FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

1559 HÉZ—HEZZÁ -Hí 1560
mélyraggal is : hozta (boi-j-4), a székelyeknél htod is,
de itt is mindig alhangn ragozással. Különben lásd
—HOZ.
HÉZ, talán elvont gyöke hétag szónak és származékainak.
Jelentése üresség, hiánosság. V. ő. H
betűt, és HÍ, HIÚ szókat. L. HÉZAG.
HÉZAG, fa. tt hétag-ot. Molnár A. szerént
melléknév, s ám. cavus, concavus, inanis, pl. hétag
hely (caverna). így használta Káldi is, midőn határsót
csinált belőle : hétagon. Ne merőn, hanem Ureten
ét hétagon etináld ott belül. (Non solidum, séd inane
ét cavum intrinsecns facies Ulnd. Exod. 27. 8). Jelenleg
csak főnévül használják, s ám. üresség, nyilai,
rés, repedés, törés, további : hiány, valaminek
nem léte. Hétagot törni a falon. Hétagot hagyni a
falttlSn a gerendák végeinek. Valamely hétagot betölteni
, becsinálni, kipótolni. A régi történetek hétagai.
KOnyvedben nagy hétag van. A halál több hétagot ejtett
tettületttnkOn. Éten értelmezésnél fogva valószínű
, hogy hétag, eredetileg hi-itak, hiú-ttok volt, s
rokon a futtok szóval, mely főnév is, melléknév is.
Hézag tehát nem egyéb, mint valaminek hiú, azaz
üres szaka, része, valamint félszak, ám. ferde, rézsutos
vagy féloldal, félrész. Ezen elemzés mellett szól
a t&jdivatos, s Biró Márton által is használt hüak,
hitakot. V. ö. HÍ, HIÚ.
HÉZAGGYÖKÉR, (hézag-gyökér) ősz. fn. Általán,
több növények neve, melyek gyökerei üresek.
Különösen növényfaj, melynek igen erős és kellemetlen
saagú, keserű ízű és hánytató erejű gyökere van.
(Aristolochia clematitis).
HÉZAGKŐ, (hézag-kő) ősz. fn. Apróbb kövek,
kőtöredékek a falak hézagainak betöltésére.
HÉZAGOS, (hézag-os) mn. ti.hétagot-t\. —át,
tb. —ok. Minek egy vagy több hézaga van. Hétagot
fal. Hétagot hadi rend. Hétagot Könyv. V. ö.
HÉZAG.
HEZAGOSÍT, (hézag-os-ít) áth. m. hétagotüoít,
htn. —m v. —ám'. Hézagossá tesz, valamin egy
vagy több hézagot csinál.
HÉZAGPÓTLÓ, (hézag-pótló) ősz. mn. Ami
némileg valamely hézagot elfőd, betakar, de valósággal
be nem tölt Hírlapíróknál, midőn nem telik
ki a lap, s kevésbbé érdekes czikkel töltik be.
HÉZAGTÖLTÖ, (hézag-töltő) ősz. mn. 1) Ami
valamely hézagot betöm. Hétagtöltö kövek a falban.
HétagtoltS nád, rStte a töltetben. HétagíSltS ujonctok
át éterednél. 2) Annyi is mint hétagpótló.
HÉZAGZIK, (bézag-oz-ik) k. m. hézagt-olt, htn.
—ám. Hézagot képez; úgy megreped, elválik, szétnyílik
, hogy hézag támad benne. Hézagtík a nyert
dettkdkból etindlt ttobapadlo.
HEZERES, falu Krassó megyében; helyr. Heteret-én,
—re, —rSl.
HEZZÁ , (éles é-vel), többi személyragokkal:
HÉZZÁM, HÉZZÁD stb. a székelyeknél divatos
Itottá helyett. L. HOZZÁ.
HEZS, hangutánzó, hettetel és hetteti szókban;
rokon nyílt* gyökkel (nyüttög igében).
HEZSET, (hezs-et) törzsöké hettetel igének, és
hetteti melléknévnek.
HEZSETEL, (hezs-et-el) őnh. m. htttetel-t. Székely
szó. Kriza J. szerént egy helyb'en levő testnek
vagy állatnak, nyughatatlan, játszi, zajos mozgásáról
mondják. A kit gyermek keiével, lábával, nyelvével
h"z*etel a bOletSben, a lúd a ketreetben. Menj tova
gyermek, ne hettetelj kortttottem. Nálunk hasonló jelentése
van nyüttVg, nyüttgol&dik szóknak.
HEZSETI, (hezs-et-i) mn. tt hetteti-t, tb. —ele.
Kriza J. szerént a székelyeknél ám. szeleskedő.
Hl, (1), gyökelem magas hangú í-vel, hitt, hit
és hív szódban. Sőt hitt ige ragozásában több helyütt
törzs is. Azonos ih vagy ah gyökkel, s általános jelentése
: óhaj, óhajtás (arabul: heva). Sínai nyelven
is hi ám. suspirare. L. H betű.
Hl, (2), indulatszó, mely által a befogott vagy
hátas lovat menésre, síelésre nógatják. Bókon az
ökörnógató haj szóval (mint kiált, kajált; kiabál, kajabál).
Máskép gyi. V. ö. CZO.
Hl, (3), v. HÍ, (1), mély hangú t- vagyis í-vel.
Tiszta gyök, s igen számos részént tulajdon, résxént
átv. értelmű származékok anyja. Bókon a magyar
héj, haj szókkal; megvan a sínai hiúé (vacuum, foramen),
kián (deficere), latin hio, hitco, hiatut, hellén
jf«á, ynog, xoftotf, német hohl stb. szókban, s jelent
általán bizonyos határok közé szorult üreget, puszta
tért, nyilast, fogyatkozást, valaminek nem létét Különösen
1) Elavult mn., melyből m szinte elavult határzó
hiuon, hévon, heon származott, mely tnlajd. ám.
üresen, pusztán; átv. ért csupán, csak. V. ő. HEON.
Innét származnak a régies hívét, hijlt (hi-ft), azaz
üressé, hasztalanná tesz; hiúi, híjul, üressé, hasztalanná
válik ; hitt v. hejt v. heit, vagy hit ám. esztelen,
ki esc hiával van. 2) Fn., mely jobbára csak személyragozva
divatozik, pL valaminek Ma (v. Mja),
boldogságomnak nincten hía, egy híán vagyunk ; egy
Mán hun; hiába v. hídban botéin; nemhiába, hogy;
eben hiába. Ebből származnak hiány, híg, hiú, hívtág,
hiúság, hivalkodik, hűik stb. Régente Mába v. héjába,
héja, héján stb. „egy héja vagyon hogy nem száz az
gyalog." (Szalay A. 400 leveléből 1560 évbeli).
Dunán túli tájszólás szerént jelenti különösen a padlás
üregét Hiba takarítani a nénát, kukorictát. Hiba
hágó töke, azaz padlásra vezető lajtorja. Néhutt ; híj,
AMI, hijú v. hivu.
HÍ, (2), L Hl, (3).
HÍ, (8), v. HÍV, mély hanga V-vel, áth. Úgy látszik,
öszve van vonva a szólító hét is köselitást jelentő
» (ide, itt, Így) szócskákból. Héberül njn (khivváh
= indicavit, voeavit Nagy János). Sínai nyelven
huán szintén ám. vocare, appellare. Ragozati
szabályai következők : 1) Az önhangsóval kezdődő
ragok előtt v segédbetat vészen föl, s í betűjét tetszés
szerént megrövidíti, pl. hívok (v. hívok), hívunk