FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

1619 HÍV—ETÍVATAL HTVATALBELI—HIVATALKODIK 1620
HÍV, (2), áth. mély hanga í-vel. L. HÍ, 4th.
HIVÁC80L, (hív-ács-ol); tájszó, 1. HÍVOGAT.
HIVADAB, elavult fa. mely helyett a rokon
hanga rivatar használtatik. L. ZIVATAR.
mvAKOzÁs, mvAKOznt, i. HIVATKO
ZÁS, HIVATKOZIK.
HIVALG, (hi-u-al-g); HIVALGÁS; fflVAL-
GÓ; 1. HIVALKODIK; HIVALKODiS; HIVAL-
KODÓ.
HIVALKODÁS, (hi-n-al-kod-as) fn. tt. hivalkoddt-t,
tb. —ok, harm. úr. —a. 1) Állapot, midőn
valaki dolog biával van, midőn henyél, idejét üresen
hagyja elmúlni. 2) Hiúskodás, vagyis holmi testi
külsőségekben tetszelgés, kérkedés. 3) Üres mulatozás
, haszontalan kedvtelés. „Mell nagy tisztességgel
illi (filli) az szent innepöket, minden hévalkodásnál
és játéknál kil," (azaz : hévalkoiás és játék nélkül).
A Carthansi névtelen Legendái.
HIVALKODIK, (hi-d-al-kod-ik) k. m. hívalkod-tam,
—tál, —ott. 1) Idejét üresen, dologtalanul
hagyja eltelni, mnnka hiányával van, nem dolgozik,
könnyen éli világ&t. Mit állatok itt hivalkodva t
(quid hic statis otiosi. Biblia). 2) Hidskodik, magát
kérkedve mutogatja. 8) Üres, sőt más nembeliekkel
vétkes mulatozásban leli kedvét. Nejével mái hivalkodik.
(Vörösm.).
HIVALKODÓ, (hi-u-al-kod-ó) mn. tt. hivalkodó-t.
Henyélő; a* időt haszontalanul töltő; munka
hiaval levő. Hivalkodó úri ételedéit. Hivalkodó napnámotok.
2) Magát külső ékesgetések által fitogató,
hiúságot űző. Hivalkodó piperehötSk. 8) Üres, sőt
más nembeliekkel vétkes kedvtelésben mulatozó.
HÍVÁS, HÍVÁS, (hiv-ás) fn. tt Mvdt-t, tb.
—ok t harm. szr. —o. Cselekvés, illetőleg szólítás,
mely által valakit bivunk. V. ö. Hl. Hatahivái, elhivat,
bthivát, kihivat. A hivátra eljönni. Hivátra várni.
Meghivat, midőn valakit bizonyos megkülönböztetésből,
tiszteletből hívunk. Vendégek meghiváta. A
meghivátt tíntelettel fogadni. Öszvetételei: egybehivát,
elhivat, eléhivát, kihivát, vititohivái stb.
HÍVAT, HIVAT, (hiv-at) mivelt. m. hivat-tam,
—tál, —ott, parancsló : hivatt. 1) Valakit más által
hí vagy idéz, eljövésre kér vagy sürget, vagy parancsol.
Hivatni hajdú által a vádlottakat. Vendégeket
hivatni a lakodalomra. Hivatott Sn, mi telítik t
Miért hivattál t 2) Neveztet, czímeztet. Tekintetet
urnák, atteonynak hivatja magát. 8) Ugyan visszaható
névmással ám. eljővésre kéreti magát Én nem
hivatom magamat, a nélkül is elmegyek.
HÍVATAL, HIVATAL, (hiv-at-al) fn. tt hivatal-t,
tb. —ok, harm. szr. —a. 1) Eredetileg ám. hívás.
„Ha kegyiglen én az ő templomát uronk Krisztus
nevének hivatalával eltfirhetöm." Mindjárt alább :
„3 tennön magad az uronk Jézusnak nevét hiván."
Debreczeni Legendiskönyv. 2) Azon állapot vagy
életmód, életnem, melyre valaki mintegy hivatva van,
különösen természeténél és hajlamánál fogva alkal-
mai ; stokottabban : hivatás. 8) Kötelességek Sasvege,
melyekkel valamely előkelőbb személy más alantabb
levőt bizonyos köz- vagy maginezélok elérésére
megbíz, meghí, s melyek megtartására ez lekötelezi
magát Hivatalt ajánlani, elfogadni. Hivatalt vitelni,
teljettíeni. Hivatalában eljárni. Ét nem tartotik hivatalomhot.
Többféle hivatalt vállalni magára. Minden
fiának mát hivatala van : egyik a beltS, maiik a költő
gatdálkodáira ügyel, a harmadik a ttttktéget leveleiteket
ét ttámvevStégtt vitti. 4) Az ezen kötelességekkel
járó rang és előnyök, haszonvételek. Nyilványos,
ornágot, vármegyei, váron, uradalmi hivatal. „A megyei
pálya nemzetünknél századok óta minden alkotmányos
hivatal, s méltóság pitvara.'' Lonovics József
ének. Fényei, jövedelmet, kötépnerU, ttegény hivatal.
Világi, egyháti, hadi hivatal. Meguralt, újonnan áOítoU
hivatal. Hivatalt kéretni, vadámti. Valakit kivatollal
felruhámti, megajándékozni, jutolmatni. Hivatalra
kapni. Hivatalból kimaradni, kietni. 5) Bizonyos
köz czélnak elérésére együtt munkáló személyek
testülete, valamint azon épület és terem, melyben
kötelességeiket gyakorolni és végezni noktak.
Harminctadi hivatal, pottahivatal. Hivatalba járni.
A t*Uktéget irományokat a hivatotton tartani.
HIVATALBELI, (hivatal-béli) ősz. mn. Hivatalhoz
tartozó ; hivatalban levő. HivatalbeU kSteleitégek,
irományok, munkálatok. HivatalbeK némely. Hivatalbeli
itolga.
HIVATALBÓL, (hiv-at-al-ból) ih. Hivatalosan,
azaz a szerént, mint a hivatal kívánja; hivatali kötelességből.
Hivatalból Írni valakinek. Ezzel szokás
megjegyzem a hivatalos levelek czimlapját : hivatalbél
(ezoffo).
HIVATALHÁZ, (hivatal-ház) ősz. fa. Községi,
hatósági épület, melyben bizonyos hivatalhoz tartozó
személyek, illetőleg tisztviselők szokott kötelescégeiket
végezni szoktak.
mVATALHELYTABTÓ , (hivatal-helytartó)
ősz. fa. Tiszti személy, ki a rendes hivatalnokot helyettesíti,
pótolja, s annak tiniében működik.
HIVATALI, (hiv-at-al-i) mn. tt. hivatoli-t, tb.
—ok. Hivatalra vonatkozó, ahoz tartozó, azt illető.
Hivatali ttobák, helyitégek. Hivatali ttemélytet. Hivatali
eiku.
HIVATALKA, (hiv-at-al-ka) fa. tt hivataUtd-t.
Alárendelt, kis rangú, csekély jövedelmű hivatal
HIVATALKERESÉS, (hivatal-keresés) ősz. fa.
Utánjárás, midőn valaki folyamodás vagy ajánlások
által, vagy másféle utakon hivatalt nyerni törekszik.
HTVATALKÉRŐ, (hivatal-kérő) 80. fa. Személy,
ki folyamodást utón bizonyos hivatali*
igényt tart
HIVATALKODÁS, (hiv-at-al-kod-ás) fa. tt. tóvatalkodátt,
tb. —ok. Állapot, midőn valaki hivatalt
visel és gyakorol.
HIVATALKODIK, 1. fflVATALOSKODIfc.