FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

1489 HASONLATLAN—HASONLATOSSÁG HASONLÉK—HASONLÍTHATATLANUL 1440
dományos tárgyakra vitetve, különösebben a nyelvtanban
ám. s szók módosításának, ragozásának, alkotásának
bizonyos szabályokban megegyezése, s az
innét folyó következtetések. A ttok elemeit, eredetét,
értelmét, ragozásait nyelvhasonlat sterént meghatárotni.
Továbbá a következtetésnek azon módja, midőn hasonló
esetekből, hasonló eredményeket húzunk ki. A
terméstettudósok, orvotok, régiségbuvárok gyakran hatonlatból
ítélnek. A jogászoknál szintén azon mód,
midőn olyanforma esetben vagy esetekben, ugyanazon
törvényre alapítják érveiket, okoskodásaikat,
vagy ítéleteiket. (Analógia).
HASONLATLAN, (has-on-1-atlan) mn. tt. hatonlatlan-t,
tb. —ok. Különböző, mi bizonyos tekintetben
más jegyekkel, tulajdonságokkal bir, mint egy
másik, máskép : hasonlótlan. Hasonlatlan körülményekben,
hasonlattan sikerrel működni.
„0 mi igen más ez, mint pusztai népe Zalánnak ,
0 mi hasonlatlan lesz majdan az ütközet"
Zalán futása. (Vorősmartytól).
HASONLATLANSÁO, (has-on 1-atlan-ság) fa.
tt hatoalatlantdg-ot. Állapot, midőn két vagy több
tárgy, vagy személy egymáshoz hasonlatlanok. V. Ö.
HASONLATLAN.
HASONLATLANUL, (has-on- 1-aÜan-ul) ih. 1)
KUlönbözőleg; oly jegyekkel, tulajdonságokkal birva,
melyek egymással nein egyeznek. A két tettvér
hatonlattanul inteti gatdatágát. 2) Kilttnó'leg nagyobb
mértékben, sokkal inkább. Ezen mit hasonlatlanul jelesebb
amannál. Péter hasonlatlanul estesebb Pálnál.
HASONLATOS, (has-on-1-at-os) mn. tt hasonlatot-t
v. —át, tb. —ak. Minek egy másikkal hasonlata
van, vagyis avval bizonyos jegyekben, tulajdonságokban
megegyezik. Arcéra, hangra, termetre
hasonlatos tettvérek. Hatonlatot etetek, körülmények.
„Az te bálványidhoz hasonlatos vagy, és az oktalan
állatokhoz egyenlőé tötted magadat" Sz. Krisztina
élete.
HASONLATOSAN, (has on-1-at-os-an) ih. Oly
módon, olyképen, mint egy másik; nem különben.
Ö stereti a hátát és hasonlatosan a királyt. A miíbirák
hasonlatosan nyilatkoztak munkám felöl.
HASONLATOSKÉPEN, (hasonlatos-képen) ősz.
ih. L HASONLATOSAN és HASONLÓKÉPEN.
HASONLATOSKODIK, (has-on-1-at-os-kod-ik)
k. m. hasonlaloskod-tam, —tál, —ott. Máshoz hasonlónak
látszani akar; mást majmol. Élt e szóval
Faludi E. M. 160. L
HASONLATOSSÁG, (has-on-1-at-os-ság) fa. tt.
ha»onlato»tág-ot. Állapot, midőn két vagy több tárgy
vagy személy bizonyos jegyekre, tulajdonságokra
nézve megegyezik egymással. Éten két ember kötött
nagy hatonlatosság van. Isten át embert maga hasonlatosságára
teremtette. Rövidebben : hatonlat vagy
hasonlóság. Régicsen ám. tettetés (simulatio), pl. a
Bécsi codexben. V. Ö. HASONOL.
HASONLÉK, (has-on-1-ék) fa. tt haionUk-ot.
Hasonlítás! módszer v. működés. Hasonló minőség;
hasonló eset Nyelő-, jog-, terméstettani atb. hasonlék.
(Analógia). V. ö. HASONLAT, 2).
HASONLIK, (has-on-1-ik) k. m. hasonlott, htn.
—óm. 1) Közelítő ragu névvel ám. valakihez vagy
valamihez bizonyos jegyekre nézve rokon, közel áll.
A te gyűrűd át enyémhez hasonlik. 2) Átv. ért. és felható
ragu névvel ám. két vagy több részre, pártra,
felekezetre szakad, s mintegy darabokra hasad. Pártokra,
feleketetekre hasonlani. Egymás kötött meghasonlam.
A szövetséges tartományok, fejedelmek elhatonlottak
tőlünk. Gyöke a hangutánzó hat, törzsöké
hason, mn. V. ö. HASON.
HASONLÍT, HASONLÍT, (1), (has-on-1-it) átb.
m. hasonlít-ott, htn. —ni v. —ani. Valamit bizonyos
jegyekre, tulajdonságokra nézve máshoz mér, mással
öszvevet Honom ne hasonlítsd magadat. Ugyan kihet
is hasonlítsalak t Öttvehasonlüani a bánsági gabonát
a felföldivel.
HASONLÍT, HASONLÍT, (2), (mint föntebb)
önh. m. hasonlít-ott, htn. —m v. —ani. Köz beszédben
használtatik hasonlók helyett Éten két ember
igen hasonlít egymáshot. A te órád hasonlít át enyétnhet.
Néhutt mondják : f ormit. Apjáhot igen f ormit.
Az U képzős átható igék között az egész nyelvben
alig van egykét ige, milyen ez is : nil (hozzá), melyek
önható értelemben használtatnak. V. Ö. HA-
SONLIK.
HASONLÍTÁS, HASONLÍTÁS, (has-on-1-ít-ás)
fa. tt. hasonlítás-t, tb. —ok. hann. szr. —a. 1) Cselekvés
, midőn valamit máshoz hasonlítunk. Két vagy
több dolog öttvehatonUtáta. Különösen a költői nyelvben
igen gyakoriak a hasonlítások.
„Malozsa szőlő a nyaka,
Mézeskalács az ajaka,
Szeme kökény, foga gyémánt,
Az ínye arany paszománt.
Mézbűi van a beszélője ,
Szegfűből a nyeldeklője,
Képe rózsa, szája czukor,
Szemöldöke selyemfodor."
Népdal (Erdélyi J. gyűjt).
2) Állapot, midőn két vagy több dolog egymással
bizonyos jegyekben megegyezik. Helyesebben : hasonlat
vagy hasonlóság.
HASONLÍTHATATLAN, HASONLÍTHAT-
LAN, (has-on-l-ít-hat-[at-]lan) mn. tt hatonUíhaíatlan-t,
tb. —ok. Oly tárgyakról mondjuk, melyek
vagy bizonyos vagy épen semmi jegyekre nézve sem
egyeznek meg, melyek egészen különbőznek, más
nemnek, természetűek, s melyeket egymáshoz hasonlítani
nem lehet. Határozókép ám. egymástól igen
különbözölcg, hasonlíthatlaaul.
HASONLÍTHATATLANUL, (has-on-1-ít-hat-
[at-]lan-ul) ih. Egymástól igen nagyon vagy egészen