FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

983 FŰLŐ—FÜLVIRÁG FÜLZÚGÁS—FÜRDIK
FŰLŐ, (1), (fő-ül-ö) mn. tt. fUS-t. Ami fül, melegszik.
Fűlő kályha, kemencze. Könnyen fiUS izoba.
FŰLŐ, (2), (mint föntebb) fa. Hely, bová a
dohánykertészek a leezedett zöld leveleket öszvérekjak,
hogy fonnyadjanak, és sárguljanak. Fűidbe lenni
a dohányt.
FÜLÖK, (fül-ők) mn. és fn. tt. fUlSk-öl. Nagy
fülű. FülSk namár. Te fűink. Olyan szó, mint: vamok,
pofík. V. ö. ÓK, OK képző.
FÜLÖNFÜGGŐ, (fülön-fűggö) lásd : FÜLBE-
VALÓ.
FÜLÖP, 1. FÜLEP.
FÜLPÁHNA, (fül-párna) ősz. fn. Kisded vánkos,
melyet az alvó a többi vánkosok felett füle
alá tesz.
FÜLPE, erdélyi falu Csikstékben ; helyr. FUlpén,
—re, —rSl. Folyó neve is.
FÜLPORCZ, (fül-porcz) őse. fn. A faikaréjnak
felső része, mely porczogóból áll.
FÜLPÖS,falu Szatbmár megyében; MAGYAR—,
fala Erdélyben, Torda megyében; SZÁSZ—, erdélyi
falu Kolos megyében; helyr. Fülptif-ün, —re,
—rSl.
FÜLPÖS-DARÓCZ, fala Szathmár megyében;
helyr. —Daróet-on, —ró, —ról.
FÜLREVALÓ, (fülre-való) 1. FÜLBEVALÓ.
FÜLSÁR, (fül-sár) ősz. fn. 1. FÜLZSÍR.
FÜLSZAKGATÁS, (fül-szakgatás) ősz. fn. Fájdalmas
érzés a fülekben, mintha szakgatnák.
FÜLSZIVÁR, (fül-szivar) ősz. fű. lásd : FÜL-
FOLYÁS.
FÜLTANÚ, (fül-tanú) ősz. fn. Tanú, ki a mondottakat
saját füleivel hallotta, s azokról bizonyságot
mond.
FÜLTISZTÍTÓ, (fül tisztító) ősz. fn. Kis kanálforma
vájó eszköz, a fűlzsír kitisztítására.
FÜLTÖ, (fúl-tő) ősz. fn. A fejnek azon tája,
mely a fülek mögött van. FUlt&vön ütni valakit.
FÜLTÖLCSÉR, (fül-tölcsér) ősz. fn. Tölcséralaku
eszköz, mely a fülhöz tartva a hallást elősegíti.
FÜLTÖLOB, (fül-tő-lob) ősz. fn. Gyulad&sféle
bántalom a fúltövön. V. ö. FÜLTÖ.
FÜLTÖMIRÍGY, (fül-t«-mirígy) ősz. fn. Mirigy
a fúltövön. (Parqlis. Molnár Albertnél).
FÜLÜREG, (fül-üreg) ősz. fn. Öblös nyilas, melyen
a levegő a füldobig hat
FÜLÜTÉR, (ffil-ttt-ér) ősz. fn. Ütér a fülben.
V. ö. ÜTÉR.
FÜLVÁJÓ, (fül-vájó) ősz. fn. lásd : FÜLKA-
NÁLKA.
FÜLVÁNKOS, (fül-vánkos) ősz. fn. lásd: FÜL-
PÁRNA.
FÜLVAKARÓ, (fül-vakaró) lásd : FÜLKA-
NÁLKA.
FÜLVÉSÜ, (fül-vésü) ősz. fű. Tücsinálók esz
köze, melylyel a tűkön likakat metszenek.
FÜLVIRÁG, (fül-virág) ősz. fn. Illatos virága
növúnyfsj a kankalinok neméből, jobbára sárga és
finom porral hintett levelekkel, melyek némileg »
medve füleihez látszanak hasonlítani. (Primula auricnla).
FULZÚGÁS, (ful-zúgás) ősz. fn. Zúgás, melyet
a fülekben a levegőnek rendkívüli folyása okoz.
FÜLZSÍR, (fül-zsír) ősz. fn. Sárgás, kövér anyag,
mely a halljáratban lerakodik, hogy azt síkossá tegye,
s az apró férgek bemenetelét akadályozza.
FŰMAG, (ffi-mag) ősz. fn. A közönséges fűnek
magva, pl. szénamag. Fűmaggal bevetni a kertet.
Szélesb ért mindenféle mag, melyet a széles ért.
vett füvek teremnek. V. ö. FŰ.
FÜMETSZÖ, (ftt-metsző) ősz. fn. Éles vaseszköz,
melylyel a baromnak adandó füvet öszveaprítják.
Ettől különbözik a nénametnS és nectkamettzS.
FÜNÖTE, (fü-nőte,azaz fü-nőtte, L i. hely) ősz.
fn. Székely szó. Fűvel benőtt hely. Oly képzésű mint
ttúetfe, mohlrpte stb.
FÜNÖTÉS, (fü-nőttes) 1. FÜNÖTE.
FÜNYÜG, (fű-nyűg) ősz. fn. Más növényeken,
különösen a gyapotfákon és alattok tenyésző növény,
mely sűrű vékony fonalaival reájok tekerődzik.
(Cuscuta).
FÜPÁRNA, (fű párna) ősz. fn. Gyógyfdvekkel
tömött párna vagy zacskó, melylyel a fájós tagokat
takargatni szokták.
FÜR,(1), elvont gyök, melyből fürdik, fürge,
frii (= fúris), fürj, fUrt, fUrkén szók és ezek származékai
erednek. Legközelebbi rokonságban van a
fér, för, fór, valamint vir (virgoncz) gyökökkel, s a
szapora forgás, ide-oda forgolódás, szabad, önkényes,
kényszerűtlen mozgás fogalma rejlik benne, mint
származékai is mutatják, s melyek különféle tájszólás
szerént hangváltozva is használtatnak, pL fürdik,
férdik, firgenct, (virgoncz). Továbbá hangutánzó gyöke
fürétt (tájszokásilag fírétz nevű szerszám) szónak.
FÜR, (2), v. FÜR, fn. tt/Hr-