Közgazdaságtan - MIAU - Szent István Egyetem

A mikroökonómia tárgya
közgazdaságtan elmélete a verseny klasszikus elméletére épített, amely a monopóliumot
kivételnek tartotta. A tiszta piaci verseny hatékonyságának bizonygatása azonban egyre
inkább ellentmondásba került a valósággal. A nagy gazdasági válság hatására a
közgazdaságtanban klasszikus ár- és jövedelemelosztási elmélet felülvizsgálatra került. Két
közgazdász, Joan Robinson (1903-1983) - e témában a legjelentősebb műve: Economics of
Imperfect Competition, 1933 -, és Edward Chamberlin (1866-1967) - doktori disszertációjából
készült könyv a Theory of Monopolistic Competition - foglalkoztak behatóan a tökéletlen, vagy
korlátozott verseny viszonyaival, és alkottak maradandót ezen a területen.
John Maynard Keynes (1883-1946) nevét azért kell megemlítenünk, mert munkássága nyomán
az 1930-as években határolódott el és vált önálló tudományterületté a mikroökonómia és a
makroökonómia. Keynes alapvetően makroökonómiai kérdésekkel foglalkozott, de mivel a
gazdaságelemzés két alapvető szintje összefügg, elméletében több új mikroökonómiai
megállapítás is szerepel, mint például a piacon a hosszú távú szerződések miatt kialakult
merev bérek és rugalmatlan árak (ragadós bérek és árak), illetve ezek hatása a piaci
egyensúlyra. Ezt a problémát a legújabb közgazdasági elméletek is vizsgálják, például annak
kapcsán, hogy a vállalatok a rossz piaci értékesítési lehetőségek miatti termeléscsökkenés
esetén nem a munkabéreket csökkentik, hanem elbocsátják a munkások egy részét.
A közgazdasági elméletek története azt mutatja: nem lehet azt mondani, hogy az elmélet
fejlődése folyamatos. Az új problémák felvetődésével a fejlődés egy időre megszakad, majd
régi elméletek ismét a felszínre kerülnek. Bár a nagy világgazdasági válság után az érdeklődés
a makroökonómiai kérdések felé irányult, több más, a neoklasszikus elmélet alapjait érintő
tétel is kritika alá került. Így például a neoklasszikusok nézeteit bírálták a jövedelemelosztás
oldaláról, kérdésként feltéve, hogy a termelési tényezők Pareto-féle optimális, gazdasági
szempontból leghatékonyabb felhasználása megegyezik-e a társadalmi szempontból
optimálisnak tartottal.
Az a vád érte a neoklasszikusokat, hogy mivel mindenkor az önérdekből kiindulva próbálják
magyarázni a gazdasági folyamatokat, ez kiragadja őket a társadalmi élet egészéből. A régi
intézményi iskola képviselői bírálták a neoklasszikusokat a túlzott absztrakció miatt is. A
gazdasági folyamatok történelmi lefolyásának, az intézmények gazdasági életre gyakorolt
hatásának figyelembe vétele az egyes alternatív közgazdasági irányzatoknál egyre
erőteljesebben jelentkezik (német történelmi iskola, társadalomjogi iskola, amerikai
institucionalizmus). A gazdasági folyamatokat történelmi lefolyásukban nézve viszont ők
alkalmazzák az absztrakciós módszert és elismerik, hogy a gazdálkodó alanyok önérdekeiket
követik.
Felhívják ugyanakkor a figyelmet arra, hogy a gazdasági tevékenységek koordinálásában nem
egyedüli hatékony intézmény a piac. A fejlődő technika mikrogazdasági szinten is új
intézményi formákat követel, többek között jelentős szerepet tulajdonítanak a vállalati
méretek növekedésének, a vállalatok közötti együttműködések különböző formáinak. Híres
képviselőiket, Coase-t (1910-) és Williamsont (1932-) a termelési tevékenységek
koordinálásának intézményi formái érdekelték. Arra a kérdésre keresték a választ, hogy a
gazdálkodó alanyok mi alapján választanak a különböző koordinációs mechanizmusok között,
vagyis hogyan kerül a „mit”, „hogyan” és „kinek” kérdés megválaszolásra: tisztán piaci
alapon (piaci koordináció), vagy nagyvállalaton belüli (bürokratikus) koordináció révén, vagy
ezek valamilyen kombinációjával. Coase a választ (1937) a tranzakciós költségekben
(koordinációs, információ-szerzési és piacra jutási költségek) találta meg. Amíg a
hagyományos közgazdaságtan csak a felhasznált termelési tényezők költségével foglalkozik,
az új intézményi iskola hatására ezek a költségek is vizsgálatra kerülnek. Véleményük szerint
a gazdasági szereplők csak korlátozott racionalitással rendelkeznek. Megkérdőjelezik azt a
5