Közgazdaságtan - MIAU - Szent István Egyetem

Hiba! A hivatkozási forrás nem található.
fogyasztását, étvágya csökken, minden újabb egység elfogyasztása egyre csökkenő élvezetet
jelent számára.
Ezt az általánosan tapasztalható összefüggést a csökkenő határhaszon elvének, törvényének
nevezzük. Ezt az összefüggést - a német Herman Gossen után Gossen I. törvényének is
nevezzük.
Gossen I. törvénye: a csökkenő határhaszon elve kimondja, hogy az egymást követő
pótlólagos jószágegységek elfogyasztásakor a teljes haszon egyre kisebb mértékben nő.
A vásárlási döntésben mindenképpen van szerepe az egyéni haszon megítélésnek, az áru
határhasznának. Ebből az következik, hogy a fogyasztók általában többre értékelik a szűkösen
rendelkezésre álló javakat, mint azokat, amelyekhez különösebb nehézség nélkül hozzá lehet
jutni. Vegyük észre a keresleti függvény és a határhaszon függvény közötti nagy
hasonlóságot. A fogyasztás során az első egység számunkra a leghasznosabb, majd a további
egységeknek egyre kisebb hasznosságot tulajdonítunk. Az árunak tulajdonított hasznosságot
piaci viszonyok között gyakran pénzben is kifejezzük. Bizonyára ön is hallotta már, hogy
valaki nagyon vágyott valamire és azt mondta: „minden pénzt megadnék érte”. Persze ez egy
képletes értékű mondás, mégis igazolja megállapításunkat. Nézzük meg, hogyan jutottak el
ezek alapján a kardinális hasznosság elmélet képviselői az egyéni keresleti függvényhez!
3.3.1.2. A fogyasztó egyéni keresleti függvényének meghatározása a határhaszon elmélet
alapján; a fogyasztói többlet fogalma
A 19. századi közgazdászok, Jevons, Gossen és társaik, a határhaszon elmélet megalkotói
felfedezték, hogy szoros kapcsolat van a határhaszon és az egyéni keresleti függvény között.
Abból indultak ki, hogy az az ár, amit a fogyasztó hajlandó a termék egy-egy pótlólagos
egységének megszerzéséért fizetni, tulajdonképpen nem más, mint a termék azon egysége
határhasznának pénzbeli kifejezése.
Mivel a pótlólagosan megszerzett egységek határhaszna egyre kisebb, a fogyasztó ezekért
egyre kevesebbet hajlandó fizetni. Az egyéni keresleti görbe tehát csökkenő meredekségű,
mert a határhaszon és így annak pénzben kifejezett értéke csökkenő. A fogyasztó minden
további egység megszerzéséért csak az előző egységnél kevesebbet hajlandó fizetni. Ha egy
haszonegység ára két forint, akkor az első egység pénzben kifejezett értéke például 160. A
fogyasztó számára a piaci ár külső adottság. A fogyasztónak a piacon minden egységért
ugyanazon árat kell fizetnie, ez a piaci ár. Ennek figyelembe vételével addig növeli vásárlását,
míg a termék piaci ára egyenlő lesz az utolsó vásárolt egység határhasznával. Elméletileg a
fogyasztónak minden előző egységen nettó haszna van, mert ezen egységekért kevesebbet
fizetett, mint amennyit azok az ő egyéni értékítélete alapján érnek. A piaci ár ebben az
értelmezésben a terméknek tulajdonított társadalmi hasznosságnak (MB - Marginal Benefit)
és megszerzése költségének (MC - Marginal Cost) az egyenlőségét fejezi ki. A piaci ár és a
rezervációs ár (amit a fogyasztó a termék pótlólagos egységéért maximálisan hajlandó fizetni)
különbsége a fogyasztói többlet.
A 3.2. ábra Közgazdász Rozi határhaszon függvényét és az ennek alapján szerkesztett egyéni
keresleti függvényét mutatja.
79