FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

913 FORRAD—FORRAL FORRALÁS-FORRASZT 914
Erői lökődés, keveredés, kinyomnia* miatt tajtékzik,
habzik, bugyog, buzog. Forr beimé a vér, méreg, epe.
forr a felbugyogó fenekűig. Kit ctupor, hamar felforr.
(Km.). 3) Valamely folyadék, pl. most, ser vagy folyadékos
test belső mozgalomnak indul, melynek következtében
a test alkotó részei változáson mennek
kérésztől. A műit forrni ketd. Megforrottak a* új borok.
4) Forrad. Ebcsont brforr. (Km.). 5) Átv. rendkívüli
mozgalomban van, egymás ellen vagy egy bizonyos
személy, osztály irányában íölzendttl, fölkel.
Forr át elégületlen nép. Forrnak benne át indulatok.
Forr a tok ember. Öszvetételei : te/orr, el/orr, Aíforr,
felforr, megforr, öttveforr, melyeket 1. illető
helyeiken.
FORRAD, (forr-ad v. for-r-ad) önh. m. forradtam,
—tál, —t v. —ott. 1) Forróvá lesz, forrásnak
ered. 2) Forró állapotában valamihez ragad, valamivel
egyesül. A* ittó vaslemez a tengelyhet, keréktalpkot
forrod. 3) Heged, vagyis bizonyos folyadék, nedv
közbejöttével beragad. Forrad a gyógyuló t eb. Beforrad
a törött ctont. Egybeforrod. Kiforrod. Ötzveforrad.'
Odaforrad.
FORRADALMI, (for-r-ad-al-m-i) mn. tt. forra-
dalmi-t, tb. —ok. Forradalmat illető, ahhoz tartozó,
arra vonatkozó. Forradalmi kéttitíetek, motgátok, Ici-
töretek. V. ö. FORRADALOM.
FORRADALOM, (for-r-ad-al-om) fn. tt forradalmat.
Szélesb ért népmozgalom a fennálló társadalmi
viszonyok felbontására. Szorosb ért. egész nemzetnek
vagy a nemzet nagy sokaságának fölkelése
akár az igazságos, akár zsarnok fejedelem vagy felsőség'^
ellen azon szándékkal, hogy új kormányrendszert
és álladalmi szerkezetet hozzon be. Franczia
forradalom, lengyel forradalom.
FORRADÁS, (for-r-ad-ás) fn. tt. f orradás-1, tb.
—ok. 1) Forróvá levés, forradásnak indulás. 2) Állapot,
midőn valamely forró test máshoz ragad. A tUtet
varnak fáhot forradáia. Egyik vaslemeznek a máríkhot
forradáia. 3) Hegedéi, behegedés. Sebek, törött
csontok forradáia, beforradáta, öttveforradása.
FORRADÁSOS, (for-r-ad-ás-os) mn. tt. forradáiot-t
v. —át, tb. —ak. Amin forradás látszik, létezik
; hegedt, behegedt. Forradátot tebek, csontok.
FORRAD AT, (for-r-ad-at) fn. tt. forradat-ot.
Általán, beforradt valami, különösen behegedt seb.
FORRADÉK, (for-r-ad-ék) fn. tt. forradék-oí.
Forrás által keletkezett valami, pl. forradék a törött
tagon.
FORRADOZ, (for-r-ad-oz) önb. m. forradottam,
—tál, —ott. Többször vagy folytonosan forrad.
A Müncheni codexben megforradotott, ám. a latin
infremuit (megrendült). „Jézus azért, hogy látá ötét
siratta, megforradozott szelletében." (Pestinél : megbúsula,
Erdősinél : nagy zendüléat tön).
FORRAL, (for-r-al) áth. m. forral-i. 1) Forróvá
tesz, forrásba hoz. Vitet forral. Felforralni a tejet.
2) Átv. valamit erős mozgásba hoz, valamit nagy
szóri*. n. xOr.
eltökéléssel forgat elméjében. Bottút, haragot, gyiOOltéget
forralni.
FORRALÁS, (for-r-al-ás) fn. tt. forraldt-t, tb.
—ok. Cselekvés, mely által valamit forróvá teszünk,
vagy átv. valamit nagy eltökéléssel forgatunk elménkben.
Vit forraláta ; bottúforraldt.
FORRALT, (for-r-al-t)mn.tt./orrott-af. 1) Ami
forró állapotba tétetett, forráson keresztül ment. Forralt,
felforralt tej. 2) Eltökélett szándékkal, elmével
tervezett Sokáig forralt bantuját végre kitSltötte.
FORRAN, (for-r-d-an) önh. 1) Egy forrást csinál.
2) Átv. ért Egyszerre valamely indulatra fakad.
Felforranni, haragra f orranni, azaz lobbanni.
FORRÁS , (for-r-ás) fn. tt forrát-t, tb. —öt.
1) Állapot, midőn valamely folyadék meleg által
rendkívüli mozgásba jő. 2) Kútfő, vagyis a víznek
kifakadása, bugyogása bizonyos helyről. Frit, hideg,
meleg forral. 3) Szeszes folyadék részeinek rendkívüli
mozgalma, erjedése, mely által bizonyos változáson
mennek keresztül. Muttok, borok forráta. 4)
4) Átv. eredet, valamely tárgy keletkezhetésének első
alapja, anyagi és szellemi értelemben. A keretiedéi
egyik fS forráta a nemzeti gatdagtágnak. A henyetég
többféle bűnöknek forráta. 5) Átv. társadalmi mozgás,
mely bizonyos ingatagsággal, zavarodással jár, s
melynek teljes kitörése forradalom.
FORRASÉR, (forrás-ér) ősz. fn. A föld vagy
sziklák kebelében elnyaló menet, vonal, mely a vi-
zet a forrásfőhöz vezeti, vagy azon rejtek, melyből a
forrás eredetét veszi.
FORRÁSFOK, (forrás-fok) Ősz. fn. A tűinél
melegülő nedvnek hőségfoka.
FORRÁSHOMOK, (forrás-homok) ősz. fn. 1.
ÉRHOMOK.
FORRÁSI, (for-r-ás-i) mn. tt/orrrfri-t, tb. —ak.
Forrást illető, arra vonatkozó.
FORRÁSOS , (for-r-ás-os) mn. tt forrátoi-t v.
—át, tb. —ak. Forrásokkal ellátott, bővelkedő; amin
forrás, azaz hegedés látszik. Forrátoi hegyek. Forró.tói
csontok, bemetélt fák.
FORRÁSVÍZ, (forrás-víz) ősz. fn. Magából a
forrásból, mint kútfőből merített vagy ömlött víz.
FORRASZ, (for-r-asz) fn. tt forrait-t, tb. —ok.
Ragasz, mely által némely müveket, pl. szaruból,
üvegből stb. készülteket öszveforrasztanak. (Löthe).
FORRASZCSÖ , (forrasz-cső) ős*, fn. Kicsiny,
hegyes és egyik végén meggörbített csövecske, melylyel
az érczmivesek, különösen az arany- és ezüstmivesek
az olvasztó lámpába tett forraszanyagot hamarabb
felolvadásra szítják. V. ö. FORRASZ.
FORRASZHAMU, (forrasz-hamu) ősz. fn. Sós
növényekből égetett hamu, mely leginkább üvegnemü
testek forrasztására vagy olvasztására hassnáltatik.
FORRASZSERPENYŐ, (forrasz-serpenyő) ősz.
fn. Az aranymivesek szenes serpenyője, melynek tüzénél
forrasztani szoktak.
FORRASZT, (for-r-asz-t) áth. m. forrattí-ott,
htn. —ni v. —ani. 1) Két testet valamely erős rá-
68