Közgazdaságtan - MIAU - Szent István Egyetem

Mikroökonómia 6. fejezet
☺
mint egy árucikkre, hiszen teljes mértékben különbözik az olyan - egyébként ugyancsak
létfontosságú - javaktól, mint a kenyér.
Tíz kenyeret sokféleképpen lehet felosztani egy csoport tagjai között, a honvédelmet azonban
többé-kevésbé automatikusan kell biztosítani mindenki számára. A kenyér elfogyasztására és
előállítására irányuló döntés egyéni cselekedet, míg a honvédelem érdekében hozott döntés
bizonyos mértékű társadalmi, közösségi "megállapodás" kérdése. Sokan értékelni fogják, míg
mások közömbösek, megint másokat igen nehéz meggyőzni arról, hogy erre pénzt kell az
államnak áldoznia. A honvédelem példája drámai és talán kicsit szélsőségesnek tűnő, de
gondolhatunk a közrend védelmére, a himlő elleni védőoltásra vagy a környezetvédelemre is,
mint közjószágra.
A közjavakból származó előnyök - a tisztán magánjavakból származó előnyökkel
ellentétben - egynél több egyént érintő oszthatatlan fogyasztási hatásokkal járnak.
Noha a közjószág (többesszáma: közjavak) fogalma igen régen jelen van a
közgazdasági irodalomban, a közjavak elméletét csak 1954-ben fejtette ki P.
Samuelson, amerikai közgazdász.
A tiszta közjavak egy kisebb-nagyobb csoport tagjainak egyéni igényeit egyidejűleg, illetve
közös szolgáltatás formájában elégítik ki. A közjavakra a kollektív fogyasztás a jellemző,
azaz párhuzamosan többen is fogyasztják ugyanazt a közjószágot, illetve annak
szolgáltatásait. Ezzel a szükséglet-kielégítés a hagyományos mikroközösségi színtérről
makroközösségi területre tevődik át. A közjavak elfogyasztásának társadalmi haszna van,
növeli a jólétet, előállításának megszervezése azonban egyéni jövedelmezőségi
kritériumok figyelembevételével nem valósítható meg.
A tiszta közjavak fogyasztásából nem zárható ki senki és ha egy személy fogyaszt belőle, ez
nem csökkenti a többiek rendelkezésére álló készletet, azaz nincs rivalizálás a fogyasztók
között.
Tiszta közjószág valójában nem sok van a gazdaságban. Hiszen alig vannak olyan javak,
amelyek korlátlanul állnak rendelkezésre, és amelyek a fogyasztásából nem zárható ki senki.
Klasszikus közjószág példájaként a honvédelmet, a kikötői világítótornyot, esetleg a folyam
menti gátakat említhetjük.
A közjavak tárgyalásánál eddig olyan példákat hoztunk fel, amelyek egyben termelt javak, az
ember által előállítottak. A közjavak közé tartozik azonban számos olyan természeti tényező
is, amelyeket ma még szabad javakként kezelünk, bár már csak részben mondhatók
szabadnak, mert többségük szűkössé, a gazdaság által kizsákmányolttá, veszélyeztetetté válik.
Soroljon fel saját tapasztalata, vagy tanulmányai alapján ilyen természeti javakat!
Gondolkodjon el azon is, milyen következménnyel járt ezek szabad javakként való
kezelése!
........................................................................................................................................................
....................................................................................................................
Szokásunkhoz híven ezzel a nevető figurával jutalmazzuk most is, ha a vízre, a szép,
változatos tájra, a tiszta levegőre gondolt. Ha kicsit tovább törte a fejét, eszébe jutott a
tengerek és folyóvizek halállománya, a trópusi esőerdők, de gondolhatott a hazai
vadállományra is, amelyek készletét sokáig kimeríthetetlennek hittük.
Magyarországon a víz egészen a kilencvenes évek elejéig ingyenes vagy nagyon
olcsó volt. A mélyművelésű szénbányászat, bauxitbányászat pl. rengeteg vizet
pazarolt el úgy, hogy ez a nyereségességét nem érintette. Veszélybe került azonban az
egész Dunántúl karszt-víz és hévízvagyona.
256