FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

1773 HŰVELYISZAM—HÜVELYKGYÜSZŰ HÜVELYKHÚ's—HYM 1774
HŰVELYISZAM, (httvely-iszam) ősi. fn. A női
szeméremtest petyhüdt hüvelyfalainak előesése. (Prolapsus
vagináé).
HÜVELYK, (hfi-v-ely-k, finnülpevkalo) fa. tt
hüvelyk-ét, harm. úr. —« v. —jé. Törzsöké hüvely,
s képzője * (= ki), mely ás áUati teát részének neveiben
jelenti aion tag régét, melyhez ragaaztatik,
pl. mark (marok), a mar, vagyis váll-lapoczka legvége,
fark a far vége, tark a sár (lábszár) vége, tori
(torok) a tor vége, dér* (derék) a test törzsökének
vége, ajk (ajak) ás aj vége, széle. Ennél fogva hüvelyk
jelenti a kézre vitetve a hüvely végét, vagyis
azon ujjat a késen, mely a hüvely gyanánt ősz Behajtott
többi ujjak tetején fekszik, ár okát vagyis az általok
alakított hüvelyt takarja, födi. V. ö. HÜVELY.
Máskép : nagy ujj, Öreg ujj, (mongol nyelven eregei
chorogon). Hasonlat szerént így neveztetik a lábakon
levő öreg ujj is. így híjak, de hibásan némely tájakon
a hüvelyt: bab hüvelyke •> hüvelyket bortó stb.
bab hüvelye, hüvelyes borsó helyett. Mértani ért. jelent
mértéket, melynek kiterjedése körülbelül akkora,
mint a jól képzett férfias hüvelykujj vastagsága, a mi
hoszmértékünk sierént egy lábban v. nyomban tizenkét
hüvelyk van.
HÜKELYKCSAVAR, (hüvelyk csavar) ősz. fn.
Régiek kínzó eszköze, melylyel a gonosztevők ujjait,
különösen hüvelykeit öszvezűzták.
HÜVELYKÉL, (hü-v-ely-k-él) áth. m. hüvelyke'l-t.
1) Dohánytermesztők nyelvén ám. dohányt
fattyaz, azaz a dohánynak buján növő felesleges sarjait
letépi 2) Némely erdélyi tájnyelven ám. fej.
Kelj fel tmolgálé, már pitymallik, hüoelykeld (fejd)
meg át üntiket.
HÜVELYKÉLÉS, (hfi-v-ely-k-él-és) fn. tt. hűvelykélé»-t,
tb. —ék, harm. szr. —e. 1) A dohány
buja sarjainak ritkítása, irtása, fattyazása. 3) Fejes.
HÜVELYKÉNYÉR, (hüvely-kenyér) ősz. fn.
Szent János kenyere, mely a napkeleti tartományokban
, valamint olasz és spanyol országokban is tenyésző
fának (ceratonia) hüvelyes gyümölcse.
HÜVELYKGYÜSZŰ, (hüvelyk-gyüszü) ősz. fn.
Bőr gyQszfi, melyet a vargák, csizmadiák munka
alatt hüvelyknjjokra húsnak.
HÜVELYKHÚS, (hüvelyk-hús) ősz. fn. Hús a
hüvelykujjon.
HÜVELYKMATYI, (hüvelyk-matyi) öss. fn.
Népmeséi személy, kinek teste hüvelykujjnyi nagyságú.
HÜVELYKMÉRTÉK, (hüvelyk-mérték) öss. fn.
Mérték, melynek széle v. hossza, v. magassága egy
hüvelyket tesz; vagy oly mérték, mely valamit hüvelykszámra
határoz meg. V. ö. HÜVELYK.
HÜVELYKNYI, (hü-v-ely-k-nyi) mn. tt. A«velyknyi-t,
tb. —ék. Oly magas, széles vagy hosszú,
mint egy hüvelyk. Hüvelyknyi metét ember. Hüvelyknyit
áradt v. apadt a víf. Telkemből egy hüvelyknyit
sem engedek ehtántatní. Tavai kit hüvelyknyit nőttem.
HÜVELYKTYŰ, (hű-v-ely-k-tyü) fn. tt hüvelyktyü-t,
tb. —k. A keztyűnek azon hüvelyága,
mely a hüvelykujjat födi. A kettyü (kéz-tevő, mibe a
kezet teszik) után képzett új szó.
HÜVELYKVAS, (hüvelyk-vas) ősz. fn. Vas
pánt, mely valamely eszköznek végére fekszik, s azt
befogja, mint a hüvelyk az öszvefogott njjakat.
HÜVELYSÉRV, (hüvely-sérv) ősz. fn. A női
méhhüvely mellső vagy hátulsó falán a hasssigerek
alásfillyedte által támadó daganat, mely nagyobbodván
a szeméremajkak közé is aláterjed. (Hernia vagináiig).
HÜVELYTÜKÖR, (hüvely-tükör) öss. fn. Sebészi
eszköz a méhhüvely állapotának vizsgálatára.
(Speculnm vagináé).
HÜVES, HÜVESÉDIK, HÜVESÍT, HÜVESÍ-
TÖ, HÜVESSÉG, HÜVESŰL, 1. HÍVES, HIVESE-
DIK, fflVESÍT stb.
HÜVÍT, (hn-ít, hü-v-ít) áth. m. hüvü-étt, htn.
—m v. — mi. 1. HŰT.
HÜVÍTES, HÜVÍTÉZIK, lásd : HŰTÉS, HÜ-
TÖZIK.
HŰVÖS, HÜVÖSÍT stb. 1. HÍVES, HÍVÉ-
SÍT stb.
HÜVŰL, 1. HŰL.
HYM, falu Abaúj megyében; helyi. Hym-be,
—ben, —bSl.
l H-ben TŰ «M2 cxlkk.
A H-lk kötetbeli csikkek öixvege:
Az E
F
G
GY
H
tübet
n
n
n
n
a
n
i van
öszvesen
n
n
n
n
n
n
5925
147
1313
6432
2235
1678
6532
24,262
czikk
n
n
n
n
n
n
czikk.