FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

1637 HÓDOLTAT—HÓDSZŐE HÓDUL—HÓFAJD
lőtt. Különösen így neveztettek a török járom alatt
elfoglalt országrészből azok, kik kedvező alkalommal,
az orexág törvényes fejedelméhez állottak. „Midőn
urunk ő felsége engemet ide Szigethbe bebocsáta,
énnekem akkoron megparancsolá azt, hogy az ő felsége
házához való holdolt népei és egyebeket mindeneket
iá gonosz cselekedett! emberektűi, kóborlóktól
megoltalmaznám." Levél 1559. évből. Szalay Ágoston
gyűjteménye. „Tegnapon az terekek (^ térékék,
ázat törökök).... valami hódolt embereket fogdostak
eL« Ugyanott 1555. évből.
HÓDOLTAT, 1. BÓDULTAT.
HÓDOLTSÁG, (ho-od-ol-t-ság) fa. tt. hódolttág-ot.
Azon lakosok öszvesége, kik valamely fejedelmet
vagy országot ároknak ismernek és vallanak,
vagy ismertek és vallottak. V. ő. HÓDOLT.
HODONY, falu Temes megyében; helyr. Hódony-ba,
—tan, —ból.
HODONY, (ho-od-ony) fa. tt hódony-t, tb. —ok,
harm. szr. —a v. —ja. Hód nevű állat epéje, azaz
barna, gyantás, gyúlékony s erős szaga, olaj f ormiban
keletkező, s utóbb megsürüsödő test, melyet a
hód különös hólyagban hátalsó lábai között visel
(Castoreum).
HÓDOS, (1), v. HÓDOS, (ho-od-os) mn. tt hódot-t,
v. —át, tb. —ak. Mondjak négy lába állatokról,
különösen lovakról, melyeknek kivált homlokaikon
kerek és fehér szinfi foltjaik vannak. Máskép :
Kódot v. holdat, v. hóka. Napot holdat lovak. Hódat
keetke.
HÓDOS, (2), falvak Arad, Krassó, Pozsony
megyében, és Erdélyben Maros székben; paszta
Tolna m. KIS—, NAGY—, OLÁH—, falvak Szathmar
megyében; helyr. Hodot-on, —rá, —ról. .
HÓDOS, fala Vas megyében; helyr. Hodót-on,
—ró, —ról.
HÓDOS, (1), L HÓDOS, (1).
HÓDOS, (2), falu Temes megyében; paszták
Somogy, Bihar m. JÁRÓ—, fala Bihar; Ó—, paszta
Veszprém m. Helyr. Hódot-on, —rá, —ról.
HÓDOS-BODROG, falu Temes megyében;
helyr. —Bodrog-ön, —rá, —ról.
HODOSFALVA, helység Erdélyben, Kolos megyében;
helyr. Hodotfalvá-n, —ró, —ról.
HODOSKA, paszta Veszprém megyében; helyr.
Hodoiká-n, —rá, —ról.
HODOSSÁN, fala Szála megyében; helyr. Hódottán-ba,
—bán, —ból.
HODBÁSZ, HADBÁ8Z, fa. tt hadrátz-t, tb.
—ok. Bodrogközben ám. toborzó katona, (verbungos).
Hihetőleg ezen buzdító szótól: hadra t hadra l
át* képzővel öszvetéve származott Jelenti továbbá,
a toborzás! zenét és t&nczot Hadrdttt járni.
HODSÁGH, mezőváros Bács megyében; helyr.
Hodtdgh-on, —ró, —ról.
HÓDSZÖR, (hód-szőr) ősz. fn. A hód nevű emlős
állat finom szőre, melyből drága prémeket és kaapokat
készítnek.
HÓDUL, HÓDUL, (ho-od-úl) őnh. m.Jtódnl-t.
1) Eredeti tulajd. ért. (mint az igát jelentő hó gyök,
innen hód származéka), ám. igába, iga alá hajúi; erőhatalom
alá kerül, más hatalmasabbnak alattvalója,
adózója lesz. Hódúi át ökör, midőn igába hajtja nyakát
Hódúitok hajdani ttokat tterént a meggyStSU tt
elfogott hadak, midőn iga alatt kellett átbuvniok. Ez
értelemben a hódol olyan, mint hajol e helyett :
hajúi; mert az Ü áth. igeképzőnek ttt ül őnh.
felel meg. Már pedig ezen fogalmat : igaz, igába
szorít, a hódít ige fejezi ki, tehát az igába
hajúi, igába szorul, egy szóval ám. hódúi. Csakugyan
elé is jön a régieknél .hódol' átható értelemben is:
„immár itt ez föld, kit én királynak holdottam (= hódítottam)
vala, elszakada ő felségetek (Levél 1558ból.
Szalay Á. gyűjt). Azonban terjedt irodalmi szokás
szerint hódol ma önhatólag használtatik, mint a
hSlhSk! gyökből lett: hőköl, azaz hS t hBk t parancsszóra
hátrál.
HÓDULÁS, (ho-od-al-ás) fn. tt. hóduUt-t, tb.
—ok, harm. azr. —a. Szenvedő állapot, vagyis erőszakolt
cselekvés, melynél fogva valaki hódolni kénytelen.
V. ö. HÓDUL.
BÓDULAT, (ho-od-ul-at) fn. tt hódulat-ot,
harm. szr. —a. Hódaló cselekedet, vagyis végrehajtott,
teljesített hódulas, L. HÓDOLAT.
BÓDULTAT, (ho-od-ul-tat) mi veit. m. hódultat-tam,
—tál, —ott. Valakit hódolni kényszerít,
igába hajt, reá bír, hogy alávesse magát
HÓDULTATÁS, (ho-od-ol-tat-As) fa. tt hódultatái-t,
tb. —ok. Erőszakoló cselekvés, mely által
valakit hódolni, igába hajolni kényszerítnek.
HÓDULTATÓ, (hó od-ul-tat-ó) mn. és fa. Ki
mást hódolni kényszerít; hódító.
HÓDULTSÁG v. HÓDOLTSÁG, (ho-od-ol-tság)
fn. tt hódulttdg-ot. 1) Állapot, midőn valaki mis
hatalmába, igájába kerül; vagy pedig maga adja oda
magát 2) Hódolt népek, nemzetek. Ily ért használja
Kemény János is, Pázmán lev. L kötet
HÓDÜREG, (hód-üreg) ősz. fa. lásd : HÓD-
LAK.
HÓDVAS, (hód-vas) ősz. fa. Vasból készített v
fogó eszköz a hódak ellen, melyet máskép vidravatnak
is neveznek, s többféle apróbb négylábúak, pl.
gerények, menyetek, patkányok tőrbe ejtésére használnak.
HÓDVADÁSZ, (hód-vadász) ősz. fa. L. HÓ-
DÁSZ, (2).
HODZSÍR, (hód-zsír) ősz. fa. 1. HÓDHÁJ.
HÓFA, (hó-fa) ősz. fn. Éjszakamerikai cserjefa,
melynek tavaszszal igen sok fehér virága nyílik,
melyek távolról hó gyanánt tűnnek a szemekbe.
(Chionanthus).
HÓFAJD, (hó-fajd) ősz. fa. A fajdok neméhez
tartozó havasi madárfaj, mely télen csaknem hófehérré
leszen, s férgekkel, különféle növényekkel, de
103*