FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

1409 HARCZ—HARCZI HARCZIAS-HARCZOLHATÓ 1410
HARCZ, (2), falu Tolna megyében; helyr.
Harct-on, —rá, —ról.
HARCZÁLLAPOT, (harcz-állapot) ősz. fn. Országnak
, tartománynak vagy bizonyos vidéknek,
helynek állapota, melynél fogva harczmező gyanánt
szolgál, s fegyveres ellenkedéseknek ki van távé.
Harczállapotban levő vár.
HARCZÁSZ, (har-cz-ász) fn. Lásd : HAR-
CZOS, (2).
HARCZÁSZAT, (har-ez-ász-at) fn. tt. harczászatot.
Hadi mesterség. (Taktica).
HARCZBORONA, (harcz-borona) ősz. fn. Hadi
eszköz neme.
HARCZEDZETT, (harcz-edzett) mn. Harczokban
részt vett, tapasztalt, s annál fogva megerősödött,
megbátorodott. Harczedzett vitéz, sereg.
HARCZÉL, (harcz-él) ősz. fn. A harcznak heve,
élessége, vagy fő ereje.
HARCZENEK, (harcz-ének) ősz. fn. Ilarczra
buzdító hadi ének, hadi dal, harczi dal.
HARCZESEMÉNY, (harcz-eseméuy) ősz. fn.
Harcz úgy tekintve, mint történt dolog, okaival, előzményeivel
és következményeivel együtt.
HARCZESZKÖZ, (harcz-eszköz) ősz. fn. L.
HARCZSZER.
HARCZFESTÉSZ, (harcz-festész) ősz. fn. Képhó
, ki harczi eseményeket szokott rajzolni, festeni.
HARCZFESTMÉNY, (harcz-festmény) ősz. fn.
Festett kép, mely valamely harczi eseményt ábrázol.
HARCZFESTÖ, (harcz-festő) 1. HARCZFES-
TÉSZ.
HARCZFI, (harcz-fi) ősz. fn. Ki életét hadi
életre, harczi kalandokra szánta, katona, vitéz, harczos.
HARCZFOGÁS, (harcz-fogáe) ősz. fn. Fogás
vagy fortély a harczolásban, mely inkább ügyességen,
mint erőn alapszik.
HARCZFOLYAM, (harcz-folyam) ősz. fn. Azon
időköz , melyben a harczolás , a vívók küzdelme történik.
HARCZGÁT, (harcz-gát) ősz. fn. Hadépitészeti
szabályok szerént épített gát, mely bizonyos helynek
megerősítésére vagy az ellenség rohanásának akadályozására
vagy biztos menhelyül szolgál. (Die
Schanze).
HARCZHATALOM, (harcz-hatalom) ősz. fn. 1)
Önkénynyel járó , s kímélet nélküli hatalom, melyet
a harczoló ellenfelek egymás ellen gyakorolnak. 2)
Fegyveres népből, katonaságból álló erő. Harcthata-
Iómmal bevenni, s elfoglalni a várat.
HARCZHATÓ, (harcz-ható) 1. HARCZKÉPES.
HARCZHELY, (harcz-hely) ősz. fn. Hely,
vagyis térség, mező, hol az ellenfelek harczolnak.
HARCZI, (har-cz i) mn. tt harczi-t, tb. —nk.
Iliirczba való, harczot illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó.
Harczi zaj. Harczi nótát. Harczi vezér.
Halljátok szavamat daliák ét harczi vezérek. (Vörösm.).
AKAD. NAOT tlÓTAJU U. KOT.
HARCZI ÁS, (har-cz-i-as) mn. tt. harczias-1 v.
—át, tb. —ak. Harczi talajdonságokkal bíró; katonás,
vitézies. Harczias népek. Harczias modor. Harctias
fegyverzörgetés. Harctiat zaj, induló.
HARCZIASAN, (har-cz-i-au-an) ih. Harczias
módon; katonásan.
HARCZmÁNYPONT, '(harcz-irány-pont) ősz.
fn. Iránypont, melyet a tervezett harczban követni
kell, hogy kitűzött sikere legyen.
HARCZJÁTÉK, (harcz-játék) ősz. fn. Harczot
ábrázoló katonai gyakorlat, melynek czélja az ügyességnek
és erőnek mutogatása, s a nézőknek mulattat&sa.
A régi lovagkor harcijátékai.
HARCZJÁTÉKI, (harcz-játéki) ősz. mn. Harczjátékhoz
való, azt illető, arra vonatkozó. Harcijátéki
fegyverek. Harczjátéki innepély, mulatság.
HARCZKEDVELÖ, (harcz-kedvelő) ősz. mn.
Aki vagy ami a harczban kedvét találja, harczias.
HarczkedvelS fiatalság. Hirczkedvelő ítész.
HARCZKÉP, 1. HARCZFESTMÉNY.
HARCZKÉPES, (harcz-képes) ősz. fn. Fegyveres
személy, aki sem testi minőségére, sem képzettségére
nincs akadályozva, hogy a harczban részt vehessen
, vagy csapat, sereg, amely harczolásra felkészítve,
begyakorolva, kiképezve van.
HARCZKÉSZ, (harcz-kész) ősz. mn. Mondjuk
a küzdő félről vagy hadseregről, midőn a viadalra
fel- és elkészültén a csata megkezdését várja.
HARCZKÉSZÜLET, (harcz-készülct) ősz. fn.
Intézkedés a harcz megkezdéséhez.
HARCZLÓ, (harcz-ló) ősz. fn. Katona alá való
paripa, vagyis oly ló, melyről fegyveres ember harczol.
Könnyű, nehéz harczlovak.
HARCZMÉN, (harcz-mén) ősz. fn. 1. HARCZLÓ.
HARCZMEZÖ, (harcz-mezö) ősz. fn. Síkság,
térség, terület, melyen az ellenfelek harczolnak,
harcztér. Szélesb ért. háború. HarczmezSn koszorúkai
aratni. Harczmezim elesni.
HARCZÓ, erdélyi falu Maros székben; helyr.
Harezó-n, —rá, —ról.
HARCZOL, (har-cz-ol) önh. m. harctol-t. Fegyverrel,
fegyveres ellenség ellen ví, küzd. Harczolnak
a megütközött hadi seregek. Harctolni a hazáért, királyért.
Szélesb és átv. ért. vitatkozik, más véleményüek
ellen keményen nyilatkozik. Harczolnak a
pártok.
HARCZOLÁS, (har-cz-ol-ás) fn. tt. harczolás-t,
tb. —ok. Cselekvés, midőn valaki harciol. Elfáradni,
sebet kapni a harczolasban. V. ö. HARCZOL.
HARCZOLHATLAN, (har-cz-ol-hat-lan) mn.
tt. harczolhatlan-t, tb. —ok. Oly személyről mondjuk
, ki gyönge kora, véusége vagy testi hibái, erőtlensége
miatt harczra nem alkalmas, fegyvert nem
foghat.
HARCZOLHATÓ, (har-cz-ol-hat-ó) mn. tt. harczolhaló-t.
Ki korára és testi erejére nézve fegyvert
89