FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

987 FŐKORMÁNY—FÖLD FÖLD—FÖLDABBO8ZTARJAO 998
FŐKOBMÁNY, (ffl-kormAny) Sas. fn. Főhatalom,
mer/ valamit igazgat, elintéz, parancas által
rendben tart, különösen hadi hatalom. Katonai fSkormány.
V. ö. KOBMÁNY.
FÖKORMÁNYOS, (fő-kormányos) ősz. fn. A
hajó* legénység feje, ki ai egész hajókéssületre felügyel,
0 legényei kSsött a teendőket elrendeli. V. ö.
KORMÁNYOS.
FÖKORMÁNYZÓ, (fö-kormánysó) öu. fn. Síémély,
kire bizonyos testület vagy tartomány igazgatása
van bízva, különösen, valamely tartománybeli
katonaság főigazgatója. Hadi fSkormánytó.
FÖKORPA, (fő-korpa) Sas. fn. A fejbőrről korpafonnában
lehámló por. Jobban : fejkorpa. V. 5.
HOMPOBA.
FÖKÖNY, (fő-k-öny) fii. tt ftkttny-t, tb. —Olt.
A székelyeknél ám. szömörcs vagy tydkasem.
FŐKÖNYV, (fő-könyv) Sas. fa. 1) Ssélea ért a
maga nemében igen nevesetea, fontos könyv, akar
tartalmin, akar előadása módján, nézve. 3) Ssoros
ért. kereskedői könyv, mely a tSbbi rokonnemfiek kösStt
legneveseteab és fontosabb, mivel és magában
foglalja a többi kereskedelmi könyvek kivonatát, különösen
más kereskedőkkel s egyéb személyekkel léteső
hitelviszonyát, s belőle rendsserént az illető kereakedő-hás
égess állását lehet látni.
FŐKÖTŐ, (fff-kötő) Sss. fn. Jobban L FEJ-
KÖTŐ.
FŐKULC8, (fő-kulcs) őss. fn. Oly alkotása
köles, mely bisonyos, rendes szerkezetű sarakat
felnyit
FÖKULC8ÁR, (fő-kolcsár) Sss. fn. Udvari tust,
kire ás éléskamra és pincsék felügyelése van bízva.
V. S. KULCSÁR.
FÖL, (1), (fS-1) fn. tt fNrt, tb. — ö*. 1) Valaminek
teteje vagy ásón oldala, mely ás álnak ellentétetik.
Hordó föle, hordó alja. Tejnek föle. ágy/Ne,
ágy alja. Ha lefedted a fölét, edd meg át alját w.
(Km.). 2) Átv. valaminek finomabb, jobb, nemesebb
réssé.
FÖL, (2), mn. illetőleg igekötő, jelent olyast,
mi vagy természeti fekvésénél, irányánál fogva, vagy
tanodalmi, erkölcsi tekintetben magasabban álL í
hát.föMdék, fölttél, fölvár. fWadnagy, fölperet,
ftíUittt. Helyesírását illetőleg változatos jobbhangsás
kedveért ezen szabályok állanak : 1) Ha a derék
szóban ál- vagy ö « felhangsók vannak, inkább fel
(fél) hassnálandó, pl. feUdn, félholtnál, /üdvöd, félugrik,
felölt, féloldot, féHitik, felMöm a gabonát,
felütöm a lapdát, feUtíUU; 2) e, é mellett helyesebb
A fOl, pl fölelevenU, föleméttt, feléred, fölenged, fölegyenetedik;
éles hangzók mellett pedig mindkétképen
használható, pL felér v. fOUr, felett v. föltst; l
FEL, és ennek minden össvetételeit
FÖL, (fő-1) Snb, L FŐ ige.
FÖLD, (1), (föl-d) fa. tt fOld-et. Eredeténél
fogva a magasság (fő, föl) essméje lappang benne,
mennyire alvilágunk ásón szilárd részét teszi, mely a
vizeken felülemelkedik. 1) Legssélesb ért alvilágunk
egéas tekéje, golyója a vizekkel és szárazzal együtt
Földkerektég, kerek föld. Nmet máta a kerek fOldOn.
Föld gyomra, területe, nagytága, kermgite a nap kVrül.
Kadétben teremte Itten a mennyet, ét a földet.
(Moss. I. 1. 1. Káldi szer.). 2) Szorost ért alvilágunk
ásón része, mely a vizekből kiáll, máskép : uárat.
Vúen ét földön utosm*. Ét neveti itten a uáratt földnek.
(Moss. L 1. 10. Káldi szer.). 3) Ország, tartomány,
vidék. Magyarföld, alföld, felföld, ttentfOld.
Földnek wa, föld népe. Idegen föld, külföld, hátai
föld. 4) Alvilágunk tekéjének szilárd fölssine, felső
réssé. Földre emi, fekttnni, Ölni. Földön mátfni.Földtrint
lakni. A péntt föld old rejtem. Stégyeniben majd
a föld old tojt. Innen 5) valamely szobának, lakhelynek
stb. alsó, föld felé való réssé, ha szinte ás nem
épen földből, hanem pl. kőből, téglából, deszkából
áll is. Két Mik kötött hamar földre Vl a» ember. (Km.)
Földig aldmi magot. Stemeit földre tUM. Földön hálni.
6) Legssorosb ért szervetlen ásványtest, mely
égess tíssta állapotában száraz, dörzsölhető, eléghetetlen
és felossolhatatian, s mely a földieké fölepének
legnevezetesebb alkotó része. Agyagföld, homok
föld, fehérföld, ménfőid, tdrgaföld stb. Kopár, továny,
kövér, ttirot, termékeny föld. Fekete földben terem a
jó Wia. (Km.) Nyugott földnek jobb a termete. (Km.)
Heverő föld, nántóföld. Eleven föld, holt föld. 7) Bisonyos
mértékre vett földrész vagy vonal, mely a földön
husatík vagy képzeltetik. Hold-, IdnctfíSld, egy
teleknyiföld. Tű ekét föld. Egy mérföld. Akár hány
mérföld, etak kötél leggen. (Km.). 8) Mivelés alatt
levő, különösen vetések alá használt telek. Minden
földét bevetette. A földeket, réteket ét legelőket f elmérték.
B^ítaföld, kőkoriam-, árpa-, kender-, köUiföld.
Rokonoknak látszanak vele a német Féld, Wald,
finn pelto; továbbá hellén nkri&m, szanszkrit ptil,
pali (felhalmozódik, felnő), elies kSselebb a német
viel, vott, /mén szók stb.
FÖLD, (2), (1. föntebb) mn. Mint valamely test
anyaga, melynek álladókat teszi, ám. földből való,
földből csinált, alakított. Föld báttya,föld edény,
föld tál. Föld tálhot fa kanál. (Km.) Egyébiránt
mint öszvetétel Sszve iá Írandó. Földvár, földadó,
földbér aÜ>.
FÖLDABROSZ, (föld-abrosz) őss, fn. Rajzabrosz,
melyen csillagáss- és mértan segedelmével vagy
az égess föld vagy egyes részeinek, tartományainak,
vidékeinek stb. fölszine kisded alakban le vau téve,
a fölvett területnek határaival, hegyeivel, folyóival,
tavaival, városaival, falvaival atb. Kötöntéget földabroif.
Magyarorttdg földabrotta. Vármegyei, pUtpökmegyri
földabrotf. Egyet határnak földabrotta.
FÖLDABR08ZTABJAG, (föld-abrosz-tarjeg)
Sss, fa. A tarjagnemü mossatok egyik faja, szőke,
sárgálló, görbe vonásokkal befirkálva. (Verrncaria
geographica).