FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

1329 HALADÁSI—HALADÉKTALAN HALADÉKTALANUL—HALÁL 1330
HALADÁSI, (hal-ad-ás-i) mn. tt. haladáii-t, tb.
—ok. Haladást illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó.
Haladási estközök, haladási párt.
HALADAT, (hál-a-adatv.hál'-adat)ösz.fn. Akár
szó, mely által valamely jótéteményért köszönetet mondunk,
akár tett, melylyel azt viszonozzuk.
HÁLÁDATLAN, HÁLADATLAN, (hála-adatlan)
ősz. mn. Ki sem szóval, sem tettel, a vett jótéteményért
hálát nem ad; köszönetet nem mond. Háladaflan
gyermek. A jótétemény semmit tem veszt, ha
háladatíanra esik is. (Km.). Rövidebben : hálátlan.
Határozóilag : hálaadás nélkül, köszönetlenül.
HÁLÁDATLANSÁG, HÁLADATLANSÁG,
(hála-adatlanság) ősz. fn. Erkölcsi durvaság, gyöngédtelenség,
midőn valaki figyelmét s köszönetét
megvonja attól, ki vele jót cselekedett, vagy épen
a vett jókért roszszal fizet. A régi perzsák halállal
büntették a háladatlanságot. Rövidebben : hálátlanság.
HÁLÁDATLANUL, HÁLADATLANUL, (hála-adatlanul)
ősz. ih. Háladatlan módon, vagyis a jótéteményt
meg nem köszönve, a tapasztalt jóságért
gonoszszal fizetve. Háladatlanul elhagyni, sőt Uld'ótni
át elstegényült stUlSket. V. ö. HÁLÁDATLAN.
HÁLÁDATOS, HÁLADATOS, (hála-adatos)
ősz. mn. A jótéteményeket szóbeli köszönettel vagy
tettleg viszonozó. Szeretett tanárnak háladaíos tanítványt.
Maradok önnek háladalos gyámfia. Rövidebben
: hálás.
HÁLÁDATOSAN, HALADATOSAN, (hálaadatosan)
ősz. ih. Jótéteményeket viszonozva.
HÁLÁDATOSKODÁS, (hála-adatoskodás) ősz.
fn. Hálaadás gyakorlata szóval vagy tettel; másképen
: hálískodás.
HÁLÁDATOSKODIK, HÁLADATOSKODIK,
(h&la-adatoskodik) ősz. k. Halas vagyis köszönő érzelmeinek
kimutatását szóval vagy tettel gyakorolja.
A dogvésztSl megszabadult népek háládatostcodnak a
templomban. Másképen : háláskodik.
HÁLÁDATOSSÁG, HÁLADATOSSÁG, (hála-adatosság)
ősz. fn. Erkölcsi finomság, gyöngédség,
melynél fogva valaki figyelemmel és köszönettel viseltetik
azok iránt, kik vele jót cselekedtek. Háladatoiságból
táplálni át elszegényedett szüléket.
HALADÉK, (hal-ad-ék) fn. tt haladék-ol. Idővontatás
, késedelem. És silrgeíSs dolog, semmi haladékot
nem tűr. Haladék nélkül menjetek.
HALADÉKLEVÉL, (haladék-levél) ősz. fn. Levél,
melyben tudtára adatik az illetőnek, hogy bizonyos
dolog, ügy, munka végrehajtása később időre
marad.
HALADÉKTALAN, (hal-ad-ék-talan) mn. tt.
haladéklalan-t, tb. —ok. Ami haladékot nem szenved,
mit későbbre hagyni nem lehet, mit legott meg
kell tenni, végrehajtani. Haladéktalan fixetésre szortíni
át adósokat. Hatarozóilag : haladék nélkül.
ÍXAD. MAOT 8SÓTÍS. n. KOT.
HALADÉKTALANUL, (hal-ad ék-talan-ul) ih.
Haladék nélkül, tüstént, semmit sem várakozva. Haladéktalanul
útnak indulni.
HALADÓ, (hál'-adó) 1. HÁLAADÓ.
HÁLAÉNEK, (hála-ének) ősz. fn. Hálaérzelmekkel
ömledező ének.
HÁLAÉRZELEM, (hála-érzelem) ősz. fn. Érzelem,
mely a vett jótétemények megismeréséből támad
bennünk, B mely akaratunkat azoknak viszonozására
ösztönzi.
HÁLAÉRZET, (hála-érzet) 1. HÁLAÉRZE-
LÉM.
HÁLAFELEDÉS, (hála-feledés) ősz. fn. A feledésnek
azon neme, melynél fogva valakinek észé bú
nem jut, hogy a jótéteményt megköszönje.
HÁLAFELEDÖ, (hála-fcledö) ősz. mn. Ki elmulasztja
, hogy jótevőjének szóval vagy tettel hálát
adjon. Keményebb kifejezéssel : háladaílan.
HÁLAIMA, (hála-ima) 1. HÁLAIMÁDSÁG.
HÁLAIMÁDSÁG, (hála-imádság) ősz. fn. Imádság
, melyben Istennek a vett jótéteményekért vagy
elkerült veszélyek, károk után ahítatosan köszönetet
mondunk. V. ö. IMÁDSÁG.
HÁLÁKODÁS, HÁLÁKODIK, 1. HÁLÁLKO-
DÁS, HÁLÁLKODIK.
HALÁL, (hal-ál) fn. tt. halál-t, tb. — ok. Törökül
ölilm. Megvan a volgai finn kalomo , kuloma, kolen,
a syrjan tőlem, votják külön, vogul chalal szókban.
Megszűnése az állati életnek, midőn az állati
élctmüszerek minden működései, s az állati test minden
mozgásai megszűnnek. Ellentéte : élet. Természetes
halál, midőn valaki természetes okokból, pl.
hosszú betegség, vénség miatt hal meg. Erőszakos
halál, pl. vizbefuladás, gyilkolás, mennykőütés,
akasztás stb. által. Hirtelen halál. Dicső, szép halál,
pl. a hazáért. Rút halál. Öszvetéve : disznó-halál,
ám. megölés ; döghalál, gugahalál, (keleti dögvész) ;
mirigyhalál ugyanaz. Haláltól félni, rettegni. Halálra
Ítélni. Halálig hív. Halálán lenni. Mindhalálig. Halálnak
válni, ám. hálásra készülni, a meghaláshoz
közel lenni. Halál fia vagy, ha hoztam nyúlsz, azaz
meghalsz. Halál háta, ám. halál jelei. Még a halál
hasa is kiütött rajta. (Km.). Halál kutyája ugat belőle
, ám. halálos köhögés bántja. A halálverfáék ütött
ki rajta. Halálnak halálával halsz. (Régi halotti besz.).
Halál fejeden. Nem akkor jő a halál, mikor mi akarnék.
(Km.). 2) Néha jelenti valaminek nagy mértékét.
Halálban szeretni valakit. Halálra ijeszteni, ám.
igen nagyon. 3) Vallási ért. lelki halál, ám. a léleknek
erkölcstelen állapota, nagy bűnben megrögzése,
s az örök élet boldogságának elvesztése. Örök halál.
4) Átv. a halált ábrázoló vázkép, rémalak, kezében
kaszát vagy homokórát tartva. A halál lekaszál. Oly
halavány és sovány, mint a halál. Halál horgára került.
Halál szekere, ám. Szent Mihály lova. Minden
búnak vége, boldog halál szekere. (Km.). Egy szomorú,
két bút, három halálkép. (Km.). Halálnak bátran sie-
84