Közgazdaságtan - MIAU - Szent István Egyetem

A termelési tényezők piaca
• Új versenytársak belépésének jogi korlátozásával, egy szabadalom levédésével vagy
kartell megállapodásokkal.
• Monopóliumként vagy oligopóliumként, ami módot ad számára a foglalkoztatott tényezők
hosszabb ideig tartó kizsákmányolására, gazdasági járadék elsajátítására. Ez a
monopolprofit.
5.8. A jövedelmek elosztása
A termelési tényezők piacát vizsgálva indirekt módon választ kaptunk arra is, miként oszlik
meg a megtermelt terméktömeg (nemzeti össztermék), azon gazdasági szereplők között, akik
részt vesznek a széles értelemben vett termelési folyamatban.
A tényezőtulajdonosok által az input-piacokon kapott ellenérték (munkabér, kamat, bérleti díj,
földjáradék) egyben a tényező tulajdonosok bevétele, jövedelme is. Tehát egyszerre ár és
jövedelem.
A termelési tényezők árát azok határtermék-értéke határozza meg, így az össztermékből
való részesedésük is határtermék arányaikat tükrözi.
A felhasznált tényezők határtermékének és mennyiségének szorzatösszege egyenlő a termelés
mennyiségével.
Képletben (naturálisan):
MP L• L + MP K• K + MP A• A + MP E• E = Q
Értékben:
ahol:
P·MP L· L + P·MP K··K + P·MP A ·A +P ·MPE·E = P·Q
P = a termék ára, MP = az adott tényező határterméke,
L = a munka, K = a tőke,
A = a föld, E = a vállalkozó, mint termelési tényező mennyiségek.
Ezt az összefüggést a jövedelmek funkcionális elosztásának is nevezik, mivel az
erőforrások termelési folyamatban betöltött "technikai" szerepéből, funkciójából indul ki.
A termelési tényezők tulajdonosainak törekvése a minél magasabb jövedelem elérése. Ez oly
módon valósítható meg, ha a termelési tényezőket úgy osztják el a gazdaság különböző
területei, ágazatai, a különféle termékek előállítása között, hogy azok a lehető legmagasabb
határtermelékenységet érjék el. Ezt a szabadversenyes (kompetitív) piac képes
mechanizmusai révén megvalósítani. Vagyis elvégzi a termelési tényezők olyan elosztását,
allokációját, amely garantálja legnagyobb kibocsátás mellett a jólét elérhető maximumát. Ezt
nevezzük allokációs vagy Pareto-féle hatékonyságnak.
Ez a jövedelem-elosztásra adott magyarázat a neoklasszikus vagy határtermelékenységi
elméleten alapul, amely ma az egyik legelterjedtebb közgazdasági iskola. Fontos azonban
megjegyezni, hogy emellett léteznek más alternatív elméletek is, amelyek közül legnagyobb
hatású a marxi és keynesi megközelítés.
A fejezet végére ért! Reméljük sok hasznos ismerettel gazdagodott.
Az ötödik fejezetnek is a végére ért! Ismereteinek elmélyítése, és ellenőrzése érdekében
határozza meg a következő alapfogalmakat és összefüggéseket! Ellenőrizze tudását!
247