Közgazdaságtan - MIAU - Szent István Egyetem

Mikroökonómia 4. fejezet
• A görbék ...................... az origóra.
• Az egyenlőtermék görbe ................ a két termelési tényező helyettesítési határrátáját
fejezi ki.
Most már, ha a hasonlóságokkal tisztában van rajzoljon egymás mellé egy közömbösségi
görbét és egy isoquant görbét, és vésse jól emlékezetébe a különbségüket is!
Ha nem járt sikerrel, lapozzon vissza a fogyasztói magatartást az ordinális hasznosság elmélet
alapján vizsgáló részhez.
4.2.3. Döntés a technológiáról és a vállalat méretéről
Vállalatunk tehát már eldöntötte, hogy milyen terméket termel, azt is tudja, hogy a különböző
mennyiségeket milyen tényező-kombinációval, vagyis milyen technológiával állíthatja elő. A
következő lépése a döntésnek, hogy a lehetséges technológiák közül kiválassza a legkisebb
költségű kombinációt. Ehhez az isoquant görbék mellett segítséget nyújtanak az
egyenlőköltség, vagy isocost egyenesek.
4.2.3.1. Az isocost egyenes
A vállalatnak ahhoz, hogy termelni tudjon, meg kell vásárolnia a termelési tényezőket. A
termelési tényezők ára a termelési tényező piacon alakul ki, amelynek törvényszerűségeit a
következő fejezetben tárgyaljuk. Legyen a munka ára P L és tőke ára P K . Tegyük fel, hogy
vállalatunk összesen egy adott nagyságú pénzmennyiséggel rendelkezik, tehát most arra a
kérdésre keresi a választ, hogy mennyi tőkét illetve munkát tud ezen az összegen vásárolni.
Ez az összeg lesz a vállalat összköltsége, TC (Total Cost).
Az egyenlőköltség egyenes minden egyes pontja azonos összköltséget képvisel, vagyis azt
fejezi ki, hogy a két inputtényező milyen kombinációi vásárolhatók meg adott összegből.
Az egyenlőköltség egyenes képlete:
TC= P L L+ P K K
Az egyenes meredeksége egyenlő a tényezők árainak arányával:
m = − P
P
L
K
146