FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

1651 HOLLÓHÁZ—HOLMISZEKRÉNY
HOLLÓHÁZ, falu és pásttá Abaúj megyében;
helyr. HoUóhát-on, —rá, —ról.
HOLLÓKÁEOGÁS, (holló-karogás) öu. fa. A
hollónak sajátságos (kár kár) hangja, melyen kiáltani
(károgni) szokott
HOLLÓKŐ, (1), (holló-kő) ősz. fn. Szikla,
melynek üregében hollók laknak, fészkelnek.
HOLLÓKŐ, (2), fáin Nógrád megyében; helyr.
HoUókfrn, —re, —rK.
HOLLÓLÁB, (holló-láb) ősz. fn. 1) A hollómadár
lába. 2) Növényfaj az útifüvek neméből, levelei
szálasak, fogasak vagy bevagdaltak. (Plantago coronopifolia).
Máskép : holUláb-utifö, s köz nyelven :
varjúláb és kigyóharaptafü.
HOLLÓLÁB-MUHAR, (holló-láb-muhar) ősz.
fn. Növényfaj a muharok nőméből, bugája egy oldalról
álló, egymást váltogató fias füzérkékből áll;
bókoló; ondói kevéssé kalászosak, borzasak, gerinczei
háromszegük. CPanicum crus corvi).
HOLLÓLÁB-ÚTIFÜ, (holló-láb-úti-fü) öu. fn.
1. HOLLÓLÁB, 2).
HOLLÓ-LOMNICZ, falu Szepes megyében;
helyr. —Lomnicz-on, —ró, — ról.
HOLLÓMEZÖ, falu Erdélyben, Belső-Szolnok
megyében. Helyr. HoüómetS-n, —re, —ról.
HOLLÓPATAK, telep Igló mellett; helyr.
HoUópatak-on, —ró, —ról.
HOLLÓS, (1), (hor-ló-os) mn. tt. hollói-t v.
—at.tb. —ok. Hollóval bíró, hollóval bővelkedő.
Hollót erdő, hollót liget, hollót metS.
HOLLÓS, (2), EGYHÁZAS—, HTOAS-,
NEMES—, EEMPE—, falvak Vas megyében; helyr-
Hottóa-on, —ró, —ról.
HOLLÓSZÍN, (holló-szín) ősz. fn. Fényes fekete
szín, mint a holló tollainak színe. Melléknévileg
ám. hollószinü.
HOLLÓSZDíÜ, (holló-szinü) ősz. mn. Fényes
fekete színű, mint a holló tollai. Hoüómnü fürt, haj,
tSrény.
HOLLÓTOLL, (holló-toll) ősz. fn. A holló nevű
madár tolla vagy ahhoz hasonló fényes fekete toll.
HOLLÓVABJU, (holló-varja) ősz. fn. Egészen
fekete varjufaj, mely a hollónál valamivel kisebb,
de életmódjára ehhez sokban hasonló. (Corvus corone).
HOLMI, (hol-mi) öss. fn. Némely mi, némely
dolog, egy-más (egy és más v. egy is más is), többféle
v. többnemü együtt; valami. Sok holmit láthatni
nála. Sok nép holmit ottsvevátárlott. Holmi díbdáb
emberre nmet tzUlttég.
HOLMIKOR, (hol-mikor) ősz. ih. Néhanéha,
némelykor. Holmikor S it mond igától.
HOLMISZEKBÉNY, (holmi-szekrény) öss. fn.
Szekrény, melyben különféle vegyes tárgyakat tartanak,
pl. konyhaszekrény, melyben bab, borsó, liszt,
zsír, só, bon stb. van.
HOLNAP—HOLOTT 1652
HOLNAP, (hol-nap) ősz. fn. Gyöke, vagyk eb 5
alkotó része, a reggelt jelentő hol, s ám. legközelebbi
reggel után következő nap, (crastína dies). Valamit
holnapra halatztaai. Holnapig várni. Holnaptól fűni.
Egén holnapot nálad fogom tölteni. Holnapra it kell
a ló. (Km.). Holnapról hódára halaut. (Km.). Némelyek
a szóelemzés szabályai ellen mentit, Sfonat értelemben
is használjak, holott ez : hónap v. holdnap.
Mást tesz tehát: holnap után és hónap után. Holnap
a hónak csak egy (hol, azaz reggel) napját, hónap
pedig egy egész hó napjait jelenti. Használtatik a
holnap szó időhatározó gyanánt is: holnapon helyett,
(1. ezt), s megfelel e kérdésre: mikor f Holnap elutatom.
Ma seombat van, holnap vasárnap Itt*. V. ö.
HÓ, (1), HÓNAP; és HOL, (2), HOLVAL.
HOLNAPI, (hol-napi) öu. mn. Holmap, azaz
legkövetkező napon történendő, arra vonatkozó, azt
illető. A holnapi mulattágban nem vehetek révet. A
holnapi munkától felmentetni kérem magamat. A holnapi
ebédet előre megrendelni ét Ufieetni.
HOLNAPIG, (hol-napig) öu. ih. A legközelebb
következő napig, azaz ma és nem tovább. Holnapig
még várok, atután Itten neki.
HOLNAPON, (hol-napon) ön. ih. Régies alak,
ma inkább csak : holnap. „Holnapon, mihelyen megvirrad,
menj el barátinkhoz.'' Ismét: ,É« holnapon
e vetemént megaratnák.'' Pestí Gábor mesél.
HOLNAPOZ, (hol-nap-oz) áth. m. holnapot-tam,
—tál, —ott. Valamit holnapról holnapra, vagy mint
a közmondás tartja, holnapról hódára halaszt; késleltet,
időt vontat A fieetüt elholnapomi.
HOLNAPUTÁN, (hol-nap-után) öu. idfihatanó.
Azon napon, mely a legközelebbi nap után következik,
pl. ha kedden mondjuk: holnapután, csütörtököt
értünk, ha szerdán: pénteket, stb. Hugomatttony, ma
menyatt*ony,holnapa»»tony,holnapután komdmausony.
(Gúnyos népd.). Holnapután kuktádat, borjímyutó
pénteken, ám. soha. (Km.). Külön is írják : holnap
után, néha csak a kezdőbetűkkel : h. u.
HOLNAPUTÁNI, (hol-nap-ntáni) öu. mn. Holnapután
történendő, azon napot illető, arra vonatkozó.
A holnaputáni txini előadóira még ma elkétttüjünk.
A holnaputáni innepen néptnnmüvet adnak. A katonák
megkapták a holnapi ét holaaputáni kenyérríttt.
HOLOM, régies irás vagy ejtés, halom helyett
Egy 1222-diki oklevélben : Nogholom helynév ám.
Nagyhalom. Néha csak : hóim. „Per montícnlum
Hóim diétám' (1234.). „Nemus quod vulgo Hóim
dicitur«(12á4.); eléjön cholim alakban iá (1228.
Jerney. Nyelvkincsek).
HOLOTT, (IX (hol-ott) öu. kötuó. Haunálják
montegetést, igazolást vagy vádolást, roualást jelentő
mondatok előtt, s rokon értelmű a pedig, jóllehet, ámbár,
noha (régenten maga) kötszókkal, csakhogy a
körmondat elején soha sem állhat, pL Semmire tem
mehettem vele, holott mindent elkövetek való. Tőlem
kért tegédtéget, holott magam it uegény vagyok. Va-