FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

1476 HÁTORHÓ —HÁTRAHAGY HÁTRÁL—HÁTRÁLTATÓ 1476
HÁTORMÓ, (h&t-ormó) ön. fa. A halak hátán
kát oldalt levő oszószárnyak.
HATOS, (1), (hat-os) mn. tt hatot-t v. —öt,
tb. —ak. Mint kfilönző számnév olyasmit jelent, mi
hat rétből, hat egyenlő részből 411. Hatot nám, melyben
hat egytég van. Hatot rakátkákban árulni a» almát
, azaz hatot hatot egy rakásban. Hatot gyertya,
melyből hat szál van egy fontban. Hatosával adni a
baractlcot, ám. hatot egy garason v. krajczáron. Hatótba
fogni a lovakat, ám. hatot egy kocsiba.
HATOS, (2), fn. tt. hatot-t, tb. —ok. 1) Hatot
jelentő számjegy = 6. 2) Bizonyos hat részt magában
foglaló eszköz , pl. malomoraó ; főleg pénz, pl.
hat krajczáros. 3) Némely játékokban, hat jelet matató
játékszer, pl. kártya, melynek hat szeme van,
vagy koczka oldala, mely hat ponttal van jelölve.
HATOS, (3), ALSÓ—, FELSŐ-, paszták
Szála megyében; helyr. Hatot ön, —rá, —ról.
HATOS, (hat ó-os) mn. tt hatót t v. —át, tb.
—át. Minek működő ereje sikert, foganatot, eredményt
idéz elé. Hatét tterek. Máskép : hatátot, hathatét,
vagy hatékony.
HATÓSÁG, (hat-ó-Ság) fn. ti halótáy-ot, harm.
szr. —a. 1) Általán, másokon hatalmat gyakorló erő
vagy jog, a hatalom gyakorlására; rokon a hátát, hatalom
szóval. Stavának, működeiének nincsen hatóéága.
Gyógytterek hatétága. 2) Törvényes hatalommal felruházott
elöljáróság, testület. Váron, megyei hatétág.
TíSrvényhatótág.
HATOVÁNY, (hat-o-vány) fn. tt. hatovány t,
tb. —ok, barm. szr. —a. Hat egységből, hat egyes
részekből álló valami. Olyan szó, mint : hetevény.
HÁTPÚP, (hát-púp) ősz. fn. A hátgerinczcsont
kinövése, kigörbedése; csomó, d-idorodás a háton.
HÁTRA, (hát-ra) ih. 1) Megfelel e kérdésre:
merre t v. hova t s ám. a hát atán menő irányban,
háttal vissza; ellentéte : előre. Hátra étik. Hátra
megy. Hátra matt, rúg, Üt, ne*. Hátra áll. Hátra kölni
a fogoly kezeit. Hátrább a» agarakkal (km.), arról
mondják, aki szemtelenül előre tolakodik. 2) Hátra
van mondjak olyasmiről, mi még elé nem fordult,
banem következni fog, mi utóbb történik. Hátra van,
hogy míg arról ttóljak stb. H-itia van még a fekete
levet. (Km.). B) Hátnak fölébe, vagy lapjára. Hátra
venni valakit. Hátra fektetni a bonatolát alá vett hallát.
Egyébiránt ez utósó pont alatti értelemben tulajd.
ragozott főnév gyanánt tekintendő. 4) Hátrahagy,
hátramarad öszvetételekben ám. vissza, el. L. külön
czikkben. A Debreczeni Legendáskönyvben hátra vön
szintén ám. vitna von. „Mely írást w hátra vön tőlök."
5) Árnyékszékre, szttkséget végezni. Ctak hátra
ment, mindjárt itt len.
HÁTRAFELÉ, (hátra felé) ősz. ih. Háttól vett
irányban, háttól távozva visszafelé. Hátrafelé tolni a
nekeret. Hátrafelé tánlorgo réttrg.
HÁTRAHAGY, (hátra-hagy), ősz. áth. 1) Menet,
utazás kőiben elhagy, magával el nem viszen.
Nagy melegek járván, a bundámat Pouonyban hátrahagytam.
2) Halála után vagyont vagy gyermekeket,
vagy özvegyet hagy. Semmi vagyont tem hagyott hátra.
Egy gyámoltalan ötvegyet, ét több neveletlen árvát
hagyott hátra.
HÁTRÁL, (hát-ra-al) önh. m. hátrál-t. Hátra
megy, vonul, hozódik. Hátrál a farkánál hűtött 16;
vagy a rúdjánál fogva viittatolt nekér. Különösen
csatában, harczban az ellenség elől visszavonul.
HÁTRÁLÁS, (hát-ra-al-ás) fn. tt hátráldi-t,
tb. —ok. harm. szr. —a. Hátramenés, hátravonnia*,
hátrahazódás. Különösen hadi lépés, vagy csel, midőn
egyik hadakozó v. csatázó fél a másik elől viaazanyomal
akár erőszaknak engedve, akár cselből, vagy
más ok miatt
HÁTRÁLAT, (hát-ra-al-at) fn. tt hátrálat-ot,
harm. szr. —a. Hadi hátrálás elvont ért véve. Kit,
nagy hátrálat. Hátrálat által megkímélni a teregeíet,
vagy kényelmeib ét alkalmatb etatahelyet válatftani.
Xenophonnak Mret hátrálata. GySri hátrálat. T. ö.
HÁTRÁLÁS.
HÁTRALÉK, (hátralék, azaz hátra-levöség)
fn. tt hátralék-ol. Ami valamely teendőből, pl. adósságfizetéaből,
hivatalos ügyekből bizonyos időben
hátra vagy elmaradt A tegnap lejárt váltóból még
100 f t. hátralék követelétem van. A törvénynek műt
évi tígynámából ctak 1% darab hátralék van. Ez alakban
egészen új szó.
HÁTRALÉT, (hátra-lét) 1. HÁTRALÉK.
HÁTRALEVŐ, (hátra-levő) ősz. mn. Ami elmaradt,
ami következik, amire a sor még ezután jő, ami
még fizetendő vagy még el nem érkezett. Hátralevő
tártainkat megvárni. A hátralevS munkát mát napra
halanlani. A hátralevS teregeket tieíéire fürgéim. A
hátralevS adétságot per útján hajtani be.
HÁTRALEVÖSÉG, (bátra-lévőség) ősz. fn. L.
HÁTRALÉK.
HÁTRÁLÓ, (1), (hát-ra al-ó) mn. tt hátráU-t.
Aki v. ami hátrál. Hátráló teregek. ÖklelSdétben hátráló
bika.
HÁTRÁLÓ, (2), (mint föntebb) fn. Jel vagy
szó , mely hátrálásra int, hátrálást parancsol Hátrálótföni,
dobolni.
HÁTRÁLTAT, (hát-ra-al-tat) áth. és mivolt
m. hátráltattam , —tál, —ott. 1) Tulajd. valakit v.
valamit hátra menni késztet Hátráltatni a koctiba
fogott lovakat. Hátráltatni ős ökröt (hökköltetni). 3)
Átv. ért késtet, akadályoz, vagyis okozza, hogy valaki
bizonyos munkájával hátra maradjon, annak időjén
kési ne legyen. Ne hátráltattatok, mert különben
elkétem.
HÁTRÁLTATÁS, (hát-ra al-tat-ás) fn. tt. káíráltatát-t,
tb. —ói, harm. szr. —a. Cselekvés, midőn
valakit v. valamit hátráltatunk.
HÁTRÁLTATÓ , (hát-ra al-tat-ó) mn. tt hátráltaté-t.
Aki v. ami kértet, akadályoz, vagyis okozza
, hogy bizonyos ügy, munka ne haladhasson, üta-