FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

1687 HINÁBOS—HINT HINTÉS—HINTÉZŐ 1688
ja, (azdz borítja), míg az többi oda futnak, addiglan
megholt az yízben. * (Szalay Á. 400 levele). Szorosabb
ért. növényosztály, melynek termékenyítő jegyei
ismeretlenek, s melynek gyökere, törzse és levele
egy darabnak látszanak. (Algáé).
HINÁBOS, (hin-ar-os) mn. tt hindro*-t v. —át,
tb. —rt. Hínárral benőtt, ellepett Hinárot vúek,
moctárok. Atv. ért mondják ás égről, midőn vonás
alakú fehér felhőcskék lepik be.
HINCZÓCZ, falu Szepes megyében; helyr. flwesrfes-on,
—rá, —ro7.
HIND, KIS—, NAGY— , falvak Nyitra megyében
5 belyr. Hindin, —re, — rflZ.
HTNDSA, HINDSÁL, tájszók, lásd : HINTA,
HINTÁL.
HINDU, fn. tt hindv-l, tb. — k. Indiai őslakos.
HINOA, (hin-og-a, azaz in-og-a, in-g-a). Lásd :
HIMBA.
HINGÁL, (hin-og-a-al) 1. HIMBÁL.
HINGÁLÓDIK, (hin-og-a-al-ó-od-ik) 1. HÍM-
BÁLÓDIK.
HINGER, 1. HENGER.
HINGERŐDZIK, székelyes, 1. HENGERGÖD-
ZIK.
HINKHÁNK, (hink-hánk) hing, aiaz ing
(= inog) szónak hány vagy hanyag szóval ikeritése.
Székely szójárás szerént ám. hányt-vetett, akármilyen
léha. Hinkhánk ember, dolog, gondolat. (Kriza J.).
HINNY, hangutánzó gyök, melyből hinnyog,
hinnyogdt származnak. Betfiváltoztatva : vinny (vinynyog,
vinnyogás). Megvan a latin himio szóban is.
HINNYOG, (hinny-og = hi-hí-og v. hyj-og)
önh. m. hinnyog-tam, —tál, —ott. Oly nevetőről mondjak
, ki pajkos, vidám kedvvel, csúfolódva, gúnyolódva,
s hihi hangon nevet Hinnyognak a csintalan,
pajkos leányok, midőn maguk között, csak úgy titkolódva
nevetnek valakin vagy valamin. Máskép :
vinnyog.
HINNYOGÁS, (hinny-og-ás) fn. tt hinnyogát-t,
tb. —ok, harm. szr. —a. Hmnyogva, azaz hi hí hangon
kitörő pajkos, csintalan, gúnyos nevetés, vinynyogás.
HINNYOGÓ, (hinny-og-ó) mn. tt. hinnyogó-t.
Ki hinnyogva nevet, száját félre házkáló, és fogait
vigyorgató. Hinnyogó gyermekek, leányok.
HINNYÖL, (hinny-öl) önh. m. hinnyöl-t. A kis
nrkékről, s más apró baromfiakról mondják, midőn
ne^gnek. Hinnyolö enrkék. (Prágai 938 L),
lönb HINT, (hím-t, magas hangú *-vel) áth. m. hintht
—m v. —eni. Talajdonkép, eredeti érteiszemenkéi^
Tftlamit hímekkel, azaz pettyekkel, fölkel
tarkít, p. t testecakékkel tarkít, s mintegy hímmé,
a földön. • foltossá, pontozatossá tesz. StSISvel
HIMLET,,,-^ rüeitétttát. Sunlett vütel beUn-
—e. A Tatrosi (* krf Moeket. Köz és szélesebb ért
persio) : „pogár apróbb részekben eloszlat. Sót hinpersionem
ger
teái a Uoetbe. Magot hinteni a földbe. Marokkal hintik
a magot, nem vékával. (Km.). Aki vakjában htnti,
vett a kinetet, bút arat. Nem hintik diunok elejbt a
gyOmbért. (Km.). Virágokat hinteni a kedvei rirjára.
Kihinteni a turnéiét butát, oerít a tyúkokmk. Behinteni
karapolóval a* SrlendS gabonát. Stép valamit
ttoktak odahwteni, hová a tört rakják. (Km.).
HINTA, (hin-ta, mély hangú Y-vel) fn. tt hintát.
Eredetileg intő, melynek gyöke s mozgást jelentő M
(in-og); ebből lett in-t elavult mélyhangú ige, melyből
származott inté, inta, s nagyobb nyomatosság,
vagyis sebesség kifejezése végett h előtéteUel hinti.
V. ö. HÍM, elvont gyök. Jelent valami lógót és lóbálhatót,
különösen játszó készületet, melyen mulatságból
a rajtafilőket ide-oda lóbálgatják. KStélbSl,
ütmekStStt, faágakból ctináli hinta. Máskép : Ubba,
lóbita, hinga, himba, hindta, hmiu.
HINTAGÉPELY, (hinta-gépely) ősz. fn. Hinta
gyanánt szolgáló gépszerfi készület, milyet nagyobb
városok mulatóhelyein láthatni.
HINTAKÖTÉL, (hinta-kötél) ősz. fn. Hintául
szolgáló kötél, vagy oly kőtél, melylyel a hintamüvet,
hintagépelyt húzkálják.
HINTÁL, (hin-ta-al) áth. m. Wníáí-í. Hintán
ide-oda mozgat, lóbál. A kitdedet felakautott lepedSben
vagy kőtárban hmtáM. Használják önh. ért is,
s ám. hintán mozog, ide-oda lebeg, hintálódzik.
HINTÁLÁS, (hin-ta al-ás) fn. tt hintálát-t, tb.
—ok, harm. szr. —a. 1) Cselekvés, mely által valakit
v. valamit hintán ide-oda lóbálnnk. 2) Hintán
való lebegés, ide-oda hajlás. A hintáldtban eluédOt,
t gyomra fölkeveredett.
HINTÁLÓDIK, (hin-ta-al-ó-od-ik) belsz. Lásd:
HIMBÁLÓDIK.
HINTÁLÓDZIK, (hin-ta-al-ó-od-oí-ik) k. L.
HIMBÁLÓDZIK.
fflNTÁZ, HINTÁZÁS , lásd : HINTÁL, HIN-
TÁLÁS.
HINTÉGET, (him-t-ég-et) áth. és gyakor. m.
hintéget-tem, —t&, —étt. Valamit gyakran vagy apródonként,
szemenként, cseppenként, morzsánként elhint,
elsiór. V. ö. HINT.
HINTELKE, puszta Erdélyben, Kolos megyében
; helyr. Hintelké-n, —re, —r67.
HINTÉS, (him-t-és) fn. tt ftMeVt, tb. —ék,
harm. szr. —e. Cselekvés, midőn valamit hintánk,
szórunk, széthnllatnnk, szétpergetünk.
HINTÉZ, (him-t-éz) áth. m. hinttt-tem, —tA,
—élt. Csepegtetett, peregtetett, szórogatott hobnivel
behint A molnár, karapoUval hintett a» SrlendS gabonát.
Hamvval, homokkal hintetni a tikamlót utat.
„Vót a pinczébe egy zsákliszt, azt mind reahintezte.*
(Székely népmese. Kriza J. gyújt).
HINTÉZŐ, (him-t-ez-ő) fn.tt. hinte*8-t. Eszköz,
mely által valamit vízzel, vagy más nedvvel, vagy
porhanyó testtel befecskendeznek, beszórnak, behintenek.
Kováetok, molnárok MntetSje (karapolója).