FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

1631 HÓ—HÓBAK HOBBAN—HÓBORTOSSÁG 1632
„Hótetőknek távol csillogása
Ráfénylik az erdők éjjelére,
S színeikből gyenge szivárványt sző
Hajnal, alkony a táj kék egére."
Gyulai (A székelyföldön).
A régieknél is : „Megfeketült hó levő testöd." Benigna
imakönyve. Innen átv. értelemben, a hó fehérségétől
származott: 2) az elavult hó (Inna), valamint
a latinban is a lux, lumen és luna egy gyökűeknek
látszanak. Hasonlóan a görögben oílag (fény), fftl^rri
(hold), szanszkrit ma (fény), matt (hold). A német finnek
nyelvén kot, Icu, kuu, s a volgai finnekén kovt, ám.
hold. De ezen értelemben a régi M helyett ma hold
v. hód szavakkal élünk a luna kitételére, amazt (hó)
egyedül ásón időszak elnevezésére használván, mely
alatt ezen égi test szokott változásain általmegy. A
tárgyak ezen természetes őszvefüggésénél fogva sok
más nép nyelvén is ugyanazon vagy legalább egy
eredetű szók fejezik ki mind a kettőt, mint a szanszkrit
máét, a török-perzsa máh, a török áj, a görög
firjvri és ju>/c, német Mond és Monat, szláv mjeriet v.
métáét, s hangban is legközelebb a sínai jue, (Schott
szerént : luna, mensis) stb. Ennél fogva 3) Hó és
ezen különös öszvetétellel : hónap, amaz mint legrégibb
s legrövidebb alakjában is, ám. időszak, mely
alatt azon égi test, melyet holdnak nevezünk, szokott
változásain átmegyen, mi 29 nap, 12 óra, 44 3 / 80
perez alatt történik. Szélesb, vagyis polgári ért a tizenkét
részre osztott évnek egy része, s ezen felosztás
szerént a februárt kivéve, mely rendes évben huszonnyolcz
napból áll, a többi időszakok, vagyis hónapok
egy vagy másfél nappal hosszabbak a csillagászatinál.
A havak, vagyis hónapok régi nevei :
Boldogautony hava, (január), Bbjt elShava, Bujt
mátkává, Stent György hava, POntoStt hava, Stent
Iván hava, Stent Jakab hava, Kitautony hava, (noha
Kisasszony napja septemberben van), Stent Mihály
hava, Mindttent hava, (maga Mindszent napja novemberbe
esik), Stent Ándrát hava, Karácton hava.
Újabb divat szerént : télhó (január v. deréktél), télutó
(v. utótél), tavattelS (v. előtavasz), tavatthó (v.
deréktavasz stb.), tavattutó, nyárelő, nyárhó, nyárutó,
öttelö, otthó, Sttutó, telelő. Magyarorttágban legtöbb hó
vagyon (km.), mert az egész év havakból áll. Sem
hava, «em hete, e már i» paranetol. (Km.). Átvitt ért.
hava van, ám. a hold bizonyos változása reá kóros
benyomást tesz. Feljött a hava. V. ö. HÓBOLYGÓ.
HÓ, (8), L HÓ, (2).
HOB, elvont gyöke habban igének; rokon hep,
hib, hup, tup, tSp elvont gyökökkel (heppen, hibbad,
Mbók, huppan, tuppan, topped sth, szókban), sőt hopp
szóval is.
HÓBA, ikeritve : hébe-hóba v. hibe-korban ám.
néha-néha, hó mint hónap, vagyis hosszabb idő jelentése
után. L. HÉBE-HÓBA v. HÉBE-KORBAN.
HÓBAR, (hó-bar) ősz. fn. Új alkatú szó. Csudaszülött,
vagy nyavalyák által elidomtalanult ember
a feketék vagy mórok fajából, kinek természetelleni
fehér bőre, és vöröses szemei vannak, melyek a napfényt
ki nem állhatják, de sötétben látnak, mint a
macskák. (Albínó).
HOBBAN, (hob-u-an = hob-v-an) önh. m. hobban-tam,
—tál, —t. A székelyeknél lehobban ám.
lehuppan, lesnppan, leesik valahonnét
HOBBANÁS, (hob-u-an-ás) fa. tt hobbonát-t,
tb. —ok. Hubbanás, snppanás, leesés. •
HÓBER, (hó-bér) ősz. fa. Szolgálati bér vagy
díj, melyet havonként vagy hószámra szoktak fixetoL
Nem évbérbe, hanem hóbérbe fogadni a etelédetet. Mi
a hébered f
HOBICZA-VÁRHELY, falu Erdélyben, Hányad
megy.; helyr. Várhely-én, —re, —r8L
HÓBIRODALOM, (hó-birodalom) ősz. fii. 1) A
hegyek azon magasságának megfelelő légkör, melyet
örökös hó fedez. 2) A földgömb végein (a göncsöknél)
azon vidékek, melyeket örökös hó borít.
HÓBÓL, falu, ÚJ—, puszta Somogy megyében;
helyr. Hobol-ba, —bon, —ból.
HÓBOLHA, (hó-bolha) ősz. fa. A havon látszó
fekete pettyek vagy likacsok, midőn enged.
HÓBOLYGÓ, (hó-bolygó) Ősz. mn. és fn. Oly
emberről mondjuk, kire a hold változásai kóros benyomást
tesznek, melynél fogva aknából és alva felkel
, zárt szemekkel felalá jár, s minden veszélyes
mozgásokat képes tenni, s egyéb dolgokat végezni,
melyekről fölébredése után semmi öntudattal nem
bír. Betű szerént : ki a holdnál v. holdvilágnál bolyong.
Máskép : holdkór, holdkór»ágoi, holdat, hóbortot
, höbölygb', alvajáró. Innen átv. és szokott ért
eszelős, féleszű, változó kedélyű, mint a hold, bolondos.
Némely tájakon : hSbolygöt.
HÓBOLYGÓS, (hó-bolygós) ősz. mn. L. HÓ-
BOLYGÓ.
HÓBORTOS, mn. tt hóborto*-t v. —öt, tb.
—ok. Úgy látszik a hóbolygót vagy hóborulloe szókból
van átalakítva, s a hóbolygó szóval szinte egy
értelmű, azon különbséggel, hogy a hóbortos különösen
oly embert is jelent, ki hirtelen haragú, hörcsökös,
makacs eszfi, kinek természetéhez lehetetlen
magunkat mindenkor alkalmazni.
HÓBORTOSKODÁS, (hóbort-os-kod-ás) fii. tt
hóbortoikodát-t, tb. —öt, harm. szr. —o. Hóbortos
cselekvésmód gyakorlása. V. ő. HÓBORTOS.
HÓBORTOSKODIK, (bóbortos-kod-ik) k. m.
hóbortotkod-tam, —tál, —ott. Oly emberről mondjuk,
ki változó esze és kedélye miatt hirtelen megharagszik,
hörcsökösködik, hebehurgyálkodik, makacskodik;
vagy kinek esze, kedve a hold változásai szerint
különbözik.
HÓBORTOSSÁG, (hóbortos-ság) fii. tt. hóbortottág-ot,
harm. szr. —o. Hóbortos állapot vagy tulajdonság
; különösen : hörcsökösség, hirtelen haragnság,
makacs eszüség, hebehnrgyaság. V. 8. HÓ-
BORTOS. .