Közgazdaságtan - MIAU - Szent István Egyetem

A termelési tényezők piaca
Mielőtt elolvasná ezeket, gondolja át saját helyzetét, közben megengedett, hogy álmodozzon
esetleg arról, hogy egy milliomos amerikai nagybácsi örököse, hogy kiegyensúlyozottak, jók
az anyagi körülményei (kívánjuk, hogy ez feleljen meg a valóságnak), vagy friss diplomával
és üres pénztárcával ácsorog a munkapiacon. Ugye minden esetben más érveket sorakoztatott
fel és más döntésre jutott? Döntését bizonyára saját személyisége is befolyásolta.
Ellenőrzésként próbálja meg döntését összehasonlítani egy képzeletbeli anyai ágon skót
származású barátjáéval! Most olvassa el a mi eszmefuttatásunkat!
Az első szempont a már említett munka, vagy szabadidő dilemma. A választásra
kényszerülő saját helyzete mérlegelésével különféle választ adhat erre. Ha nincs más
jövedelme, biztosan nem választhatja a 100%-os szabadidő alternatívát. De ugyanígy a
munkavégzésnek is van egy az ember teherbíró képessége és egészsége által diktált felső
határa. A két határon belül - megélhetés és fizikai teherbíró képesség - a már elért
jövedelemszinttől, a megszerezhető többletjövedelemtől, a többletjövedelem felhasználási
céljától, stb. függően eltérő válasz adható. Bár a döntés mindenki magánügye, a tapasztalatok
alapján levonható néhány általános következtetés.
Először azonban tisztáznunk kell, mit is jelentenek a magasabb bérek?
Megkülönböztetjük a nominálbért és a reálbért.
Nominálbér: pénzbér, az az összeg, amit fizetéskor a borítékban találunk, vagy
amelyről a munkaszerződés szól. (Az adózás hatásától most eltekintünk).
Reálbér: a pénzbér vásárlóereje, azt mutatja meg, hogy a borítékban lévő összegért
mit kapunk a boltban. Ez a pénzbéren kívül a fogyasztói árak alakulásától is függ.
Változását a reálbér index mutatja.
Nominálbér index
Reálbér index =
Fogyasztói árindex
A különböző közgazdasági iskolák véleménye eltérő abban a vonatkozásban, hogy a
munkakínálat szempontjából melyik a fő motiváló. A klasszikus közgazdasági iskola
képviselői a reálbérre esküdtek, a keynesi elmélet képviselői a nominálbért helyezik
vizsgálatuk központjába.
A hetvenes években két hölgy beszélgetett a kapuban: új munkahelyre mentem, mert nem csak a főnök
kedvesebb, de 100 forinttal többet is fizetnek.
1991-ben, amikor az inflációs ráta 30% feletti volt Magyarországon, a vonaton egy munkás így
vélekedett : “Túlórázzak mindennap, oszt még plusz egy üveg sört sem tudok meginni azon a pénzen.”
Stabil árszínvonal közepette, tehát nominális összeget használt a hölgy, míg magas inflációs ráta esetén
a reálbért használta a munkás. Feltehetően nem tartoztak különböző közgazdasági iskolához, a
különbség nem is a nemi különbségből származott, hanem az inflációs ráta különbségéből.
5.3.2.2. A bérek és a munkakínálat összefüggése
Különböző bérszintekhez az egyes egyéneknél különböző munkakínálat tartozhat, aszerint,
hogy milyen a többletjövedelem ill. a szabadidőnek tulajdonított hasznosság. Ezt az
összefüggést mutatja az 5.4. ábra
215