FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

1191 GYERMÉKSZÉK—GYERMÉKTANITÓ QYEKMÉKTELEN—GYEETTA
GYERMÉKSZÉK, (gyermek-szék) ősz. fn. Karos
és köröskörül elzárható kis szék, melybe ai ülni
tanuló kisdedet ültetik.
GYEBMÉKSZEBETÖ, (gyermek-szerető) őst.
fn. 1. GYERMEKBARÁT.
GYERMEKSZÓ, (gyermek-szó) ősz. fn. így neveztetnek
azon sajátságos szók, melyeken a csecsemők
és dadogni kezdő kisdedek anyjok-, dajkájok-,
ápolóikkal stb. szólanak. Ilyenek : papa, papi étel;
bümbü, tütü víz, pupa kenyér, kdcsi kalács, hajjálni
alunni, tatába v. tátiba menni elmenni valahová; kaetó
v. kacti kéz, bábó láb, bibi seb, gungó fing, pipi!
czipö, pacri vagy ctoczó ló, bú T. mii ökör, Mae, bocsi
borjú, badáct madár, bari, baritka bárány, pocii
malacz, cst'csa macska, cttetó v. csectót szép stb. Néha
gyermek- vagy dajkanyelvnek is hívjuk, noha ezen
elnevezés azért nem épen szabatos, mert a gyermekeknek
nem egész nyelvéről van szó, hanem csak
egyes szavaikról, melyek többnyire vagy hangutánzók
mint W v. mii (= ökör), honnan bo-cti is, vagy
a beszédszervnek látható mozgásától vétetvék, mint
pa-pa v. pa-pi (== étel), az ajakak mozgásától; hasonló
: btl-m-btí; vagy a köz nyelvbeli szók megrövidített
alakjai, leginkább gyökei vagy gyökelemet,
kicsinyítő (e»a, cie, éti, cza, ezé, cti stb. sőt pusztán
i) képzővel, pl. io-1-ács-ból lett ka-esi, ta-r-ból ka-cti
v. ka-ció, mad-ár-ból bad-áct, mol-aci-ból po-cti, par-ip-á-ból
pa-asi, odr-ány-ból bar-i, c*í-n-ból cte-cte,
iá v. fowí-ból íá-ti; képző helyett néha kettőztetéssel:
cso-cso, a lovat nógató cső szó költöztetve, sri-sri =
BÜ-BÜ tű, tűt v. tUl gyöke után, li-li = liba; vagy
néha az egész szónak csak véghangját vagy hangjait
tartják meg, szintén kettőztetéssel mint bi-bi = se-6,
bá-bó = lá-6 ; gyakran az utóbbi szótag mássalhangzója
vagy utóbb álló mássalhangzó előre jön : a-nya
lesz ny a-nya, án-gy gyángyi, ün-g gungó, kon-ez csoncsi,
kő-cza csocsa v. csocst, czukor lenkor v. kutí, czipő
pipS, czi-pó pipó etb. A gyermekszókat nem a
kisdedek csinálják, hanem anyjok vagy dajkájok
szoktatja őket azokra, tehát azok szintén az általános
nyelvbirodalomba tartoznak, s mint a fentebbiekből
látható, nyelvészeti tekintetben is érdekes anyagokat
szolgáltatnak.
GYERMÉKSZOBA, (gyermek-szoba) ősz. m.
Szoba, melyben a gyermekek dajkájukkal vagy magukban
laknak.
GYERHÉKSZÓLÁS, (gyermek-szólás) őse. fn.
A kisdedek első dadogása, petyegése.
GYERMÉKSZUROK, (gyermek-szurok) ősz.
fn. Néha a kis gyermekektől elmenő szurokszinü
bélsár.
GYERMEKSZÜLÉS, (gyermek-szülés) ősz. fn.
L GYERÉKÉZÉS.
GYERMÉKTANÍTÁS, lásd : GYERMEKOK-
TATÁS.
GYERMÉKTAN1TÓ, lásd : GYERMEKOK-
TATÓ.
GYERMEKTELEN, (gyer-m-ék-telen) mn. tt.
gyermektelen-1, tb. —ék. Kinek gyermeke nem született,
vagy kinek gyermekei mind kihaltak. Gyermektelen
hátatok. Gyermektelen vénember. Gyermektelenné
lenni. Határozóilag ám. gyermektelenül.
GYERMÉKTELENSÉG, (gyer-m-ék-telen-ség)
fn. tt gyerméktelentég-él. Gyermektelen állapot, midőn
valakinek gyermekei, örökösei nincsenek.
GYERMEKTELENÜL, (gyer-m-ék-telen-fil) ih.
Gyermek nélkül. Gyermektelenül meghalni.
GYERMEKÜL, (gyer-m-ék-ül) ih. 1) Gyermek
helyett, gyanánt, mint gyermeket A talált fiút gyermekül
felfogadni, és nevelni. Én téged gyermekemül
tteretletc. 2) Gyermek módjára, gyermekesen, mint
gyermekek szoktak. Gyermekül piíyeregni nem illik
férfihot.
GYERMEKÜMÖG, GYERMEKÜNG, 1. GYER-
MEKING.
GYERMEKVESZTÉS, (gyermek-vesztés) ősz.
fn. 1) Az anya méhe gyümölcsének időelőtti elmenetele.
2) Az anya méhe éretlen gyümölcsének szándékos
elűzése. Ettől különbözik és 1. GYERMEK-
GYILKOLÁS.
GYERMEL, GYERMELY, falu Komárom megyében
; helyr. Gyermely-én, —re, —r3l.
GYERMETEG, (gyer-m-et-eg) mn. tt gyermetegét.
Legújabb időben alakúit szó a nate, (franczia
naV/) szó kifejezésére. L. GYERMEKDED, 2).
GYERMÖCSKE, l, GYERMÉCSKE.
GYÉROSZLOPÚ, (gyér-oszlopú) ősz. mn. Minek
oszlopai távol esnek egymástól. Gyerotüopu
ctarnok.
GYERÖ, erdélyiesen ám. GerS, Gergely, innen
GyerSmonottor, GyerSvátárhely helynevek.
GYERÖ-MONOSTOR,MAGYAB—, OLÁH—,
falvak Erdélyben Kolos megyében; helyr. —Monottor-on,
—rá, —ról.
GYERÖ-VASÁRHELY, erdélyi fáin Kolos megyében
; helyr. — Vátárhely-én, —re, —rSl.
GYÉRSÉG, (gyér-ség) fn. tt gyértig-ét. Állapot
vagy tulajdonság, mely szerént valami gyér,
azaz ritka. V. ö. GYÉR. Gyértige miatt hamar ttakadó,
ehnáüó ttövet. A gabonák gyértége ttdk termetre
mutat.
GYÉRSZÖRÜ, (gyér-szőrű) ősz. mn. Aminek
kevés, ritkás szőre van.
GYERTY, (gycr-ty) elvont törzs, melyből gyertya
, gyertyán, s ezek származékai erednek. Gyöke
gyér, mely valószínűleg nem más, mint a meglágyított
ger (gerjed, azaz égni kezd, gyulád). Lmét gyerty
ám. gerj v. gerjed, s jelent valamely könnyen gerjedőt,
égőt, lángolót V. ö. GYÉR, (3) és GYERTYA.
GYERTYA, (gyer-ty-a, tájszólásilag gyortya,
sőt gyifrtya is [gyuladó, v. ő. GÉR], ám. gerjedő, ebből
l ett: gerjetyü, öszvébb hozva : gyertyti v. gyertyú,
gyertya, hasonló eredetűek : forgafyíl, ám. forgató,
patiantyú ám. pattaató, ttivatyií ám. szivató, ettrye-