhez tartozik
alkalmazkodni. Rövidebben : függelem.
FÜGGELÉK, (füg-g-el-ék) fn. tt. függelék-ét.
1) Olyas, mi a dologhoz szorosan nem tartozik, s
csak hozzá van akasztva. Függelék valamely tudományát
munka végén. 2) Valamely ékszer, diszjel a testen,
ruházaton. Függelék a fülekben. Mellfüggelék.
FÜGGELEM, (fúg-g-el-ém) fn. 1. FÜGGEDE-
T FM
FÜGGÉLY, (fflg-g-ély) fn. 1. FÜGGENTYÜ.
FÜGGÉLYES, (ffig-g-ély-és) mn. 1. FÜGGIRÁ-
NYOS. FÜQGENTYÜ, (füg-g-en-ty-ü) fn. tt. függentyü-t.
Egyik végénél bizonyos ponton megerősített,
másik végén pedig sulylyal ellátott és aláfűggő zsinór,
fonál, sodrony stb. mely megmozdítva ide-oda
ingadoz. (Pendulum). Óra függentyüje. Máskép :
lógony.
FUGGENYÖS, (fdg-g-eny-ő-s) mn. tt függenyöt-tv.
—eí.tb. —ék. Lejtős, hajlós. FüggenySt
domb. Baranyai szó.
FÜGGÉR, (ffigg-ér) ősz. fn. A mellben levő
nagy ütér. (Artéria aorta).
FÜGGÉS, (füg-g-és) fn. tt. függét-t, tb. —ék.
Állapot, midőn valami vagy valaki függ. Különösen
társadalmi ért. alárendeltség. A* oltóbb íitttek függétben
vannak a féltőbbektől. V. ö. FÜGG.
FÜGGESZKÉDIK, (füg-g-esz-kód-ik) k. m.
függettkéd-tem, —tél, —itt. Valamire úgy felakasztja,
felköti magát, hogy aláfüggjön róla. A gyermek
anyja nyakába vagy nyakára függettkedik.
FÜGGESZT, (füg-g-esz-t) áth. m. függettt-ítt,
htn. —ni v. —ént. 1) Valamit úgy felakaszt, felköt
valahová, hogy függjön. A ruhát ttegre függenteni.
Át érdempéntt mellre függenteni. A ttiványt felfüggettteni.
Az óralánetot kifüggettteni. 2) Átv. büonyot
tárgyat valamitől felfüggettteni, ám. annak teljesítését
feltételhez kötni. Nem kell mindent mát orrára
függestteni, ám. nem kell mindent közleni, tudatni.
Valakit hivatalától felfüggettteni, ám. annak gyakorlatától
ideiglen megfosztani.
FÜGGESZTEK, (füg-g-esc-t-ék) fn. 1. FÜGGE-
LÉK.
FÜQGESZTÉS, (füg-g-esz-t-és) fn. tt. fíiggetttét-t,
tb. —ék. Cselekvés, mely által valamit függő
állapotba helyezünk, Felfüggetttét, kifüggetttét. V. ö.
FÜGGESZT.
FÜGGESZTETT, (füg-g-esz-t-étt) mn. tt. függetttétt-et.
Ami függő helyzetbe, állapotba van téve,
akasztott. Stégre függetttetl kép, tükör. Fára függettíett
hadi kém.
FÜGGETLEN, (füg-g- et-len) mn. tt. független-t,
tb. —