Közgazdaságtan - MIAU - Szent István Egyetem

Mikroökonómia 6. fejezet
A fogyasztó viselkedését - közjavak esetében - az jellemzi, hogy egyéni érdekeit szem előtt
tartva arra törekszik, hogy a közös költségekből rá háruló részt csökkentse, a közös
eredményből pedig egyénileg minél nagyobb hasznot érjen el. A gyakorlatban ez úgy
nyilvánul meg, hogy az emberek, amíg tudják, megpróbálják magukat kivonni az előállítási
költségek fedezéséből, viszont élvezik a szolgáltatás előnyeit. A közgazdaságtan ezt a
viselkedést - a köznyelvhez hasonlóan - "potyautas magatartásnak" nevezi.
A közjavak esetében mindenki lehet potyautas, így bekövetkezik a közjavak "tragédiája".
Emiatt a piac nem biztosítja a hatékony kereslet létrejöttét, így bekövetkezik a túlfogyasztás,
túlszennyezés.
"Nézzük csak, hogyan fest egy mindenki számára szabadon használható legelő.
Minden pásztor a lehető legtöbb marhát akarja tartani a legelőn. Ez a megoldás
évszázadokon át jól működik, mert a háborúk, az orvvadászok, a betegségek a
marhák számát jóval a föld eltartó képességének a keretein belül tartják. De végül
elérkezik az elszámolás napja. Mindegyik pásztor a személyes hasznának a
maximalizálására törekszik; arra a következtetésre jut, hogy számára az egyedüli
értelmes megoldás az, hogy még egy állattal növeli a csordáját. Aztán még eggyel…
De erre a következtetésre jut a közösségi legelőt használó többi, ésszerűen
gazdálkodó pásztor is. A csorda nagysága vég nélkül nő egy olyan világban, amely
véges. Ebben rejlik a tragédia: A közösségi legelő "szabadsága" mindenkire
pusztulást hoz."
/G. Hardin: The tragedy of Commons. Sciences, 1968. /
A piac a nagy és általában növekvő keresletet nem tudja kielégíteni, jellemző a közjavak
elégtelen piaci kínálata, vagy az erőforrás természeténél fogva korlátozott kínálata. Ki
biztosítsa hát a közjavakat, vagy ki döntsön azok felhasználási mértékéről?
A korábban jelzett oszthatatlanságból és az ebből fakadó potyautas jelenségből adódóan igen
nehéz a döntést csupán a magánszektorra, az egyénekre bízni. Az ilyen döntések magatartás
modelljének leírására a közgazdaságtan a játékelmélet eszközeit használja. Ez a játék a
"fogoly dilemma" néven ismert. Ismerkedjünk meg ezzel részletesebben, mivel a
közgazdasági és politikai döntések széles körére alkalmazható.
A játék kiinduló helyzete az, hogy a börtönben két rabot - akik társak voltak a
bűntényben -, egymástól elszigetelten hallgatnak ki. A foglyok választási lehetőségei:
mindkét fogoly választhatja, hogy bevallja a bűntényt - ezzel társát is vádolva -, vagy
választja a bűntényben való részvétel tagadását.
A bíró a következő ajánlatot teszi:
Ha mindketten tagadnak, akkor mindketten egy hónap büntetést kapnak, mert ennyi
büntetési tétel az adott eseten kívül is van a rovásukon. Ha csak egyik fogoly vall,
akkor szabadon engedik, és társát 6 hónapra elítélik. Ha mindketten vallanak, akkor
3-3 hónapot kapnak.
Rajzoljuk fel a játék kifizetési mátrixát! Az egyes elemek a büntetésekhez tartozó
"hasznosságokat" jelzik.
258