FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

1343 HALLÁS—HALLCSO HALLÉ —HALLGATÁS 1344
na. A magyar hallja f vagy hallod t szóra s általában
hall törzsre nem volna-e szabad gondolnunk ?
HALLÁS, (han-l-ás) fn. tt. hattát-t, tb. —ok.
1) Azon külső benyomásnak ésnevevése és felfogass,
melyet valamely hang a fülekre tesz, midőn a
fülidegeket érinti. A* ágyú eltb" hattátára futárnak
eredni. A tütharang hallatára elrémülni. 2) Jelenti
azon érzékeket, melyek a hangot felfogják , vagyis
füleket Jó hallata van. Finom, tittta hallat. V. ö.
HALL.
HALLÁSTALAN, (han-1-ás-talan) mn. tt halld»talan-t,
tb. —ok. Kinek halló érzékei elromlottak,
siket; vagy oly lény, illat, melynek halló érzékei
nincsenek. Haüáitalan tikelnéma. Hattáttalan férgek.
V. S. HALL.
HALLÁSTAN, HALLÁSTUDOMÁNY, (hallástudomány)
ősz. fn. Tudomány, mely megfejti, mily
hatása van a különféle hangoknak a halló szerekre,
vagyis mely a hangok természetéről, eredetéről, hatásáról
rendszeresen értekezik. (Acnstica).
HALLAT, (1), (han-l-at) fn. tt. hallat-öt. Azon
benyomat, melyet a hangok a halló érzékekre tesznek,
vagyis maga a fülekbe hatott és belsőleg észrevett
hang. „Ki hiszen mű hallatánknak." Tatrosi codex.
V. ö. HALL.
HALLAT, (2), (han-l-at) miveltető, m. hallattam,
—tál, —ott. Valamit hallani enged, valaminek
hallását eszközli. Szavát hallatni. Magát hallatni, azaz
nyilványos helyen, pl. színházban színészi stb. éléadással
vagy énekléssel föllépni. Magáról valamit
hallatni, azt eszközölni, hogy mások valamit felőle
tudjanak, szóljanak.
HALLATLAN, (han-1-atlan) mn. tt hallatlan-t,
tb. —ok. 1) Mit senki nem hall vagy hallott, igen
csendes, lassú. Hallatlan hangon tutogni. Hallatlan
léptekkel bebújni valahová. 2) Átv. ért. igen meglepő,
váratlan, rendkívüli. Hallatlan etemény. Hallatlan
vakmerStég, gonotttág. V. ö. HALL. Határozóilag
ám. hallatlanul.
HALLATLANUL, (han-1-atlan-ul) ih. 1) Senkitől
nem hallva, lassan, csendesen. Hallatlanul kinyitni
ét betárni át ajtót. 2) Átv. ért fölötte, igen nagyon,
meglepőleg, rendkívül. Ét hallatlanul nagy ttemtelentég.
V. ö. HALLIK.
HALLATOS, (han-l-at ős) mn. tt hallatot-1 v.
—át, tb. —ok. Amit jól, tisztán, értelmesen lehet
hallani, harsányan, élesen hangzó. Hattatot ttónoklat.
Hallatot tene. Köz életben jelent annyit is : hallatszó,
ami hallatszik. V. ö. HALLIK.
HALLATOSAN, (han-1-at-os-an) ih. Tiszta,
erős, felfogható, értelmes hangon. Hattatotan bettéld
ttónok.
HALLATSZIK, (han-1-at-szik) 1. HALLIK.
HALLCSO, (hali-cső) ősz. fn. Öblös végű cső,
melyet a nagyobbacskát hallók vagy ép hallásúak is
füleikhez tartanak, hogy a különben föl nem fogható
hangokat meghallják.
HALLÉ, (hal-lé) ősz. fn. Lé, melyben halat
főztek; halbecsinált Betéttel, haláttotan kétttíett,
paprikát halié.
HALLEVES, (hal-leves) 1. HALLÉ.
HALLGA, (1), (han-1-og-a) mn. tt hallgat. Aki
nem szól, ki a hallottakat tovább nem adja, titoktartó
, keveset beszélő, megtoldva : hallgatag. Elemezve
: hattogó, halloga, hattga, mint : nyutogó, nyvtoga,
nyutga, balogé, baloga, balga. V. ö. HALL.
HALLGA, (2), indulatszó, s nem egyéb, mint
a megrövidített hallgatt! hallgattatok l Értelme :
csendesen ! lassan ! csitt!
HALLGAT, (han-1-og-at) áth. m. hattgat-tam,
—tál, —ott. 1) Bizonyos hangot, pl. szót, zajt, zörgést
, zúgást, lövést stb. figyelemmel kísér, füleibe
vesz. Éneket, tenét hallgatni. Siónokol, tanítót hallgatni.
Egyháti bettédet, miiét hallgatni. Flllhegygyel
hallgatni a tutogókat. Meghallgatni valakinek keretét.
Kihallgatni a panattkodókat, gyónókat. HaUgatt nyelvem,
nem fáj fejem. (Km.). 2) Felható raggal, valamire
figyelemmel van, valamit elfogad, hajt reá. A
jó tanáéira, tanítóira hallgatni. Időtől kell várni,
tanáéitól hallgatni. (Km.). StUléire, akutabbakra hallgatni.
Ö tenkire nem hallgat, hanem maga feje tterént
otelekirik. Ha jót akart*, rám haügatt. 8) Hangot
nem ad, nem szól, csendesen van. Hallgat, mint a
hal, mint a ükét. Siket dittnó a butában, mint a tyOt
a gyomban. (Km.). Hallgat, mintha néma volna. Hallgattatok
fiúk ! Gyerek ! ha nem hallgató, rostul járt*.
Elhallgatni a titkot. A nagy táj után mind elhallgattak.
4) Átv. ért említést nem tesz vagy létezésének
jeleit nem adja, nem mozog. Erről hallgatnak a történetek.
Megbukta után elhallgatott a párt. V. ö.
HALL.
HALLGATAG, (han-1-og-at-ag) mn. tt hallgatag-ot.
1) Csendes, nem szóló, nem zajongó. Hallgatag
ember, ijju. Magába tárkotott hallgatag vén. 2)
Titkolódzó, valamit kimondani nem akaró. Titkot hallgatag
emberre kell bitni. 3) Törv. ért ami világosan
ugyan nincs kimondva, de magában, alattomban értetik.
Hallgatag ttertödét, megegyetét. (Tacitus contractus,
consensus). 4) Átv. ért mondjak lelketlen
lényekről is, midőn semmi neszt nem csinálnak. Hallgatag
erdS. Hallgatag éj.
HALLGATAGSÁG, (han-1-og-at-ag-ság) fn. tt.
hallgatagtág-ot. Oly tulajdonsága valakinek, melynél
fogva vagy igen keveset, vagy épen nem beszél, vagy
titkot tart; a hallottakat vagy tudottakat nem közli.
HALLGATÁS, (han-1-og-at-ás) fn. tt hallgatót-1,
tb. —ok. J) Cselekvés, midőn valamire füleinkkel
figyelmezfink. Egyháti bettéd, ttent mite hallgatása.
2) Ellentéte a beszédnek, szólásnak, zajnak;
csend. Amint 6 ttólani ketdett, legott nagy hattgatái
lön. 3) Titoktartás. Ajánlom önntk a hallgatott. 4)
Törv. ért büntetés neme, midőn a törvényben meghatározott
okok miatt, valamely ügyvédnek pereket
vinni megtiltatik. Hallgatóira ítélt, (silentiarius).